Iloba
| Iloba (Ilba) | |
| Egykori vízimalom az Ilobai-patakon | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Nagysikárló |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagysikárló |
| Irányítószám | 437098 |
| SIRUTA-kód | 107706 |
| Népesség | |
| Népesség | 1125 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 57 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Iloba témájú médiaállományokat. | |
Iloba falu Romániában, Máramaros megyében, Nagybányától keletre, a Szamos jobb partján.
Története
[szerkesztés]Ilobát 1490-ben említik először az oklevelekben, és nevét ekkor már mai alakjában írták. Előbb a szinéri, majd Rákóczi-birtokként az ecsedi uradalomhoz tartozott. 1717-ben a tatárok elpusztították a községet, ezt követően az elnéptelenedett helységbe románok költöztek. 1776-ban a bányákat a Károlyi család kapta meg. A 19. század elején fő birtokosai a gróf Károlyi, gróf Teleki és a Becsky családok voltak. A 20. század elején nagyobb birtokosai gróf Károlyi Alajos és Papp József voltak. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.
Bányászata
[szerkesztés]Az ilobai völgyben ősidők óta folytattak bányászatot, amely fénykorát a Rákócziak korában élte. Ólom-, cink- és réztelepei mellett itt volt található legtisztábban a termésarany is. Emellett határában andezitet és szienitet is fejtettek, amelyet a közeli Szinérváralján dolgoztak fel.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Ortodox templom
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.

