Tordavilma
Tordavilma (Vima Mare) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Drágavilma |
Rang | falu |
Községközpont | Drágavilma |
Irányítószám | 437387 |
SIRUTA-kód | 109498 |
Népesség | |
Népesség | 348 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 22′ 54″, k. h. 23° 42′ 31″47.381702°N 23.708534°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 54″, k. h. 23° 42′ 31″47.381702°N 23.708534°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tordavilma település Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Máramaros megyében, Magyarlápostól délnyugatra, Drágavilma és Karulyfalva között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Tordavilma nevét az oklevelek 1390-ben említették először Vydma, 1405-ben Vylma, 1590-ben Torda-Vilma néven. Előnevét a Torda személynévből vette a település.
Tordavilma (Vilma) kezdetektől fogva Csicsóvár tartozéka és királyi birtok volt.
1405-ben Zsigmond király adományozta a Bánffyaknak.
1598-ban Báthory Zsigmond a birtokot Bellő, vagy Balássi Györgynek adta adományképpen.
1602 körül Basta és Krauseneck császári biztosok birtokának írták.
1607-ben Rákóczi Zsigmond Allya Farkasnak Küküllő vármegye főispánjának és nejének Bánffy Margitnak adományozta, akik a fejedelemnek ekkor több falut engedtek át.
1615-ben Bethlen Gábor fejedelem birtoka volt, s Szamosújvár tartozékaként volt említve.
1632-ben II. Rákóczi György fejedelemé.
1674-ben kincstári birtoknak írták.
1738-ban Szamosújvár zálogbirtoka volt, 1820-ban Szamosújvár városának birtoka volt.
1708 és 1711 között a Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok vertek itt tanyát.
1830-ban Tordavilmán végzett összeíráskor 676 lakosa volt.
1886-ban 774 lakosából 211 görögkatolikus, 514 görögkeleti, 14 zsidó volt.
1900-ban 862 lakosából 17 magyar, 845 oláh, ebből görögkatolikus 264, görögkeleti 577, izraelita 21 fő volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma – Szűz Mária megjelenésére van szentelve. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
- Görögkeleti fatemploma – Mihály arkangyal és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték fel.
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.