Pusztatelek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztatelek (Bontăieni)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségLacfalu
Rang falu
Községközpont Lacfalu
Irányítószám 437326
SIRUTA-kód 109112
Népesség
Népesség214 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság337 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 36′ 44″, k. h. 23° 43′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 44″, k. h. 23° 43′ 18″
SablonWikidataSegítség

Pusztatelek (románul: Bontăieni) falu Romániában, Máramaros megyében. Közigazgatásilag Lacfaluhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Máramaros megyében, Felsőbányától délre, Bajfalu és Felsősándorfalu között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Pusztatelek mindvégig a nagybányai uradalomhoz tartozott, s annak sorsában osztozott.

A XVIII. században a Sándor család birtoka volt, majd később a királyi kincstárra szállt.

A 20. század elején a településnek nagyobb birtokosa nem volt.

A falu határában levő Gyelnicza kokoluj-dűlőről az a legenda keringett a környéken, hogy az 1717-évi tatárjáráskor ott ásták el a magurai bányákból kikerült aranyat és ezüstöt, s azt máig sem találták meg.

Borovszky Samu az 1900-as évek elején írta Pusztatelekről: "Kisközség a bányavidéken, 49 házzal és 238 görögkatolikus oláh lakossal. Határa 467 hold. A község utolsó postája, vasúti és távíró állomása Felsőbánya".

A falut a Feketehegy (Mogosa) délkeleti részén eredő Bulz patak folyik keresztül, mely Bajfalut, Pusztatelket, Felsősándorfalut átszelve Kékesoroszfaluban egyesül a Magyarkékes vizével.

A trianoni békeszerződés előtt Pusztatelek Szatmár vármegye nagybányai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus temploma 1790-ben épült.

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Jegyzetek[szerkesztés]