Szalmapatak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalmapatak (Românești)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Nagybúny (Boiu Mare)
Irányítószám 437063
SIRUTA-kód 107476
Népesség
Népesség 68 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szalmapatak (Románia)
Szalmapatak
Szalmapatak
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 24′ 12″, k. h. 23° 38′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 12″, k. h. 23° 38′ 43″

Szalmapatak (Românești), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Lápos folyó jobb partja közelében, Nagyilondától északkeletre fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szalmapatak nevét 1566-ban említette először oklevél Nagh Szalmapathak néven.

1567-ben Zalnicapathaka, 1615-ben Romanist, Romanfalva, 1639-ben Romanffalwa, 1733-ban Romanest, 1750-ben Ruminests, 17601762-ben Romenestyi, 1808-ban Románfalva, 1913-ban Szalmapatak néven írták.

Szalmapatak Kővár tartozéka volt, 1555-ben keletkezett, az 1555 évi összeírás szerint új lakosai még adót nem fizettek, vajdája a Kis-Bunon lakó Márian volt.

1567-ben II. János király Kővárt visszafoglalta I. Miksa császártól, és összes tartozékaival együtt beregszói Hagymás Kristóf Beregvármegye főispánjának és nagyváradi várkapitánynak adományozta oda.

1570-ben Báthory Kristóf e birtokban, melyet Báthory György és Báthory Anna (1559 vagy 1569-ben) adományából kisbuni Márián Demeter vajda birt és telepített, őt megerősítette.

1639-ben Romanffalwa I. Rákóczi György birtoka bolt.

1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtok volt, majd 1651től a Pap család birtokaként említették. E család tagjaié és leszármazottaié volt még az 1800-as évek végén is.

1910-ben 174 lakosából 3 magyar, 171 román volt. Ebből 166 görög katolikus, 5 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondsi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus kőtemploma - Szent Miklós tiszteletére 1833-ban lett felszentelve, harangjai 1880 és 1884-ből valók. Anyakönyvet 1823-tól vezetnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások[szerkesztés]