Lacház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lacház (Lăschia)
RO MM Laschia wooden church 10.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Kápolnokmonostor (Copalnic-Mănăștur)
Irányítószám 437108
SIRUTA-kód 107813
Népesség
Népesség 490 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Lacház (Románia)
Lacház
Lacház
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 32′ 36″, k. h. 23° 43′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 36″, k. h. 23° 43′ 56″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lacház témájú médiaállományokat.

Lacház, (Lăschia), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Kápolnokmonostortól északkeletre, Kapnikbányától délnyugatra, a Kapnik folyó jobb partja mellett, Szurdokkápolnok és Kováskápolnok közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Lacház nevét alapító kenéze után kapta.

Története[szerkesztés]

Lacház nevét 1543-ban említete először oklevél Lachkonia néven.

1566-ban Laczkonya, 1650-ben Laczkina, 1733-ban Leczkény, 1750-ben Leczkie, 1808-ban Laczkonya, 1913-ban Lacház néven írták.

Lacház', Laczkonya Kővár tartozéka volt, és a Drágffyak birtokai közé tartozott.

1543-ban Drágffy Gáspáré, 1545–ben annak özvegyéé, 1553-1554-ben pedig Drágffy György volt a birtokosa, majd a Drágffyk kihalta után Izabella királyné Báthory Györgynek, nejének Annának és fiuknak Istvánnak adományozta.

1565-ben azonban Báthory György fellázadt I. Miksa császár ellen, de a lázadás leverése után feje váltságául Kővárt tartozékaitt a császárnak engedte át.

1567-ben II. János király Kővárt Miksa császártól visszafoglalta, azt s összes tartozékait, tehát e tartozékot is beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.

1583-ban Báthory Zsigmond a kapniki ezüstbányászat céljából 2 évre, majd 1585után újabb 12 évre báró Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe, 1591-ben a fejedelem Herberstein Feliczián halálával a haszonbért örököseivel további 6 évre megújította.

1603-ban a kápolnokmonostori járáshoz tartozott.

1613-ban Tövisi Jezerniczky János birtoka, mely Kapnikhoz tartozott, e család tagjaié volt 1631-ig.

1650-ben Kővár tartozékai közt említették.

1702-ben Lipót császár gróf Mikes Mihályt és fiait: Ferenczet és Mihályt erősítette meg e birtokban, és a Mikes család leszármazottaié volt még az 1700-as évek végén is.

1809-ben birtokosai: gróf Mikes János 41, Pattantyus Pável 1 telekkel, majd 1820-ban gróf Mikes Róza, 1863-ban pedig gróf Mikes Erzsébet, gróf Wass Albert és Antónia részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.

1910-ben 600 lakosából 594 román volt. Ebből 39 görög katolikus, 553 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Lăschia. www.episcopiammsm.ro (Hozzáférés: 2015. dec. 6.)
  3. Lista monumentelor istorice: Județul Maramureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások[szerkesztés]