Magasrév

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magasrév (Vysoká nad Uhom)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Nagymihályi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1214
Polgármester Ján Hrešan
Irányítószám 072 14
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Népesség
Teljes népesség 817 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 106 m
Terület 15,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magasrév (Szlovákia)
Magasrév
Magasrév
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′ 40″, k. h. 22° 05′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 40″, k. h. 22° 05′ 30″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Magasrév (1899-ig Viszoka, szlovákul: Vysoká nad Uhom) község Szlovákiában a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykapostól 9 km-re északra az Ung bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1214-ben említik először és a 20. századig a leleszi prépostság birtoka volt. Az 1214-ben kiadott oklevélben II. Endre megerősíti a premontrei rend leleszi Szent Kereszt kolostorát birtokaiban. Az oklevél a települést "Vyzaka" alakban említi. A későbbi századok során "Vyzaka, Wyzoka, Viszoka, Wiszoka, Wysoká" alakban szerepelt az írott forrásokban. A 14. században a település egy részét a Drugeth család szerezte meg. A 15. század közepén a szomszédos Pálóc nemeseinek voltak itt birtokaik. A 16. század második felében kálnási és más nemesek is rendelkeztek birtokokkal a községben. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel, méhészkedéssel, valamint kézművességgel, főként szabómesterséggel foglalkoztak. 1459-ben 17 adózó portát számláltak a faluban, mely 90-108 lakost jelent. A 16. században a reformáció hatására lakói áttértek az új hitre, de később visszatértek a katolikus vallásra. A század utolsó harmadában a lakosság száma emelkedett. 1599-ben már malma és 30 lakóháza volt, mellyel a nagyobb falvak közé számított. A 17. században többször pusztították hadak a települést. A török betörései és a Habsburg ellenes felekelések harcai miatt szenvedett sokat a község. A járványok sem kímélték meg a lakosságot, különösen az 1709 és 1710-es években pusztító pestis szedett sok áldozatot. Ennek következtében 1715-ben mindössze 7 jobbány és 1 zsellér háztartást számláltak a faluban, mely mintegy 40-80 lakost jelentett. Közülük hat szlovák és kettő magyar volt. Anyakönyveit 1730-tól vezetik. Az első katonai felmérés térképén, mely 1782-ben készült a község Viszoka néven szerepel.[2]

Vályi András szerint "VISZOKA. Tót falu Ungvár Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai többfélék, fekszik Pálótzhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja jeles." [3]

Fényes Elek szerint "Viszoka, Ung vgye, magyar-orosz-tót f. Palóczhoz keletre 1/2 órányira: 331 romai, 275 gör. kath., 182 ref., 6 zsidó lak. Van elég termékeny földe, s az Ungh mentiben szép erdeje. Ut. p. Unghvár. Emlitendő, hogy itt egy igen nagy tó kiszárittatott, s helyén most szép buza terem. Birja a leleszi prépost." [4]

1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 1175, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 906 lakosából 895 szlovák volt.[5]

2011-ben 817 lakosából 803 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]