Valentóc
| Valentóc (Valentovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Mezőlaborci |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1808 |
| Polgármester | Michal Firkaľ |
| Irányítószám | 067 01 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | ML |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 39 fő (2025. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 20 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 330 m |
| Terület | 2,21 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 10′ 41″, k. h. 21° 57′ 08″49.177961°N 21.952242°EKoordináták: é. sz. 49° 10′ 41″, k. h. 21° 57′ 08″49.177961°N 21.952242°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valentóc témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Valentóc (más néven Bálintpuszta, szlovákul: Valentovce, ukránul: Valentyivci) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mezőlaborctól 22 km-re délkeletre, a Laborctól keletre fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferenc birtoka. 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai.[2]
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VALENTÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai oroszok, fekszik Volyicza, és Horbok Radványhoz 3/4 órányira; határja 2 nyomásbéli, leginkáb zabot, középszerűen pedig gabonát, tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát terem, hegyes, agyagos a’ földgye, erdeje kevés, piatza Homonnán van.”[3]
1808-ban Izbugyabéla külterületi része volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Valentócz, Zemplén vmegyében, orosz falu, Izbugya-Bélával összefüggésben; 134 gör. kath. lak.”[4]
Bajna felé eső határában a 19. században vadászkastély épült, mely az első világháborúban megsemmisült. 1915-ben súlyos harcok folytak itt a cári orosz csapatok és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai között. A harcokban a becslések szerint mintegy 8000 katona esett el, akiket az egykori kastély közelében húzódó katonai temetőbe, valamint a viravai és laborcrévi katonai temetőkbe temettek. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásában Izbugyabélához tartozott.
A falu csak 1950-ben lett önálló község, amikor Izbugyabéla területéből vált ki.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 55 | 38 | 41 | 39 |
| Különbség | -30,90 % | +7,89 % | -4,87 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 38 | 39 |
| Eltérés | +2,63 % |
2001-ben 42 lakosából 54 ruszin és 15 szlovák volt.
2011-ben 44 lakosából 23 ruszin és 18 szlovák.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- E-obce.sk Archiválva 2010. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Községinfó
- Valentóc Szlovákia térképén
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
- ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.hu. 2018. június 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 29.
- ↑ "Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár". www.arcanum.hu. Hozzáférés: 2019. április 29.
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.
A Mezőlaborci járás települései | ||
|---|---|---|
Mezőlaborc (Medzilaborce) | ||
|  | |
