Zemplénkelecsény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zemplénkelecsény (Zemplinský Klečenov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang Zemplénújfalu településrésze
Első írásos említés 1263
Polgármester Margita Bartková
Irányítószám 076 16
Körzethívószám 056
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zemplénkelecsény (Szlovákia)
Zemplénkelecsény
Zemplénkelecsény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 30″, k. h. 21° 40′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 30″, k. h. 21° 40′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zemplénkelecsény (szlovákul: Zemplinský Klečenov) Zemplénújfalu településrésze, 1964 előtt önálló község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Tőketerebestől 11 km-re délnyugatra, a Helmec-patak partján fekszik. Zemplénújfalu déli részét alkotja.

Története[szerkesztés]

A települést 1263-ban említik először „Kulchun”, „Kulchen” alakban. 1332-ben „Keleten”, 1364-ben „Kelechen” néven szerepel a korabeli forrásokban. Nemesi birtok volt, majd 1601-ben a terebesi uradalom része. 1715-ben 3 lakatlan és 2 lakott háztartása volt. 1787-ben 38 házában 261 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KELECSÉNY. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Bernáth, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Uporhoz, Kazsuhoz, Lasztóczhoz is közel, térséges határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, földgye ritka, és fekete, erdője kevés, szőleje nints; piatzok Újhelyben, és Kassán.[1]

1828-ban 50 háza és 381 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kelecsény, orosz-magyar falu, Zemplén vmegyében, M. Izséphez közel: 60 római, 245 g. kath., 7 evang., 56 ref., 25 zsidó lak., 483 h. szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Velejte.[2]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Zemplénkelecseny, azelőtt Kelecseny, tót kisközség, 39 házzal és 267, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal, kiknek azonban itt templomuk nincsen. Postája, távírója és vasúti állomása Upor. Első birtokosául 1389-ben Vecsikovichi Györgyöt ismerjük, kit a leleszi konvent ez időben iktatott be birtokába. 1406-ban Varjú Mátyást, 1467-ben pedig a Csebieket iktatják részeibe, de a XV. században még a Horváth, a Kasuhi Nagy, a Szákai és a Tompa családoknak is voltak itt részeik. 1550-ben Panithy Jánost és Mucsay Pált, 1562-ben Kasuhy Juliánnát, Bogáthy Borbálát és Rákóczy Erzsébetet s Zsófiát, s 1576-ban Kumnissey Lukácsot iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás már egészen más birtokosokat említ, Varsay Gáspár, Nyomárkay Zsigmond és Soós Ferencz személyében. Ez évben Malikóczy Gábor, 1610-ben Vékey Mihály, 1650-ben Fodor János is kap itt részbirtokot. Később azután a Kelecsényiek, a Bernáth, Pilissy, Bessenyey, Unghváry, Ormos, Pekár, Szomoróky, Pallay és Pajzsos családok voltak földesurai. Most Molnár Viktornak van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, mely azelőtt a Fáy családé volt s 1852-ben vétel utján került a Molnár család birtokába. 1663-ban a pestis, s 1831-ben a kolera tizedelte meg lakosait. Az 1831-iki pórlázadásban részt vett kolomposokat itt eskettette föl a királyi biztos, báró Eötvös Ignácz.[3]

1910-ben 267-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

1964-ben egyesítették Isztáncs és Upor községekkel Zemplénújfalu néven.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]