Valentóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Valentóc (Valentovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Turisztikai régióFelső-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1808
Polgármester Michal Firkaľ
Irányítószám 067 01
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám ML
Népesség
Teljes népesség44 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság330 m
Terület2,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Valentóc (Szlovákia)
Valentóc
Valentóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 10′ 40″, k. h. 21° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 40″, k. h. 21° 57′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Valentóc (más néven Bálintpuszta, szlovákul: Valentovce, ukránul: Valentyivci) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Mezőlaborctól 22 km-re délkeletre, a Laborctól keletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferenc birtoka. 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai.[2]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VALENTÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai oroszok, fekszik Volyicza, és Horbok Radványhoz 3/4 órányira; határja 2 nyomásbéli, leginkáb zabot, középszerűen pedig gabonát, tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát terem, hegyes, agyagos a’ földgye, erdeje kevés, piatza Homonnán van.[3]

1808-ban Izbugyabéla külterületi része volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Valentócz, Zemplén vmegyében, orosz falu, Izbugya-Bélával összefüggésben; 134 gör. kath. lak.[4]

Bajna felé eső határában a 19. században vadászkastély épült, mely az első világháborúban megsemmisült. 1915-ben súlyos harcok folytak itt a cári orosz csapatok és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai között. A harcokban a becslések szerint mintegy 8000 katona esett el, akiket az egykori kastély közelében húzódó katonai temetőbe, valamint a viravai és laborcrévi katonai temetőkbe temettek. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásában Izbugyabélához tartozott.

A falu csak 1950-ben lett önálló község, amikor Izbugyabéla területéből vált ki.

Népessége[szerkesztés]

2001-ben 42 lakosából 54 ruszin és 15 szlovák volt.

2011-ben 44 lakosából 23 ruszin és 18 szlovák.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]