Berkeszpataka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berkeszpataka (Berchezoaia)
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Kővárremete
Irányítószám 437232
SIRUTA-kód 108525
Népesség
Népesség 466 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 5
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Berkeszpataka (Románia)
Berkeszpataka
Berkeszpataka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 29′ 54″, k. h. 23° 32′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 54″, k. h. 23° 32′ 18″

Berkeszpataka település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Máramaros megye nyugati részén, Nagysomkúttól keletre, a Lápos patak bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Berkeszpataka a Lápos folyó mellett fekvő kis község, melynek határához tartozott - a falutól keletre állott a híres Kővár vára. Romjainak maradványai a falu melletti hegy tetején mára már alig láthatók.

Kővár a hajdani kővárvidék központja volt, és 1682-1691 között Szolnok-Doboka vármegyéből önálló közigazgatási területté hasították ki.

A vár alatti Berkeszpataka település mindenkor a kővári uradalom része volt.

A vár alapjait valamikor az 1200-as évek végén, vagy az 1300-as évek eleje körül rakhatták le.

1367-ben szerepelt először neve az oklevelekben, amikor I. Lajos király Dradomír fiainak Drágh-nak és János-nak adta. Ez a Dragomír Oláh Miklós I. Lajos idején erdélyi vajda volt.

1378-ban Balk és Drágh máramarosi főispánok kapták meg, utánuk pedig a Drágfiak és a Béltekiek lettek a vár és a hozzá tartozó uradalom urai, s az övék is maradt az egész XV. században.

1378-ban a Castrum Kewar, vagy Kew War-hoz tartozó erdődi kerületet még magának tartja meg a király, később azonban ezt is a kővárhoz csatolták.

1391-ben Zsigmond király Balknak és Drághnak adja a kerületet.

1405-ben Szatmár megyéből a Kővári uradalomhoz 35 település tartozott.

A nagy uradalom azonban nem sokáig maradt osztatlanul.

1424-ben Drágh három fia megosztozott a birtokon, de a várat e osztozkodáskor még közösnek hagyták.

1470ben a vár a Drágfiak egyedüli birtoka lett, s az is maradt az 1500-as évek közepéig, Drágfi Gáspár utód nélküli haláláig, mikortol a vár hol a királyé, hol az erdélyi fejedelemé volt.

1565-ben Schwendy Lázár foglalta el, de 1575-ben János Zsigmond ostrommal visszaszerezte.

Báthory Zsigmond idejében ide vonult önkéntes rabságba Mária Krisztina fejedelemasszony, és

1598-ban itt volt fogságban Jósika István a fejedelem megbukott kegyence, s innen vitték Szatmárra, ahol lefejezték. A vár mégh Báthory Zsigmond alatt a király kezére került.

1605-ben Bocskai István ostromolta meg, s foglalta el, azonban 1613-ban Dóczi András a Szatmári vár parancsnoka újra visszafoglalta.

1615-ben Bethlen Gábor -nak II. Mátyás visszaadta.

1662 fontos esemény színhelye a törökkel való békekötésben Köprili és Leopold között.

1607-ben az országgyűlés megszüntette a kővári bíróság-ot a többi szabad területekkel és ekkor koronabirtok lett.

1682-1691 között hasították ki Szolnok-Doboka vármegye területéből, s Kővárvidék néven önálló közigazgatási terület lett, főkapitány vezetése alatt.

II. Rákóczi Ferenc idején Kővár a Habsburgok kezén volt, s főkapitánya gróf Teleki Mihály a híres kanczellár fia volt.

A Kurucok megostromolták a várat, de Rabutin felmentette. Gróf Teleki Mihály azonban átált Rákóczi pártjára, a német kapitányt vasraverette, s a vár ismét a kurucok kezére került.

1718-ban a Szatmári béke után Rabutin a várat a levegőbe röpíttette. Megmaradt romjait a környékbeliek hordták szét.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus templom - 1882-ben épült.
  • Kővár maradványai is itt találhatók a falutól keletre.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)