Ugrás a tartalomhoz

Huszt (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Huszt (Хуст)
Huszt címere
Huszt címere		 Huszt zászlaja
Huszt zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja (1998. február 3. – )
JárásHuszti járás
KözségHuszt község (2020. június 12. – )
Rangterületi jelentőségű város
Alapítás éve1329 (első említése)
PolgármesterVolodimir Kascsuk
Irányítószám90400
Körzethívószám+380 3142
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség28 039 fő (2022. jan. 1.)[1]
Magyar lakosság1 700
Népsűrűség1 354,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság164 m
Terület20,7 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 10′ 53″, k. h. 23° 17′ 52″48.181389°N 23.297778°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 53″, k. h. 23° 17′ 52″48.181389°N 23.297778°E
Huszt (Kárpátalja)
Huszt
Huszt
Pozíció Kárpátalja térképén
Huszt weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszt témájú médiaállományokat.

Huszt (ukránul: Хуст [Huszt], németül: Hus(s)t) területi jelentőségű város Kárpátalján, Ukrajnában. A Kárpátaljai terület harmadik legnagyobb városa. Egy ideig a csehszlovákiai Ruszinföld autonóm székhelye lett 1938-ban, miután a korábbi székhely Ungvár az első bécsi döntéssel magyar közigazgatásba került.

Nagyszőlőstől 24 km-re északkeletre, Ungvártól 88 km-re délkeletre, a román határtól 9 km-re található, a Nagy-ág és a Husztica patak tiszai torkolatánál fekszik. A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

A város fölé magasodott a középkori és a kora újkori Magyarország egyik legerősebb és legjelentősebb vára, amely a 14. századtól fontos stratégiai szereppel bírt, hisz az erődítmény biztosította az aknaszlatinai sóbányákból vezető út, illetve több koronaváros védelmét. 1766. július 3-án este a várat 3 villámcsapás érte. Kigyulladt a tető, a gyorsan terjedő tűz lángba borított több épületet (a várnagy lakrészét, a kocsmát és az óratornyot). Az erődítményben található számos épület tetőszerkezete leégett, tíz évvel később császári parancsra kiürítették a várat, azóta rom.

Huszt lakossága 2023. október 13-án 26 127 fő volt, a belső menekülteket nem számítva.[2]

Etimológia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy népetimológiai magyarázat szerint neve a Husztica patak nevéből származik, az pedig a szláv husztka (jelentése: kendő) főnévből a völgykatlan formájáról, ahol fekszik. Sebestyén Zsolt nyelvész szerint: „a Huszt helységnév víznévből keletkezett névátvitellel. […] A víznév etimológiája nem tisztázott.” [3]

Éghajlata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Huszt nedves kontinentális éghajlatú. Az évi középhőmérséklet +9,2 °C. A legmagasabb júliusi átlaghőmérséklet +20,1 °C. A legalacsonyabb januári átlaghőmérséklet -3,2 °C körül alakul.

Az átlagos évi csapadékmennyiség 1078 mm. A legkevesebb csapadék áprilisban hullik — 74 mm, a legtöbb csapadék júliusban, átlagosan 105 mm. A legtöbb esős nap decemberben van, átlagosan 13,80 nap. A legkevesebb esős nap augusztusban van, átlagosan 9,87 nap.

A város története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az 1528-as térkép részlete[* 1]

A terület neve – „terra Huszth”,[4] Huzth[5] alakban – 1324-ben jelenik meg oklevélben. I. Károly király 1326 májusában kelt oklevelében privilégiumokat biztosított öt máramarosi egyházközség számára és többek közt említi György, huszti plébános nevét.[6][* 2] A király 3 évvel később, 1329. április 26-án kiváltságokat adományozott Husztnak, ezeket három további település – Hosszúmező, Técső, Visk – is megkapta.[7] Az uralkodói kiváltságlevélben Huszth alakban említik, lakosságának zömét szász és magyar hospesek alkották.[8] Az 1332–1337 között készült pápai tizedjegyzék szerint a huszti katolikus egyházközség már 1333-ban fizette a pápai tizedet, ekkor 36 garast adott át az egyházi adószedőnek Gergely pap, Huzth plébánosa.[9]

1514-ben a Dózsa György-féle parasztfelkelés során a helyi parasztok a szomszédos Nyalábvárat vették ostromgyűrűbe, a várba menekülő nemesek a huszti várban tartózkodó Perényi Gábortól kértek segítséget. Miután az ostromlók megtudták, hogy Husztról érkezhetnek katonák, elvonultak a királyházai vár alól.[10] 1526-ban Erdély része lett. A város neve – Huſt alakban, fraktur betűkkel írva – megjelenik az 1528-ban Ingolstadtban nyomtatott Tabula Hungariae térképen, ami Magyarország első fennmaradt, nyomtatott térképe. Lázár deák Huszt mellett ábrázolta az Iza folyót (Yza fl), ami nem a Tisza dél-máramarosi, bal oldali mellékfolyója, hanem a sokáig Izá-nak nevezett Nagy-ág.[11] A terület másik korai ábrázolása Matthia Zündt 1567-es térképén látható.

1541-ben I. Ferdinánd csapatai elfoglalták, a következő évtizedben itáliai hadmérnökök irányításával elvégezték a vár átfogó felújítását. 1594-ben egy jelentős krími tatár sereg tört be Máramaros vármegye területére a Toronyai-hágón keresztül, Kornis Gáspár huszti várkapitány ajándékok segítségével rávette II. Gázi Giráj krími kánt, hogy „e föld népét kímélje meg”.[12][13] A tatár sereg nem ostromolta meg a várat.

I. Rákóczi György 1636-ban vette ostrom alá a huszti fellegvárat, de nem tudta elfoglalni annak ellenére, hogy még alagutat is próbáltak ásni.[14] 1657-ben a Vereckei-hágón át betörő, Visk, Munkács és Ungvár vidékét végigpusztító Jerzy Lubomirski lengyel fővezér volt kénytelen felhagyni a vár ostromával és nagy zsákmányt szerezve kivonulni az országból.[15] 1661 augusztusában Huszton járt Evlija Cselebi oszmán-török világutazó, történetíró, aki a Nagy-ág mellett táborozó török-tatár különítményt követeit kísért el a várba. A világutazó a következőket jegyezte fel a városról: „Külvárosának házai a vár nyugati oldalára néznek s egyik a másik fölött van. Palotáinak teteje színes cseréppel van fedve, a templomok tetejét ón fedi s a keresztek tiszta arannyal vannak bevonva úgy, hogy az ember szemei elbámulnak rajtuk. A szőlőknek, kerteknek vége nincs. Vize és levegője kellemes.” (lásd Cselebi beszámolóját). A sikertelen tárgyalás után a török sereg Kassa felé vonult. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gróf Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja.

A város látképe 1714-ben

A vár nem ostrom által jutott kuruc kézre a Rákóczi-szabadságharc idején. Jókai Mór közismert humoros története a huszti beteglátogatásról[16] csupán a képzelet szüleménye. A valóságban minden sokkal egyszerűbben történt: Ilosvay Imre[* 3] kuruc százados álruhában belopódzott a máramarosi erődítménybe, felbujtotta az elmaradt zsold miatt elégedetlen, német katonákból álló várőrséget, amely 1703. augusztus 17-én éjjel megölte a parancsnokot, Franz Gottfried von Eythnert.[18] A megközelítőleg 50 katonából álló őrség átállt a kurucok oldalára, ezzel II. Rákóczi Ferenc kezébe került az erődítmény, amit egészen a szabadságharc végéig megtartott. 1706-ban a várhegy alján állt Rákóczi-házban országgyűlést tartottak, ahol kikiáltották Erdély függetlenségét. 1709. október 22-26-án újabb országgyűlés volt Huszton.[19] 1711. április 30-án a kuruc sereg letette a fegyvert a majtényi síkon. Ennek ellenére a vár még tartotta magát, Móricz István várkapitány több levelet váltott Rákóczival, melyekben igyekezett tisztázni a további teendőit,[20] végül kénytelen volt átadni az erődítményt.[21] 1711. május 12-én Acton ezredes a császári csapatok élén bevonult a várba. A majtényi fegyverletétel után a császári helyőrség állomáshelye lett a huszti erőd. 1717-ben az utolsó tatárjárás során a főként Székelyföldet pusztító csapatok elkerülték Husztot és szeptember 1-jére elérték Visket. Itt a Sztojka Zsigmond által vezetett máramarosi népfelkelők, kiegészülve a huszti várőrséggel megtámadták a tatár hátvédet, közülük sokat levágott és számos foglyot szabadított ki.[22]

Az egyre elhanyagoltabb várat 1748. július 27-én hatalmas vihar rongálta meg.[23] Mária Terézia elrendelte helyreállítását, de a máramarosi főispán az erődítmény rozoga állapota miatt lemondott annak felújításáról. Gervay Péter várnagy halála után néhány hónappal, 1766. július 3-án este a várat 3 villámcsapás érte. Kigyulladt a tető, a gyorsan terjedő tűz lángba borított több épületet – a várnagy lakrészét, a kocsmát és az óratornyot –, majd a leszakadó, égő gerendák eltorlaszolták a vár egyetlen kijáratát, az alsóvár kapuját. Az erődítményben található számos épület tetőszerkezete leégett, csupán a kormos, meredező falai maradtak meg. 1773-ban József főherceg, a későbbi II. József (1780–1790) megszemlélte a várat, és nem járult hozzá újjáépítéséhez. 1776-ban a kapukat berakatták, a helyőrséget és az eszközöket a munkácsi várba telepítették át. A nagy tűzvész utáni első évtizedekben a vár állapotromlása aránylag csekély volt, 1796-ig még állt a lőportorony, a várkápolna, az óratorony, nem romlott jelentősen a falak állapota.[24] Utolsó épen maradt tornya 1798 nyarán dőlt le. 1799-ben a királyi kincstár engedélyezte köveinek felhasználását a huszti római katolikus templom (Szent Anna templom), valamint a kincstári ingatlanok építésénél. Ekkor bontották el a vár keleti oldalát.[25]

Vasárnapi Ujság (1862)

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt.

A csehszlovákiai autonóm Kárpátalja székhelye lett 1938-ban, miután a korábbi székhely Ungvár az első bécsi döntéssel magyar közigazgatásba került.

1939. március 14-én, Csehszlovákia szétesése után itt jelentette be államfőként Avgusztin Volosin Kárpátalja függetlenségét. Az új állam fővárosa Huszt lett, ám másnap a magyar csapatok bevonultak a városba, a független Kárpátalja vezetői zömmel Romániába menekültek. Huszt ezt követően 1944-ig ismét a Magyar Királyság része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye. A várost 1944. október 24-én foglalták el a szovjet csapatok.

2020-ig Körösös és Túlnagyágtelep tartozott hozzá.

Népessége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkori lakossága magyar és szász volt. A máramarosi koronavárosok közül Huszton jelent meg először ruszin lakosság. Az 1600-ban készült urbárium még nem jegyzett fel ruszinokat a városban, viszont 1614-ben már egy Sárosvég nevű utcát népesítettek be.[26] 1784 és 1787 között végezték el az első magyarországi népszámlálást, ekkor Huszton 401 házban 473 család élt, a település teljes lakossága 2187 fő volt.[27] A Pallas nagy lexikona szerint 1891-ben a településen 1426 ház volt 7461 lakóval. A népesség felekezeti megoszlása a következőképpen alakult: 1513 római katolikus, 4333 görögkatolikus, 461 evangélikus, 1560 izraelita. A városban 1837 magyar nemzetiségű lakott.

1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos. 2001-ben 31 900 lakosa volt, melyből 28 500 ukrán (és ruszin), 1700 magyar, 1200 orosz és 100 cigány volt. Egy ukrán adatbázis szerint 2001. december 5-én 29 080 lakosa volt.[28] Lakossága 2011. január 1-jén 28 438 fő volt.

A település népességének változása az első magyarországi népszámlálás (1784–1787) és 2023 között.

Nevezetességek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A várrom és a makettje

Huszti várrom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Templomok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jézus mennybemenetele templom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görögkatolikus kőtemplomot 1789-ben építették, s Jézus mennybemenetelének ünnepére szentelték fel. Két kőtornyát jóval később, 1855-ben emelték.[29]

Zsinagóga

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1878-ban épült.[30] Belül háromhajós, kilenc kupola van benne. Az épület megőrizte az eredeti belsejét és falfestéseit.[31]

Híres husztiak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ A Tisza másik partján látható Welete és Wiſk.
  2. ↑ „Georgius de Huzt (?) ecclesiarum plebani”
  3. ↑ „1703-tól colonellus (kapitány); 1705 őszén körösi Pap István ezerének élére nevezik ki; 1707: lemond; 1709: colonellus; 1711. ápr. 29: felesküszik a császárra; 1711. máj. 1: Magyarország részéről aláírja a szatmári békét...”[17]

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal. "Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року" (PDF). Number of Present Population of Ukraine, as of January 1, 2022. Ukrán Statisztikai Hivatal.
  2. ↑ khust-miskrada 2023 Sotsialnyy pasport KHustskoi TH
  3. ↑ Sebestyén 166. o.
  4. ↑ Gulyás 23. o.
  5. ↑ Sebestyén 165. o.
  6. ↑ Blazovich László, Géczi Lajos (2000). Anjou–kori Oklevéltár. X. 140. o.
  7. ↑ Gulyás 29. o.
  8. ↑ Gulyás 24. o.: „hospitum nostrorum fidelium de Maramorusio Saxonum et Hungarorum, videlicet in villis Visk, Huszth, Tecsö, et Hosszúmezö” (Részlet a kiváltságlevél szövegéből)
  9. ↑ Ipolyi Arnold, ed. (1887). Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. 327. o. Gregorius de Huzth de Maramorisio pro parte proventus ecclesie solvit XXXVI. grossos.
  10. ↑ Pap 57-58. o.
  11. ↑ Sebestyén Zsolt (2021). "A Felső-Tisza-vidék 16. századi térképeken". In Minya Károly; et al. (eds.). Emlékkönyv Mizser Lajos tiszteletére (PDF). 113–125. o. {{cite book}}: Explicit use of et al. in: |editor= (súgó); line feed character in |title= at position 11 (súgó)
  12. ↑ Zubánics 30-31. o.
  13. ↑ Zubánics 30. o.: „hat lóval, szekérrel s több e vad nép előtt kedves dolgokkal”
  14. ↑ Kőváry László (1863). Erdély történelme (PDF). 5. adatbank.ro. 25. o. Rákóczi jól sejtett. Hadait Huszt alá küldé, benne Bethlen István kapitányát ostrom alá vétette, 40 ölre fúratott alája… {{cite book}}: Check |authorlink= value (súgó)
  15. ↑ Zubánics 38. o.
  16. ↑ Jókai, Mór (1860). Elbeszélésekː A huszti beteglátogatók. mek.oszk.hu.
  17. ↑ Szoleczky II. 422. o.
  18. ↑ Szoleczky II. 422-423. o.
  19. ↑ "II. Rákóczi Ferencz 1676–1735, Magyar Történeti Életrajzok, 1907-1910". arcanum.com. Hozzáférés: 2026. július 5.
  20. ↑ Szoleczky II. 446-447. o.
  21. ↑ Szoleczky II. 448. o.: „Május 12-én – feltehetően a demoralizált őrség szökdösésétől, a várbeli tisztek forrongásától, a császáriak egyezkedési ajánlataitól kísérve – Móricz elhatározásra jutott és Huszt kapitulált.”
  22. ↑ Zubánics 49-50. o.
  23. ↑ Zubánics 51. o.: „az egész vár tetejét leszórta, miért is még azon évben a fedélzet megujittatni, a kommendáns lakása, a katonai kaszárnya, a lebocsátó híd, a sütő ház helyrehozatni, kijavíttatni rendeltetett”
  24. ↑ Zubánics 52. o.
  25. ↑ Zubánics 53. o.
  26. ↑ Sebestyén 166. o.
  27. ↑ Danyl Dezső, Dávid Zoltán, ed. (1960). Az első magyarországi népszámlálás 1784–1787. Hozzáférés: 2026. július 24.
  28. ↑ "Україна / Ukrajina". 2012. április 19. dátummal az eredeti címről archiválva.
  29. ↑ Anita, Marosi (2017. május 25.). "Kárpátalja anno: a huszti Jézus mennybemenetele templom". Kárpátalja.ma. Hozzáférés: 2024. július 12.
  30. ↑ "Синагога в Хусті - історична гордість єврейської общини Хуста". web.archive.org. 2019. március 6. 2019. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. július 12.
  31. ↑ "Хустська синагога як одна з найстаріших сакральних споруд Закарпаття/Обзоры, статьи, публикации/Хуст/Хустский район/Закарпатская обл./Туристический портал Rest4U". web.archive.org. 2019. március 6. 2019. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. július 12.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Huszt_(település)&oldid=29298109”