Ugrás a tartalomhoz

Iloba

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iloba (Ilba)
Egykori vízimalom az Ilobai-patakon
Egykori vízimalom az Ilobai-patakon
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségNagysikárló
Rangfalu
KözségközpontNagysikárló
Irányítószám437098
SIRUTA-kód107706
Népesség
Népesség1125 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság57
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 21′ 28″47.712797°N 23.357654°EKoordináták: é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 21′ 28″47.712797°N 23.357654°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Iloba témájú médiaállományokat.

Iloba falu Romániában, Máramaros megyében, Nagybányától keletre, a Szamos jobb partján.

Története

[szerkesztés]

Ilobát 1490-ben említik először az oklevelekben, és nevét ekkor már mai alakjában írták. Előbb a szinéri, majd Rákóczi-birtokként az ecsedi uradalomhoz tartozott. 1717-ben a tatárok elpusztították a községet, ezt követően az elnéptelenedett helységbe románok költöztek. 1776-ban a bányákat a Károlyi család kapta meg. A 19. század elején fő birtokosai a gróf Károlyi, gróf Teleki és a Becsky családok voltak. A 20. század elején nagyobb birtokosai gróf Károlyi Alajos és Papp József voltak. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.

Bányászata

[szerkesztés]

Az ilobai völgyben ősidők óta folytattak bányászatot, amely fénykorát a Rákócziak korában élte. Ólom-, cink- és réztelepei mellett itt volt található legtisztábban a termésarany is. Emellett határában andezitet és szienitet is fejtettek, amelyet a közeli Szinérváralján dolgoztak fel.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Ortodox templom

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.