Szilágyegerbegy
| Szilágyegerbegy (Tămășești) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Égerhát |
| Rang | falu |
| Községközpont | Égerhát |
| Irányítószám | 437012 |
| SIRUTA-kód | 107074 |
| Népesség | |
| Népesség | 211 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 199 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Szilágyegerbegy (románul Tămășești) falu Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágycsehtől északra, Bükkörményes, Vadafalva és Szilágyillésfalva közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falu nevét 1424-ben említette először oklevél Egerbegh néven.
1475-ben Egerbeth, 1549-ben Egeorbek, 1569-ben Egerbeg, Egerbegy, 1604-ben Egerbegÿ, 1733-ban Tamassty, 1808-ban Egerbegy, Erberg, Temessesti, 1913-ban Szilágyegerbegy néven írták. Az egykor Közép-Szolnok vármegyei település a Drágfiak, majd Báthori György birtoka volt. Báthori György hűtlensége miatt azonban a kincstárra szállt. 1569-ben János Zsigmond Rátóti Gyulafi Lászlónak adományozta. 1715-ös összeíráskor lakatlanul állt, 1720-ban is csak 12 jobbágy-, 5 zsellér-, összesen 17 háztartás fizetett adót, a népesség száma ekkor 153 volt, 90 magyar, 9 tót és 54 oláh volt. Az 1797-es összeíráskor főbb birtokosai voltak: gróf Bethlen Sámuel és báró Bornemissza József; kisebb birtokosok pedig gróf Gyulai József, báró Toroczkai Zsigmond és báró Wesselényi Anna voltak.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemplom. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája
- Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv

