Jávoros (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jávoros (Jugăstreni)
Az jávorosi fatemplom
Az jávorosi fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Drágavilma (Vima Mică)
Irányítószám 437383
SIRUTA-kód 109461
Népesség
Népesség 43 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Jávoros (Románia)
Jávoros
Jávoros
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 23′ 43″, k. h. 23° 39′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 23′ 43″, k. h. 23° 39′ 51″

Jávoros (Jugăstreni), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarlápostól délnyugatra, Erdőszállás, Drágavilma és Tordavilma közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Jávoros neve a román jugástru szóból származott, melynek magyar jelentése jávorfa, tehát jávorfás erdejéről nevezték el.

Története[szerkesztés]

Jávoros nevét 1603-ban említette először oklevél pagus Gyugasztra néven, tmint a kővári uradalom drágavilmai járásába tartozó falut.

1639-ben Gsugásztra, 1650-ben Gyugasztra, 16621663 között Czugasztrafalva, 1733-ban Dzugastrény, 1750-ben Zsugesztreny, 17601762 között Sugestreni, 1808-ban Csugasztra, 1888-ban Zsugásztra (Jugastra), 1913-ban Jávoros néven írták.

A falu keletkezése az 1567-1603 közé tehető, mivel neve kővár összes tartozékának 1567 évi felsorolásánál még első nem fordult elő.

1604-ben Basta a falu jövedelmét kisbuni Vajda Jánosnak adta.

1617-ben Magyar Mihály Báthori Gábortól kapott birtoka volt, de Bethlen Gábor elfoglalta tőle.

1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtoknak írták.

1664 előtt Berkeszi Makay Mihály birtoka volt, kinek örökös nélküli halála után a birtokot I. Apafi Mihály fejedelem Bucsi Istvánnak adta zálogba s ebbe az 1675 évi országgyülés is beleegyezett, majd 1674-ben a fejedelem Bucsi Mihályt e birtokában meg is erősítette.

1639-ben Gsugásztra I. Rákóczi György birtoka volt.

1699-ben e birtok Bucsi István árváié.

1749-ben birtokosai a Bucsi örökösök; Bucsi Zsuzsánna és gyermekei.

1820-ban a Bucsi örökösök: Vajda József, néhai idős Galambosi József fiai: Galambos Sándor, Galambos Samu és László (Váradi Róza) özvegyeinek birtoka volt.

1829-ben azonban a kincstár e birtokot fentnevezett birtokosaitól magához váltotta.

1910-ben 213 lakosából 5 német, 208 román volt. Ebből 201 görög katolikus, 7 görögkeleti ortodox, 5 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások[szerkesztés]