Szuhabaranka
| Szuhabaranka (Бронька) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Dolha község |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 90152 |
| Körzethívószám | +380 3144 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 197 m |
| Terület | 9,57 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 23° 16′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 23° 16′ 09″ | |
 Szuhabaranka
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szuhabaranka témájú médiaállományokat. | |
Szuhabaranka (1899-ig Szuha-Bronyka, ukránul: Бронька [Bronyka], szlovákul: Suchá Broňka) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Nagyszőlőstől 50 km-re északkeletre, Dolhától 7 km-re északra, a Bronyka patak és a Borzsa folyó összefolyásánál fekszik.
Története[szerkesztés]
A falut Bronica néven 1454-ben említette először oklevél. 1463-ban Bronyka, 1555-ben Boronka néven írták.
Szuhabaranka a Bronyka pataknak a Borzsába való beömlésénél keletkezett, a Dolhaiak által telepített ruszin jobbágyok által lakott település, a Dolhai uradalom tartozéka. A falu a Dolhai család birtoka volt és a 15. század közepéig Bereg vármegyéhez tartozott. V. László király a Dolhaiak kérésére csatolta Máramaros vármegyéhez.
1910-ben 1575, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Dolhai járásához tartozott.
Népesség[szerkesztés]
A falunak ma 1700 ukrán-ruszin lakosa van.
Baranka vára[szerkesztés]
Szuhabaranka határában, a Borzsa völgyét lezáró hegyen állt egykor Baranka vára, amely 1265 előtt épült. Nevét az oklevelek 1237-ben említették először Borynka néven.
Szerepet játszott a IV. Béla és fia István közti harcokban.
1237-1273 körül a várat a király ellenségei és kémlelők csellel foglalták el, de Csák nemzetségbeli Péter seregével visszaszerezte.
III. András Balog-Semjén nemzetséghez tartozó Ubul fia Mihályt bízta meg a vár őrzésével odaérkezéséig, és a vár sorsáról való döntéséig. Azonban úgy látszik, hogy a rablóvárak lerombolásáról hozott (1291 évi 24. §.) törvénycikk értelmében ezt is lerombolták, mert 1321-ben már csak mint birtokot említették.
1336-ban a Nagyszőllőshöz tartozó Daróc és Halászföld határjárásakor a vár már romokban állt, valószínűleg a 13. század végén rombolták le. Mára már csak csekély romjai láthatók.
Források[szerkesztés]
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
