Kővárfüred

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kővárfüred (Cărbunari, Kohlendorf)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Szakállasdombó(Dumbrăvița)
Irányítószám 437146
SIRUTA-kód 108053
Népesség
Népesség 632 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kővárfüred (Románia)
Kővárfüred
Kővárfüred
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 34′ 31″, k. h. 23° 38′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 31″, k. h. 23° 38′ 39″

Kővárfüred (Cărbunari), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Kápolnokmonostortól északra, Tőkésbánya és Kővárberence közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv Garba = hegyhát és a román carbonariu = szénégető helyből ered.

Története[szerkesztés]

Nevét 1424-ben említette először oklevél Karbonal néven.

1475 körül Gorbonafalwa, az 1543-as Adóösszeírásban Gorbonaczfalwa, 1583-ban Carbonaczfalva, 1591-ben Gorbonaczfalva, 1609-ben Garbanatz, 1613-ban Garbonacz, 1650-ben Garbonáczfalva, 1659-ben Karbonáczfalva, 1659-ben Gorbonász, 1720-ban Garbonásfalva, 1831-ben Garbonátz, Kohlendorf, Kerbunerju, 1890-ben belügyminiszteri rendeletre Füred néven írták.

Kővár tartozéka és román falu volt, és valószuíínű, hogy 1424-ben fordult elő először, mikor Drág fiainak osdztozkodásakor Drág fiainak nek és Sandrinnak jutott.

1543-ban Drágffy Gáspáré, 1546–52-ben már özvegyéé.

1553–54-ben*U. o. Drágffy György birja.

1556-ban Izabella királyné Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának s fióknak Istvánnak adományozta.

1567-ben II. János király Kővárt visszafoglalva, azt összes tartozékaival, tehát e tartozékot is beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.

1583-ban Báthory Zsigmond e falut a kapniki ezüstbányászat czéljából 2 évre, majd 1585-ben 12 évre br. Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe.

1591-ben Báthory a fejedelem Herberstein Feliczián halálával a haszonbért örököseivel további 6 évre megújította.

1603-ban a berenczei járáshoz tartozott.

1609-ben Báthory Gábor e birtokot Szilágyi János kővári kapitánynak adományozta.

1613-ban Bethlen Gábor Szilágyi János kővári kapitányt e birtokában megerősítette

1639-ben e falu a kapniki bányához tartozik.

1650-ben mint tiszta kincstári falu Kővárhoz tartozott.

1659-ben Barcsay Ákos a kapniki bányával együtt, mint annak tartozékát, e birtokot Hartman Jánosnak adja bérbe.

1659-ben Barcsay Ákos fejedelem garbonáczi Tárcza Tamást és Dénest megnemesíti, kiknek alább czimerét is bemutatjuk.

1679-ben Apaffy Mihály fejedelem borbereki Alvinczi Ferencznek a fejedelmi javak praefectusának egy itteni jobbágyot (Ungur) ad zálogba.

1690-ig e falu Kapnikbányához tartozott, de felhagyva a bányászattal, ismét Kővárhoz csatolták.

1702-ben kincstári birtok, 1719-ben a kincstár e birtokot a gróf Teleki családnak általadta.

1770-ben birtokosai: a kincstár és gróf Teleki Ádám, idősebb Samu, Pál és néhai idősebb János utódai.

1910-ben 801 lakosából 17 német, 758 román volt. Ebből 124 görög katolikus, 654 görögkeleti ortodox, 17 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög keleti kőtemploma - 1880-ban épült, 1894-ben szentelték fel Mária születésének tiszteletére.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévköny

Hivatkozások[szerkesztés]