Szilágyegerbegy
Szilágyegerbegy (Tămășești) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Rang | falu |
Községközpont | Égerhát |
Irányítószám | 437012 |
SIRUTA-kód | 107074 |
Népesség | |
Népesség | 252 fő (2011. okt. 31.)[1] +/- |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 199 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 30′ 13″, k. h. 23° 11′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 13″, k. h. 23° 11′ 20″ |
Szilágyegerbegy (románul Tămășești) falu Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágycsehtől északra, Bükkörményes, Vadafalva és Szilágyillésfalva közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
A falu nevét 1424-ben említette először oklevél Egerbegh néven.
1475-ben Egerbeth, 1549-ben Egeorbek, 1569-ben Egerbeg, Egerbegy, 1604-ben Egerbegÿ, 1733-ban Tamassty, 1808-ban Egerbegy, Erberg, Temessesti, 1913-ban Szilágyegerbegy néven írták. Az egykor Közép-Szolnok vármegyei település a Drágfiak, majd Báthori György birtoka volt. Báthori György hűtlensége miatt azonban a kincstárra szállt. 1569-ben János Zsigmond Rátóti Gyulafi Lászlónak adományozta. 1715-ös összeíráskor lakatlanul állt, 1720-ban is csak 12 jobbágy-, 5 zsellér-, összesen 17 háztartás fizetett adót, a népesség száma ekkor 153 volt, 90 magyar, 9 tót és 54 oláh volt. Az 1797-es összeíráskor főbb birtokosai voltak: gróf Bethlen Sámuel és báró Bornemissza József; kisebb birtokosok pedig gróf Gyulai József, báró Toroczkai Zsigmond és báró Wesselényi Anna voltak.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemplom. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája
- Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv