Ökröske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ökröske (Volica)
Szarvasmarhacsorda Ökröske előtt.
Szarvasmarhacsorda Ökröske előtt.
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rang község
Első írásos említés 1405
Polgármester Monika Rohaľová
Irányítószám 067 01
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám ML
Népesség
Teljes népesség286 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség60 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság247 m
Terület5,37 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ökröske (Szlovákia)
Ökröske
Ökröske
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 09′ 00″, k. h. 21° 55′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 09′ 00″, k. h. 21° 55′ 20″
Ökröske weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ökröske témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ökröske (1899-ig Volicza, szlovákul: Volica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Mezőlaborctól 13 km-re délre, a Laborc bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1405-ben „Wolycha” néven említik először, a nagymihályi uradalomhoz tartozott. 1448-ban a feljegyzések szerint lakatlan volt. 1463-ban „Wolycza” alakban tűnik fel ismét. Birtokosai nagymihályi nemesek, a Csontos, Harkányi, Korosraz, Lásznay, Ödörsffy, Szeresvay és Izbugyay családok voltak. 1715-ben 8 adózó háztartással rendelkezett. 1720-ban malom is állt a településen, ahol lenből, kenderből, repcéből préselt olajat állítottak elő. Az 1787. évi első népszámlálás során 40 házat és 331 lakost számláltak itt össze. 1796-ban épült fel görögkatolikus temploma.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VOLICZA. Volycza. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai Boronkay, Szirmay, és több Uraságok, lakosai orosz vallásúak, fekszik Horbok Radvány, és Izbugya Bélához is közel; határja 2 nyomásbéli, földgye hegyes, agyagos, leginkább zabot terem, középszerűen pedig gabonát, tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát, erdeje kevés, piatza Homonnán van.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Volicza, Zemplén vm. orosz f., Papina fil. 8 romai, 303 g. kath., 12 zsidó lak., 518 h. szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Nagy-Mihály.[3]

Nagy jelentőségű volt a település életében a Homonna–Mezőlaborc vasútvonal 1873-as átadása, mely összekötötte a közeli városokkal. Önkéntes tűzoltóegylete 1890-ben alakult és mai napig működik.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Ökröske, azelőtt Volicza. Laborczmenti ruthén kisközség, 57 házzal és 319 gör. kath. vallású lakossal. Postája Horbokradvány, távírója és vasúti állomása Izbugyaradvány. Első nyomát 1421-ben Velicsa alakban találjuk, a mikor a Nagymihályi Eödön család az ura. Ugyanekkor iktatják némely részbirtokokba Zeretvai Jánost is, s egy évvel később Euden Pált és Istvánt, a mikor Volitha és Volitka alakban kerül szemünk elé. 1448-ban pusztaként szerepel és a Lesznaiaknak, 1463-ban a Zbugyaiaknak, 1490-ben a Csontos, Harkányi és Korcsvai családoknak is van benne részük. 1550-ben Drugeth Imrét, Gábor, Gáspárt és Ferenczet iktatják Volycza részeibe, 1577-ben pedig Pozsgay Mártont, 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort. 1598-ban Taros István, Virginás Boldizsár, Nyárády Albert, Kalocsay György, Rácz Damján és Fűzy Imre a birtokosai. Később azután a Szirmay, Boronkay, Bernáth s a Szent-Léleky családoké lett, de most nincs nagyobb birtokosa. Gör. kath. temploma 1790 táján épült.[4]

1914-ben nyitotta meg kapuit az első görögkatolikus iskola. A 20. század elején számos lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

A villanyt 1957-ben vezették be a községbe, 1968-ban megépült a vízvezeték is.

Népessége[szerkesztés]

A templom

1910-ben 305, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

1961-ben 549 volt a lakosok száma.

2001-ben 347 lakosából 240 szlovák és 98 ruszin volt.[5]

2011-ben 320 lakosából 154 szlovák és 150 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma 1796-ban épült klasszicista stílusban. 1922-ben, 1954-ben és 1996-ban megújították. Ikonosztáza és berendezése a 20. század első felében készült.
  • A Csebény felé eső faluvégen kápolna található.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]