Kővágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kővágó (Kamenná Poruba)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Varannói
Turisztikai régió Felső-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1368
Polgármester Jozef Gaďo
Irányítószám 093 03
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám VT
Népesség
Teljes népesség 1261 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 170 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 150 m
Terület 7,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kővágó (Szlovákia)
Kővágó
Kővágó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 50′ 50″, k. h. 21° 39′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 50″, k. h. 21° 39′ 00″
Kővágó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kővágó, (1899-ig Kőporuba, szlovákul Kamenná Poruba) község Szlovákiában az Eperjesi kerületben a Varannói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Varannótól 6 km-re délre fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést a 14. században a német jog szerint alapították. 1368-ban "Stephanburbaya" néven említik először, az Abák és a Rozgonyiak birtoka volt. A falunak már a 15. században állt római katolikus fatemploma, melyet később lebontottak. 1511-ben "Kewporuba", 1598-ban "Kamenna Poruba" néven tűnik fel. 1598-ban 38 ház állt a faluban. 1720-ban 20 adózója volt. 1784-ben 81 házában 105 családban 625 lakos élt. 1828-ban 102 háza volt 709 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Kamena Poruba. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Sós Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Gálszécshez másfél mértföldnyire, határbéli földgyeik 3 nyomásbéliek, fejér székes, követses, hegyes földgyök zabot, krompélyt terem, fájok tserjékből van, bővelkedik kővel." [2]

Fényes Elek geográfiai szótárában így ír a községről: "Kő-Poruba, tót falu, Zemplén vgyében, tótul Kamena-Porube, keskeny völgyben fekszik, ut. postája Eperjes. Határa 1704 hold, mellyből beltelek 59, szántóföld 1084, rét 88, erdő 87, legelő 286 hold. Ebből ismét 8 3/8 telek és 12 zsellér után birnak a lakosok 200 hold szántóföldet, rét helyett 90 holdat és 60 hold legelőt; a többi majorsági birtok, s birják Soós Ágnes, b. Leuch Albert neje nagyobb részben, kis részben Reviczky, Beszterczey és Hlavathy. Földe főleg zabot, de jó müvelés mellett más gabona nemet is megterem. Lakja 150 romai, 180 g. kath., 20 zsidó. – Van itt görög kath. fióktemplom, b. Leuchnőnek csinos lakháza és szeszgyára, több gazdasági épületekkel." [1]

A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 313, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1058 lakosából 918 szlovák és 117 cigány volt.

2011-ben 1261 lakosából 779 szlovák és 418 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihálynak szentelt görög katolikus temploma 1820-ban épült.
  • A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt modern római katolikus temploma 1991-ben épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]