Köprülü Ahmed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Köprülü Ahmed
Köprülü Ahmed kőrajz.jpg
Született 1635
Samsun
Elhunyt 1676. november 3. (40-41 évesen)
Isztambul
Állampolgársága török
Szülei Köprülü Mehmed
Foglalkozása politikus
Tisztség az Oszmán Birodalom nagyvezírje (1661. október 31.–1676. október 19., Köprülü Mehmed, Kara Musztafa)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Köprülü Ahmed témájú médiaállományokat.
A nagyvezír képe az 1898-as kiadású Magyarország vármegyéi városai: Vasvármegye c. könyvből

Köprülü Ahmed törökül teljes nevén Köprülü Fazıl Ahmed Paşa, horvátosan Ahmed Ćuprilić (1635 k. – Konstantinápoly 1676. október 19.) oszmán nagyvezír. Ő és apja Köprülü Mehmed nevéhez köthető az Oszmán-török birodalom lassú hanyatlásának ideiglenes megállítása.

Élete[szerkesztés]

Egykorú német tudósítás a szentgotthárdi csatáról.A kép két felső sarkában Montecuccoli és Köprülü

Apja helyét 1661-ben vette át és egy ideig az oszmán hadakat irányította a kandiai háborúban (164869) a velenceiek ellen. Kivételesen tehetséges és kemény politikus volt. Neki, akárcsak elődeinek célja Bécs elfoglalása, Nagy Szulejmán álma, de tudta, hogy új módszerekre van szükség. Terve szerint, előbb meghódítja a Királyi Magyarországot, Horvátországot, Morvaországot és Sziléziát, gyűrűt vonva ezzel a császárváros köré, mert világosan látta, hogy életveszélyes egyből Bécs falainak vezetni a török sereget.

1663-ban elinduló újabb Habsburg–török háború keretében, 1664-ben kb. 60 ezer főnyi seregével vonult a Kanizsát ostromló keresztény sereg ellen. Zrínyi Miklós visszavonult előle, s nem sokkal később, június 30-án a nagyvezír elfoglalta Zrínyiújvárt. A vár felmentését Raimondo Montecuccoli császári generális végre se tudta hajtani a seregében levő káosz és elégtelen létszám miatt. Köprülü serege mintegy másfélszázezer fősre növekedett, de komoly utánpótlási gondokkal küszködött. Bár parancsa volt rá, hogy Bécset meghódítsa, de mindenekelőtt Magyarországot és néhány osztrák tartományt kívánt leigázni. A Rába vonalának vette az irányt, hogy a fontos átjárót megszerezze. Vele szemben a kb. hatszor kisebb Montecuccoli vezette osztrák-német-francia hadak és horvát segédcsapatok Szentgotthárdnál vívtak csatát augusztus 1-jén. A keresztények nyílt csatában legyőzték a Rábán átkelni próbáló törököket. Egyfelől szerencséjük is volt, mert Köprülü egy helyen próbálta megtenni az átkelést, de a döntő ütközetet 2-án akarta megvívni. A csatában vagy 20 ezer emberét vesztette el, s a seregen szörnyű félelem lett úrrá. Jól tudta, hogy milyen veszélyekkel jár az azonnali visszavonulás, ezért egy napig még a csatatéren maradt, addig, amíg katonái kissé megnyugodtak. A keresztény sereg a folyó áradása és különféle anyagi hiányosságok miatt nem tudott átkelni a Rábán, hogy üldözhesse. Mivel a Habsburg Birodalom nem a török kiűzésével, hanem a francia vetélytársakkal törődött, csakhamar békét kötött Vasváron, sőt a vereség ellenére megtarthatta a szultán a háborúban megszerzett területeket.

1669-ben a kandiai háborút is lezárták Velencével. Közben Ukrajnában, az ottani kozákság, Petro Dorosenko hetman vezetésével felkínálta az ország feletti uralmat IV. Mehmed szultánnak, amennyiben kiűzi onnan az oroszokat és a lengyeleket. A nagyvezír, és a szultán a krími tatárokkal és a román vajdákkal közösen óriási létszámú sereggel indultak Ukrajna meghódítására, 1672-ben. Csatlakoztak a kozákok is, és bevették a török-lengyel határ fő védelmezőjét Kamienec várát, s alávetették Podolét és Délnyugat-Ukrajnát. E hadjáratban vett részt a nagyvezír oldalán kajmakámként Kara Musztafa, majdani utódja, aki később, 1683-ban Bécs alatt elvesztette az oszmán hadakat. A lengyelek azonban visszaszerezték az elvett területeket és Sobieski János legyőzte a törököket a chocimi csatában (1673). Ezekben a hadjáratokban Köprülü Ahmed már nem vett részt, és a lengyel-török háború után meghalt.

Határozott politikával ideiglenesen megállította a birodalom hanyatlását, amely halála után folytatódott. Testvére Musztafa későbbi nagyvezír a szalánkeméni csatában esett el, 1691-ben.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]