Izbugyabéla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Izbugyabéla (Zbudská Belá)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rang község
Első írásos említés 1463
Polgármester Milan Matúška
Irányítószám 067 01
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám ML
Népesség
Teljes népesség125 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság263 m
Terület15,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Izbugyabéla (Szlovákia)
Izbugyabéla
Izbugyabéla
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 09′ 09″, k. h. 21° 56′ 32″Koordináták: é. sz. 49° 09′ 09″, k. h. 21° 56′ 32″
Izbugyabéla weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Izbugyabéla (1899-ig Izbugyabéla-Valentócz, szlovákul: Zbudská Belá) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Mezőlaborctól 18 km-re, délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

1463-ban „Bela” néven említik először. Az Izbugyai család, majd a 18. században a Boronkay és más családok birtoka volt. 1715-ben 16 lakatlan és 10 lakott háza állt. 1787-ben 77 házában 553 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Izbugya Bella. Tót falu Zemplén Vármegyében, birtokosa Boronkay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Alsó Csebinyéhez nem meszsze, határja az említett falunak tulajdonságaihoz hasonlító, második Osztálybéli.[2]

A 19. században a Szirmay, Dessewffy, Vladár és mások voltak a birtokosai. 1828-ban 77 házát és 576-an lakták. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Izbugya-Bela, orosz falu, Zemplén vgyében, Papina fiókja, 8 r., 570 g. kath., 7 zsidó lak., gör. anyaszentegyházzal; 1251 h. szántófölddel. F. u. Szirmay, Dessewffy, Vladár, s m. Ut. p. Nagy-Mihály.[3]

1880 és 1900 között sok lakosa kivándorolt.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Izbugyabéla, ruthén kisközség a Laborcz völgyében 95 házzal és 463, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Radvány. A századok folyamán ugyanazok voltak az urai, mint Izbugyának; csakhogy 1575-ben Maturnay Annát iktatják egy rész birtokába, míg az 1598-iki összeíráskor a Wiczmándyak mellett Asguthy Mihály, Nyárády Albert, Palocsay György, Füzy Imre és Bogáthy Mihály vannak birtokosokként felsorolva. Újabbkori urai a Szirmayak, Dessewffyek s a Valdárok. E községgel volt egyesítve Valentócz község, mely 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferencz birtoka; 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai. Későbbi birtokosai ugyanazok voltak, mint a vele egyesített Izbugyabéláé. A községben gör. kath. templom van, mely 1770-ben épült. Ide tartozik Mászó-puszta is.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 493, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 161 lakosából 99 ruszin és 52 szlovák volt.

2011-ben 131 lakosából 75 ruszin és 41 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Mennybemenetel tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1770-ben épült.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]