Valentóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Valentóc (Valentovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rang község
Első írásos említés 1808
Polgármester Michal Firkaľ
Irányítószám 067 01
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám ML
Népesség
Teljes népesség44 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság330 m
Terület2,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Valentóc (Szlovákia)
Valentóc
Valentóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 10′ 40″, k. h. 21° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 40″, k. h. 21° 57′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Valentóc (más néven Bálintpuszta, szlovákul: Valentovce, ukránul: Valentyivci) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Mezőlaborctól 22 km-re délkeletre, a Laborctól keletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferenc birtoka. 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai.[2]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VALENTÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai oroszok, fekszik Volyicza, és Horbok Radványhoz 3/4 órányira; határja 2 nyomásbéli, leginkáb zabot, középszerűen pedig gabonát, tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát terem, hegyes, agyagos a’ földgye, erdeje kevés, piatza Homonnán van.[3]

1808-ban Izbugyabéla külterületi része volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Valentócz, Zemplén vmegyében, orosz falu, Izbugya-Bélával összefüggésben; 134 gör. kath. lak.[4]

Bajna felé eső határában a 19. században vadászkastély épült, mely az első világháborúban megsemmisült. 1915-ben súlyos harcok folytak itt a cári orosz csapatok és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai között. A harcokban a becslések szerint mintegy 8000 katona esett el, akiket az egykori kastély közelében húzódó katonai temetőbe, valamint a viravai és laborcrévi katonai temetőkbe temettek. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásában Izbugyabélához tartozott.

A falu csak 1950-ben lett önálló község, amikor Izbugyabéla területéből vált ki.

Népessége[szerkesztés]

2001-ben 42 lakosából 54 ruszin és 15 szlovák volt.

2011-ben 44 lakosából 23 ruszin és 18 szlovák.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]