Nyágó
| Nyágó (Ňagov) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Mezőlaborci | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1558 | ||
| Polgármester | Sergej Smetanka | ||
| Irányítószám | 068 01 | ||
| Körzethívószám | 057 | ||
| Forgalmi rendszám | ML | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 353 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 45 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 355 m | ||
| Terület | 9,65 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Nyágó weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyágó témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Nyágó (szlovákul: Ňagov, ukránul: Nyahiv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mezőlaborctól 2 km-re keletre, a Laborc felső folyásának keleti oldalán fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1557-ben „Nyago” néven említik először, amikor 6 és fél porta után adózott. A homonnai uradalom része volt. A 18. századtól a Soós és más családok birtoka. 1715-ben malom, 16 lakatlan és 24 lakott ház állt a községben. 1787-ben 62 házában 396 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „NYAGO. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Csabalóczhoz fél, Laborczhoz is fél órányira, határja két nyomásbéli, hegyes, agyagos, zabot, tatárkát, kölest, és árpát, tavasz búzát is terem, bikfa erdeje van, piatzok Homonnán, és Sztropkón 6 órányira.”[2]
1828-ban 48 háza és 377 lakosa volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Nyagó, orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fil. 4 rom., 270 g. kath., 12 zsidó lak., 707 h. szántóföldekkel. F. u. Szirmay, Sós, Orosz.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nyágó, a gácsi határszélen fekszik. Ruthén kisközség 68 házzal és 395 gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Mezőlaborcz. A homonnai uradalomhoz tartozott s az újabb korban a Szirmay, Orosz és Soós családok voltak földesurai. Most XXIV. Reuss herczegnek van itt nagyobb birtoka. A község gör. kath. temploma 1800-ban épült.”[4]
A 20. században a Reuss család birtoka. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 472 | 403 | 427 | 353 |
| Különbség | -14,61 % | +5,95 % | -17,33 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 365 | 353 |
| Eltérés | -3,28 % |
1910-ben 438, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 431 lakosából 356 ruszin és 67 szlovák volt.
2011-ben 436 lakosából 245 ruszin és 157 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Községinfó
- Nyágó Szlovákia térképén
- E-obce.sk Archiválva 2009. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31..

