Tágfalva
| Tágfalva (Larga) | |
 | |
| Szent Demeter-fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Felsőszőcs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felsőszőcs (Suciu de Sus) |
| Irányítószám | 437317 |
| SIRUTA-kód | 109078 |
| Népesség | |
| Népesség | 300 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 27′ 07″, k. h. 24° 06′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 07″, k. h. 24° 06′ 18″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tágfalva (Larga), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Magyarlápos és Felsőszőcs közt, magas hegyekkel köeülvett szűk völgyben fekvő település, melyen a Lárga patak folyik keresztül, amely a Tőkés felől folyó Szőcs-patakával egyesül balról.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a román lárg, mely magyarul bő, széles, tág jelentésű. Innen kapta új nevét. 1830-ban románul még Lérzseny volt a neve.
Története[szerkesztés]
Tágfalva nevét 1610-ben említette először oklevél Larga, Szeocz Larga valachalis néven. 1760–1762 között Tágfalva, 1808-ban Lárga, Largú, 1913-ban Tágfalva néven írták.
Egykori nevéből következtetve, valószínűleg Alsó-Szőcsnek egyik telepe lehetett és már 1593-ban Szamosújvárhoz tartozott. 1610-ben Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fia Péter birtoka volt, akik azonban mivel részesei voltak a széki merényletnek, a fejedelem összes birtokaikat sógorának mányiki Dobay Tamásnak, Makray Ilona férjének adományozta oda, aki viszont azokról Makray javára lemondott, de magának Lárgát megtartotta. 1694-ben a falu birtokosa a Makray család.
1703 körül Lárga az elpusztult települések között található. 1786-ban birtokosai: Makrai Józsefnek van 11 jobbágya, 1 zsellére, 4 szegénye, Belényesi Sámuelnek 9 jobbágya, 1 zsellére, 4 szegénye, Galambos Józsefnek 6 jobbágya, 1 szegénye, Alsó István, Ágnes és Katának anyjuk Makrai jussán 3 jobbágya volt. 1820-ban Makrai László birtoka.
1910-ben 526 lakosából 519 román volt. Ebből 517 görögkatolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Korábban görögkatolikus, jelenleg ortodox fatemplomát 1816-ban szentelték fel Szent Demeter tiszteletére. Anyakönyve 1850-től van vezetve.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}