Tágfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tágfalva (Larga)
Szent Demeter-fatemplom
Szent Demeter-fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Felsőszőcs (Suciu de Sus)
Irányítószám 437317
SIRUTA-kód 109078
Népesség
Népesség 345 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tágfalva (Románia)
Tágfalva
Tágfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 27′ 00″, k. h. 24° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 00″, k. h. 24° 07′ 00″

Tágfalva (Larga), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarlápos és Felsőszőcs közt, magas hegyekkel köeülvett szűk völgyben fekvő település, melyen a Lárga patak folyik keresztül, amely a Tőkés felől folyó Szőcs-patakával egyesül balról.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a román lárg, mely magyarul bő, széles, tág jelentésű. Innen kapta új nevét. 1830-ban románul még Lérzseny volt a neve.

Története[szerkesztés]

Tágfalva nevét 1610-ben említette először oklevél Larga, Szeocz Larga valachalis néven. 1760–1762 között Tágfalva, 1808-ban Lárga, Largú, 1913-ban Tágfalva néven írták.

Egykori nevéből következtetve, valószínűleg Alsó-Szőcsnek egyik telepe lehetett és már 1593-ban Szamosújvárhoz tartozott. 1610-ben Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fia Péter birtoka volt, akik azonban mivel részesei voltak a széki merényletnek, a fejedelem összes birtokaikat sógorának mányiki Dobay Tamásnak, Makray Ilona férjének adományozta oda, aki viszont azokról Makray javára lemondott, de magának Lárgát megtartotta. 1694-ben a falu birtokosa a Makray család.

1703 körül Lárga az elpusztult települések között található. 1786-ban birtokosai: Makrai Józsefnek van 11 jobbágya, 1 zsellére, 4 szegénye, Belényesi Sámuelnek 9 jobbágya, 1 zsellére, 4 szegénye, Galambos Józsefnek 6 jobbágya, 1 szegénye, Alsó István, Ágnes és Katának anyjuk Makrai jussán 3 jobbágya volt. 1820-ban Makrai László birtoka.

1910-ben 526 lakosából 519 román volt. Ebből 517 görög katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Tágfalva látképe
  • Korábban görög katolikus, jelenleg ortodox fatemplomát 1816-ban szentelték fel Szent Demeter tiszteletére. Anyakönyve 1850-től van vezetve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.