Giródtótfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giródtótfalu (Tăuții de Sus)
A Szent Péter és Pál ortodox templom
A Szent Péter és Pál ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rangfalu
KözségközpontFelsőbánya város
Irányítószám435103
SIRUTA-kód106719
Népesség
Népesség2590 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság212[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 39′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 39′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Giródtótfalu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A római katolikus templom

Giródtótfalu (románul: Tăuții de Sus) falu Romániában, Máramaros megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar nevének utótagja egykori szláv lakosságával kapcsolatos. Mai előtagja egykor a falu alternatív neve volt (1400-ben Tothfalu alio nomine Gerod, 1408-ban Gyrolth), és a német eredetű Girold személynévből származik. A 17. században Felsőtótfalunak hívták, de 1692-ből fennmaradt Tejfeles- vagy Veslinger-Tótfalu neve is. Román nevének jelentése is 'Felsőtótfalu', és Misztótfalu nevével áll párban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagybánya és Felsőbánya között, a Zazar bal partján fekszik, mindkét várossal összeépült. Tőle északra a Gutin hegyei magasodnak, rajtuk a falusiak szelídgesztenyéseivel, melyekben százados fák is találhatók. A falutól délre, 48,6 hektáron, az egykori aranybánya zagytározója terül el.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Kedvező helyzetének köszönhetően lakossága 1880-tól a második világháborúig kétszeresére nőtt, majd a szocialista iparosítás és a bánya munkaerő-szükséglete 1966-ig ismét két és félszeresére duzzasztotta.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1830-ban 386 görög és 93 római katolikus lakosa volt.[2]
  • 1910-ben 974 lakosából 759 volt román, 167 magyar és 46 cigány anyanyelvű; 809 görögkatolikus, 120 római katolikus és 31 zsidó vallású.
  • 2002-ben 3491 lakosából 2777 volt román, 375 magyar és 305 cigány nemzetiségű; 2601 ortodox, 269 pünkösdi, 191 római katolikus, 180 református és 106 görögkatolikus vallású.

Története[szerkesztés]

Nagybánya városa telepített 1329 után, nevéből ítélve szláv lakossággal. 1406-ban Omechim nagybányai polgár vásárolta meg a városi ispotály javára. Határában 1679-ben két krakkói lakos vásárolt bányát, majd 1684-ben Felsőbánya város nyitott piritbányát, vasolvasztót és vashámort, ahol bányászszerszámokat készíttetett.[3] 1687-tól a minoriták bírták. Lakói a 17. század végén Nagy- és Felsőbányát látták el tejtermékekkel, a 19. században a határukban termő szelídgesztenye és szilva eladásából húztak hasznot.[4] Mellette 1962 és 2006 között aranybányászat folyt.

Látnivalók[szerkesztés]

Gazdasága[szerkesztés]

  • A Romflex gyár gumi ütközőket, gyűrűket és perselyeket,[6] a Fordaq parkettát gyárt.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. Pesten, 1851 [2] Archiválva 2013. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Balogh Béla – Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt: Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt. Miskolc – Rudabánya, 2001, 18. o.
  4. Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi Helynévtárában. Nyíregyháza, 2001, 145. o.
  5. protopopiatul-baia-mare.ro
  6. www.romflexprod.com
  7. lemn.fordaq.com

Források[szerkesztés]

  • Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940 [3] PDF
  • Oana-Cristina Modoi: Integrated Management of Mine Waste Resulted from the Ore Exploitation Associated to Baia Mare Metallogenetic Province. PhD Thesis, Abstract [4] PDF
  • Hitter Ferenc: Giródtótfalu hatszáz éves temploma [5]
  • Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár vármegye. Budapest, 1908 [6]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]