Nagynyíres
Megjelenés
Ellenőrzött
| Nagynyíres (Mireșu Mare) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Nagynyíres |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437185 |
| SIRUTA-kód | 108277 |
| Népesség | |
| Népesség | 1485 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3 |
| Népsűrűség | 20,16 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 73,66 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Nagynyíres weboldala | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagynyíres témájú médiaállományokat. | |
Nagynyíres (románul: Mireșu Mare) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Máramaros megyében, Erdőszádától délre, a Szamos folyó jobb partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Nyírjes a Kusalyi Jakcs család ősi birtoka volt.
1460-ban a Kusalyi Jakcs család a falut zálogba adta a Drágfiaknak, de nem sokkal később visszavette tőlük.
A 16. században a települést is a Kővárvidékhez csatolták.
A 16. században a birtokot a gróf Teleki család kapta meg adományként.
A 20. század elején Teleki László Gyula a nagyobb birtokosa a településnek.
A település az 1900-as évek elején még Szatmár vármegyéhez tartozott.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Görögkatolikus templom - 1888-ban épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.

