Libaton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Libaton (Libotin)
Biserica de lemn Sf.Arhangheli din Libotin (42).JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Kupsafalva
Irányítószám 437132
SIRUTA-kód 107957
Népesség
Népesség 1097 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Libaton (Románia)
Libaton
Libaton
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 23° 58′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 23° 58′ 00″

Libaton (Libotin), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarlápostól északkeletre, Oláhlápos, Nemesbudafalva, Kupsafalva és Rogoz közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Libaton nevét 1488-ban említette először oklevél Lybathon néven, mint a Losonczi család birtokát. 1584-ben Libotin, 1594-ben Lybatyon, 1637-ben Libaton, 1733-ban Libotyan, 1805-ben Libáton, 1808-ban Libáton, Libatin, 1913-ban Libaton néven írták.

Libaton kezdettől fogva a Losonczi Bánffyak birtokában volt. 1488-ban Györgyfalvi László fiai: Salatiel és Miklós e birtokot, melyet még atyjuknak Losonczi Albert zálogosított el, Harinnai Farkas Tamásnak adják zálogba. 1502-ben Farkas Tamás fia János örökös nélküli halála esetére e birtokba sógorát Bikli Jánost teszi örökösévé, Lybathon Bikali Bikli János hunyadi ispán birtoka volt még 1505-ben is. 1631-ben Mikó Ferencet iktatták be Libaton birtokába, 1642-ben pedig Mikó Ferenc halála után a kincstári birtok lett. 1659–1670 között Barcsay Ákos e birtokot Bánffy Dénesnek adta zálogba. 1694-ben birtokosa a Kornis család. 1695-ben Kornis Zsigmond és István e birtokukat Bánffy Györgynek és nejének Bethlen Klárának átengedik.

1769-ben a birtokot a kincstár váltotta magához és a nagybányai bányaigazgatóságnak adta át, majd a birtokot 1777-ben Mária Terézia a nagybányai bányaigazgatóságnak 99 évre, 1876-ig zálogba adta. 1786-ban kincstári birtok, 1820-ban pedig birtokosa a nagybányai pénzverő hivatal volt.

1910-ben 1126 lakosa volt, melyből 1097 román, 13 magyar, 11 német volt. Ebből 1028 görögkeleti ortodox, 74 görög katolikus, 17 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög keleti temploma - fából épült, Szent Paraszkiva tiszteletére szentelték fel, két harangját felirata szerint 1867-ben Kolozsváron öntötték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások[szerkesztés]

  • [1] Libaton és a Lápos vidéke a You-Tube-on