Kisnyíres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisnyíres (Mesteacăn)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Kővárgara
Irányítószám 437374
SIRUTA-kód 109407
Népesség
Népesség 349 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisnyíres (Románia)
Kisnyíres
Kisnyíres
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 22′ 52″, k. h. 23° 31′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 52″, k. h. 23° 31′ 18″

Kisnyíres település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyilondától északnyugatra, a Szamos jobb partja közelében, Kőváralja és Lemény közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Kisnyíres nevét nyírfás erdeje után kapta. Román neve ugyancsak nyírfát jelent.

Története[szerkesztés]

Kisnyíres, Nyíres nevét 1424-ben említette először oklevél Nyres néven, mint Kővárhoz tartozó román lakosságú falut, mely Bélteki Drágfiak birtokai közé tartozott, kiknek 1424-es osztozkodásakor Nyíres a Balkfi Sandrin fiainak; Jánosnak és Lászlónak jutott. 1475-ben Nyres, 1543-ban Kys Nyires, 1733-ban Mestyaka, 1750-ben Mesztekan, 1760–1762-ben Mesztyeken, 1808-ban Nyires (Kis-), Mesztaganul-mik, 1888-ban Kis-Nyires, 1913-ban Kisnyíres néven írták.

1470-ben Mátyás király Bélteky Sandrin fia Mihálytól, mert feleségét megölte és e főbenjáró vétség miatt elmarasztalták, összes birtokait, ezek közt Nyirest is elkobozta és azt Drágfi Miklós fia Bertalannak adományozta.

Az 1543-as adóösszeíráskor Drágffy Gáspáré, 1546–1552-ben pedig már özvegyének birtoka volt, 1553-1554-ben pedig Drágffy György birtokaként írták. 1556-ban Nyírest a Drágffyak kihalta után Izabella királyné Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta. 1565-ben azonban Báthory György fellázadt Miksa császár ellen, a lázadás leverése után feje váltságául Kővárat és tartozékait is a császárnak engedte át. 1567-ben II. János király visszafoglalta Kővárat Miksa császártól, és tartozékaival együtt beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.

1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtok. 1723-ban egy tanúvallomás szerint a Kővárhoz tartozó Kis-Nyirest a fejedelem Kornis Ferencnek adta. A Kornisoké volt egészen 1830-ig, amikor a kincstár a gróf Kornis családtól magához váltotta.

1848. december 20-án Bem József tábornok DésKolozsvár felé vivő útja során áthalad Kisnyíresen is.

1910-ben 645 lakosából 10 magyar, 634 román volt. Ebből 634 görög katolikus, 7 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Görög katolikus kőtemploma 1841-ben épült. Védőszentjei Mihály és Gábriel arkangyalok. Anyakönyvet 1835-től vezetnek. 1848-ban harangjait ágyúöntés céljaira vitték el. Három harangja közül az 1864. és 1876. években készülteket Kolozsvárt öntötték; felirattal vannak ellátva.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]