Túrkeve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Túrkeve
Református templom
Református templom
Túrkeve címere
Túrkeve címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Jogállás város
Polgármester Vida Tamás (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 5420
Körzethívószám 56
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 8678 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 36,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság kb. 82[3] m
Terület 236,52 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[4]
Földrajzi középtáj Közép-Tisza-vidék[4]
Földrajzi kistáj Szolnok–Túri-sík[4]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Túrkeve (Magyarország)
Túrkeve
Túrkeve
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 06′ 14″, k. h. 20° 44′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 14″, k. h. 20° 44′ 31″
Túrkeve (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Túrkeve
Túrkeve
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Túrkeve weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Túrkeve témájú médiaállományokat.

Túrkeve város Jász-Nagykun-Szolnok megye Mezőtúri járásában, a Nagykunság szívében, a Hortobágy-Berettyó partján helyezkedik el. A helybeliek szóhasználatában Túrkevi vagy egyszerűen Kevi. Szomszédos települések Mezőtúr és Kisújszállás.

A város híres gyógyfürdőjéről, fesztiváljairól (elsősorban a Kevi Juhászfesztiválról), valamint gasztronómiai különlegességeiről. Ezek miatt a várost évről évre számos magyar és külföldi (főleg német) turista keresi fel, ami a mezőgazdaság mellett a település lakosainak egyik legfontosabb bevételi forrása.

Túrkeve területe már az őskor óta lakott. Az ókorban és a középkor elején, egészen a honfoglalásig szkíta-szarmata népcsoportok éltek itt, majd a honfoglaló magyarok népesítették be a vidéket. IV. Béla magyar király oklevele említi először Keveegyház néven 1261-ben. Szintén IV. Béla volt az aki, kunokat telepített a környékre. A kun származás tudata még mindig élénken él a településen.

Fekvése[szerkesztés]

Túrkeve város Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti szélén (Kisújszállás és Mezőtúr városok között, a Hortobágy-Berettyó jobb partján) helyezkedik el. Külterületébe tartozó területek: Malomzug, Kis-malomzug, Nagy-kaba, Kis-kaba, Csudaballa, Túrkeddi szőlő, Túrkedd, Póhamara, Pusztatúrpásztó, Szeles-hát, Ördögárka, Móriczi-földek, Fehértó, Bocskorkert, Nyomás, Toldi-kút.

Megközelítése[szerkesztés]

Túrkeve nem főút mellett fekszik. Ennek ellenére könnyen megközelíthető Mezőtúr és Kisújszállás felől. Mindkét település irányából 12–14 kilométerre fekszik Túrkeve. Mezőtúrra a 46-os, Kisújszállásra pedig a 4-es számú főúton lehet a legegyszerűbben eljutni. Mindkét település és Túrkeve között menetrend szerinti buszjárat közlekedik.

1975-ig vasúton is elérhető volt a Mezőtúr–Túrkeve-vasútvonalon, de sajnos ma már a síneket felszámolták.

Éghajlata[szerkesztés]

Túrkeve Magyarország egyik legmelegebb éghajlatú városa, az éves csapadék mennyiség értéke viszont az országban a legalacsonyabbak közé tartozik (átlagosan évi 513 milliméter). A vízhiány éves szinten 130–175 milliméter. A napsütéses órák száma 2060 körüli. A fagy az országos átlagnál később kezdődik és korábban végződik de itt az egyik legnagyobb hőingadozás az országban. Szeles-hát nem csak Túrkeve és Jász-Nagykun-Szolnok megye, hanem egész Magyarország legszárazabb területe is.

Hegyfoky Kabos, a helyi katolikus pap 1891 és 1919 között már meteorológia méréseket végzett, és meteorológiai állomását szervezett a településen, ami a budapesti, a fiumei és csíkszeredai után a negyedik volt az országban.

Története[szerkesztés]

Őskor[szerkesztés]

Már a csiszolt kőkorszakban is éltek emberek a Hortobágy-Berettyó vidékén, akiktől viszonylag gazdag leletanyag maradt az utókorra: tárgyak, használati eszközök, amik az egykor itt élők életmódjáról és életkörülményeiről tanúskodnak.

Ókor[szerkesztés]

Az ókor legfontosabb ránk maradt emlékei az úgynevezett kunhalmok. A legismertebb túrkevei kunhalom a Tere-halom. Györffy Lajos, a Finta Múzeum volt igazgatója szerint, itt állhatott Attila hun nagykirálynak, „Isten ostorának” (flagellum Dei) egyik fapalotája. 1985-ben kezdődtek meg az ásatások a Tere-halmon és környékén. Az eredmény kiemelten védett kunhalommá tette a Tere-halmot: 11 bronzkori település rétegeit találták meg. Ezenkívül a felszínre kerültek az itt élők használati tárgyai is. Az ásatásokat a szolnoki Damjanich Múzeum régészei, Csányi Marietta és Tárnoki Judit, valamint Makkay János az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa később is folytatta. Megjegyzendő az is, hogy a Tere-halmon megtalált, i. e. 1800 körülről származó leletek Európában a legészakibb bronzkori település maradványai.[5]

Nagy jelentőséggel bír még a Bokrosi-halom is. Itt 1941-ben csatornázás közben találták meg azt a honfoglalás-kori ezüst tarsolylemezt, amit ma a Nemzeti Múzeumban őriznek.

További kunhalmok Túrkevén: Burkus-halom, Csurgói-halom, Közép-halom, Legény-halom, Nagy-Póhamarai-halom, Pásztói-halom, Buga-halom, Remete-halom, Sárga-parti-halom, Lőrinc-halom, Túrkeddi-Nagy-halom, Vecserke-halom, Vénkerti-halom, Kőhalom, Kender-halom, Kettős-halom, Névtelen-halom, Csudabala-halom és Kengyel-halom.

Középkor[szerkesztés]

Egy ezüst és egy vas tarsolylemezen kívül más honfoglalás-kori letetet ezidáig nem találtak Túrkevén, azonban Anonymus szerint a honfoglalók a fentebb említett kunhalmoktól nem messze vonultak el. A falut az első írott forrás az Árpád-korban, 1261-ben említi Keveegyháza néven. Ez az oklevél arról tanúskodik, hogy I. László magyar király adományozta az egri püspökségnek Póhamarát, Túrkeddit és Keveegyházát. A mai Túrkevén és környékén, Kevegyházán, Póhamarán, Túrkeddin és Nátán kunok telepedtek meg, és viszálykodás nélkül éltek egymás mellett a hun-avar-magyar-besenyő őslakossággal, később pedig az újonnan betelepülők és az őslakosok teljesen egybeolvadtak. A város belterülete vélhetően ma is azonos az Árpád-kori Keveegyháza faluhellyel.[6]

Az 1775-ben Balla Antal által készített túrkevei tüzes térkép

A tatárok elvonulása után újra benépesült három falut – Keveegyházát, Túrkeddit és Nagytelket (később Halásztelek) – 1476-ban Szücsy Pál kapta meg szolgálataiért. 1502-ben a kevi Ambrus pap, aki egyfajta főembere volt Dózsa Györgynek a krakkói egyetemen szerzett magas szintű képesítés, s ő hívta a kevéket Dózsa zászlaja alá. 1514-ben mivel a kevi jobbágyok részt vettek a Dózsa György vezette parasztfelkelésben, a seregeik egyik fő gyülekezőhelye ez a terület volt. 1959-ben 7000 1516. századi ezüst dénárt találtak Túrkeve határában. 3588 érmét ma is a túrkevei Finta Múzeumban őriznek, a többi a szolnoki Damjanich Múzeumban látható.

A település 1551-ben, Szolnok eleste után került török uralom alá. A XVII. században Túrkevi birtokperek tárgya volt. Ezen perek végén, 1629-ben került Túrkeve a kiváltságos nagykun községek sorába. A földesúri zaklatások a törökök és a portyázó tatárok miatt 1655-re alig lakták Túrkevit.

Túrkeve az 1783-as katonai térképen

Később Thököly Imre kurucainak téli szállásaként szolgált. 1678-ban a kurucok és a császári hadak itt ütköztek meg egymással, 1680-ban pedig maga Thököly is járt Túrkevén. 1699-ben Túrkevi és környékét már elpusztított helységként tüntették fel.[7]

Újkor[szerkesztés]

A település 1702-ben a Német Lovagrend birtoka lett. 1706-ban, a visszatelepítés kezdetén a kevieknek ismét menekülniük kellett a rabló rácok elől: II. Rákóczi Ferenc Rakamazra költöztette őket. Az újbóli visszatelepítések csak 1711-ben indultak meg.

1745. május 16. fordulópont volt a keviek életében. Ekkor Túrkevit, Móric-pusztát, Kis-kabát, Póhamara-pusztát és Csorba egynegyed részét 28 300 rajnai forintért és 42 lovas katona kiállításáért megváltották lakói, s ettől kezdve Túrkevi azon lakói, akik részt vettek a földek megváltásában szabadokká váltak, és kollektív nemesi jogokat kaptak.

Fényes Elek szerint:

„Szabad m. v. Jász- és Kun kerületekben, nem messze Tur városától a Berettyó mellett: 212 kath., 8237 ref., 23 óhitü lak., kath. és ref. anyatemplomokkal, ref. oskolákkal. Határa gazdag fekete kerti föld, s mindenik lakos a magáét egy tagban birja; szép szarvasmarhát és sok juhot tenyészt. 1753-ban Törő, Bot, Bujdosó lázzadók társaikkal együtt itt fogattak meg.”

Vasútvonalak és vasútállomások Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

Ezután Túrkeve békés fejlődését a II. világháborúig csak az 1774. évi tűzvész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, és az 1863-as rendkívül nagy aszály zavarta meg, amiben a szarvasmarha-állomány 88%-a és a juhállomány 93,5%-a odaveszett. Emiatt megindult egy nagymértékű elvándorlás az aszály által kevésbé sújtott területekre, Szilágy -és Arad vármegyék irányába. A keviek 1873-ban Pásztót is megváltották.

1808-tól mezővárosi, pontosan „Nagykun városi” rangot kapott. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a keviek is részt vettek. A legnagyobb létszámban 1849. júliusában voltak jelen a keviek: ekkor 5000 nagykun lovaskatona között 1117-en voltak a keviek.

A lakosság létszáma az 1860-as évekre már meghaladta a 11 ezret. 1874-től rendezett tanácsú város rangot kapott. Első polgármestere a redemptus családból származó Nánássy János (1871–1890) volt.[5] 1876-ban csatolták Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez, mint a Nagy-Kunság egyik városát,[8] így történelme és hagyományai révén a Nagykunság tájegységhez tartozik.

Legújabb kor[szerkesztés]

Sem az első világháború, sem a Trianoni békediktátum nem volt hatással a város életére. Körülbelül 600 túrkevei lakos esett el valamelyik hadszíntéren. Az 1925-ben felavatott emlékművük a Petőfi-téren, a Városháza épülete előtt áll. 1919-ben földosztást rendeltek el a településen, de ennek végrehajtására sohasem került sor a román intervenció miatt, aminek sok ártatlan kevi lakos esett áldozatul.

1925-óta van Túrkevén villanyvilágítás, és ugyanebben az évben a vízszolgáltatás javítása érdekében két artézi kutat is fúrtak az 1929-től a megyei város címet viselő településen.

Túrkevét a II. világháborúban már jóval súlyosabb csapás érte, mint az I. világháborúban. A szovjetek 1944. október 8-án érték el Túrkevét, de 1944. október 20-án a várost visszafoglalták a németek. A szovjetek 1944. október 22-én hajnalra végleg elfoglalták Túrkevét. A városra nem is ez a hosszas huzavona volt rossz hatással, hanem ami ezután következett. Történt ugyanis, hogy Szolnok felől két német Tigris tank érkezett az éj leple alatt a város határába, s az út mentén lévő a kukoricatáblában álltak lőállásba. Miután néhány járőröző szovjet katonát megöltek, visszavonultak Szolnok felé. Mikor a szovjetek rájuk találtak, azt gondolták, hogy ez a helyiek műve, s ezért fel akarták gyújtani a várost. A városi elöljáróságnak ezt sikerült megakadályoznia, de csak úgy, hogy megengedték a szovjeteknek a szabad rablást. Az e nélkül is fosztogató szovjetek pedig kihasználták az alkalmat, hogy „legálisan” fosztogathatnak.

Lakosság[szerkesztés]

A város létszáma a rendszerváltást követő 25 év során 17,6 %-kal csökkent.

Túrkeve lakóinak és lakásainak száma
Év
(jan.1.)
Lakó ± Lakás Megjegyzés
1990 10 597 3 950 népszámlálás
1991 10 523 -74 3 983
1992 10 417 -106 3 994
1993 10 304 -113 4 005
1994 10 128 -176 4 005
1995 10 420 +292 4 005
1996 10 333 -87 4 007
1997 10 271 -62 4 015
1998 10 150 -121 4 019
1999 10 117 -33 4 019
2000 10 061 -56 4 006
2001 10 240 +179 4 011 népszámlálás
2002 10 181 -59 4 006
2003 10 047 -154 3 999
2004 9 935 -112 3 994
2005 9 786 -149 3 988
2006 9 640 -146 3 986
2007 9 545 -95 3 984
2008 9 394 -151 3 985
2009 9 215 -179 3 995
2010 9 049 -166 4 001
2011 9 008 -41 3 978 népszámlálás
2012 8 985 -23 3 978
2013 8 869 -116 3 981
2014 8 749 -120 3 981
2015 8 678 -71 3 985
2016 8 563 -115 3 985
Forrás: Túrkeve. Helységnévtár. KSH. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Neve[szerkesztés]

A város neve két részből tevődik össze. A Túr- előtag a Hortobágy-Berettyó folyó régi nevére utal. A Keve pedig ősi magyar személynév, amely egy hun vezér neve is volt, és mind az ősmagyarok nyelvén, mind hun nyelven („kevi”) a jelentése: "kő". Az, hogy Keve vezér létezett-e a valóságban nem bizonyított, annyi viszont igen, hogy a település eredeti neve Keve lehetett. Ez abból következik, hogy a várost a helybeliek még ma is kevinek vagy túrkevinek mondják, ami nem meglepő, hiszen a települést közel 500 évig így hívták. A település neve a következőképpen változott az idők folyamán:

  • Az 1261-es oklevél 1271-es átírásában Keveghaz (=Keveegyház) olvasható. E név arra utal, hogy a falunak temploma is volt, hiszen ezért illeszthették az eredeti településnév (Keve mögé az egyház utótagot).
  • A 13. század végére, mire a település és a környék újra benépesült a tatárjárás után a település neve Keve lett. Valószínűleg ez az eredeti név újbóli felvétele és használata volt.
  • A 15. századtól kezdve a név végi -e -i-re változott a tájnyelvi kiejtés miatt, és a megkülönböztetés végett a vidék folyójának, a Hortobágy-Berettyónak a régi nevét, a Túr-t illesztették a -kevi elé, s a település neve így Túrkevi lett.
  • Habár a Túrkevi elnevezés napjainkig fennmaradt, a múlt század közepe óta a hivatalos okmányokon és dokumentumokon a Túrkeve nevet használják.[5]

Családtörténet[szerkesztés]

Túrkeve történetében számos család töltött be jelentős szerepet.

Vincze (nemes felsővályi): E családról Nagy Iván, neves genealógus is megemlékezik, ám az általa felállított családfa több helyen pontatlan.[9] A család történetéről pontos képet Pozsonyi László: Karrierek, konfliktusok, mindennapok egy Nagykun família életében (1745-1867) című műve ad, amiben kifejezetten a túrkevei ággal foglalkozik. Kiemelkedő egyéniség volt Vincze Márton, aki e családból először került Túrkevére. 3 ízben választották meg főbírónak, ezenkívül pályázott a nagykun kapitányi címre, ám ezt nem nyerte el. Kenéz Mihály, Hajdú István és Hajdú Benedek után ő váltotta a negyedik legnagyobb területet a redemptio idején. Ebben valószínűleg nagy része volt az apósától, Kallós Istvántól örökölt vagyonnak. Két fia közül az idősebb, István Mária Terézia testőrségének tagja, a fiatalabb, Pál, pedig túrkevei főbíró volt. Pál hasonnevű fia szintén kérelmezte felvételét a királynő testőrségének tagjai közé, ám kérelmét elutasították. István leszármazottai között sok kiváló katonát, így a Nádor-huszárezred kapitányát is megtaláljuk.[10]

Kallós (nemes borzovai): Szintén Pozsonyi László fent említett könyve mutatja be Túrkeve első főbírájának életét. Kallós István 1727-1733-ig évről-évre a település első embere volt, de már 1720-ban is betöltötte a főbírói hivatalt. Fiúutód nélkül halt meg idősebb lányát nemes kérszigeti Sárkány Miklóshoz, fiatalabb lányát pedig Vincze Mártonhoz adta hozzá.[10]

Sárkány (nemes kérszigeti): A Túrkevéhez közeli Kérszigetről (ma Dévaványa része) származó család története a 16. századra nyúlik vissza, amikor Sárkány László nemeslevelet kapott. Az ő leszármazottja volt többek között Pál, a vármegye táblabírája és esküdtje, valamint Miklós, aki Kallós István veje lett. Miklós gyermekei, János és Tamás Túrkevén maradtak, és itt alapítottak családot.[11]

További megemlítendő családok: Győrffy, Nánássy (Nánási), Barna, Túri, Finta, Czihat (nemes dadai), Kánya, Madarász, Bot, Hajdú, Csáki (Csáky), Hollósi (nemes pozsonyi), Debreczeni (nemes zempléni), Vámos, Hagymási, Kohári (Koháry, a bárói, grófi, majd hercegi rangot is elnyert Koháry család oldalági rokona). A helyiek úgy tartják, hogy a tősgyökeres keviek között valamilyen rokonságnak feltétlenül lennie kell, s talán ezért is olyan kedvesek és segítőkészek egymással szemben.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]

Gazdasága[szerkesztés]

A túrkevei gazdasági iskola egy régi képeslapon

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Túrkeve legfontosabb gazdasági adottsága a termőföld, mely löszös közepes vízbefogadó képességű, erősen víztartó. A rendszerváltás előtt nagy területeken sikeres meliorációs munkálatokat végeztek. Manapság gabonaféléket, elsősorban búzát, árpát rozst és zabot termelnek a településen.

A város állattenyésztését az idők kezdete óta a juhtenyésztés fémjelzi. Ezen kívül jelentős a sertés, a baromfi -és a szarvasmarhatartás is. Sertésekből az 1960-1970-es években szinte minden háznál több tucatot tartottak.

Habár a táj nem kedvez a legtöbb gyümölcsfajta termesztésének, a szilva és alma kivételt képez, hiszen ennek a gyümölcsnek több fajtája is megterem ezen a vidéken.

Ipar[szerkesztés]

Régebben Túrkevén működött az országos nagyvállalat (AFIT) autó és gépjavító vállalat 17. telephelye, ami a rendszerváltás után nem sokkal megszűnt. Napjainkban magántőke befektetésével komoly beruházás zajlott és zajlik jelenleg is, autóalkatrész-gyártás és -beszállítás neves autógyárak részére.

Ásványkincsek[szerkesztés]

Hasznosítható ásványi és bányakincsei a földgáz, termálvíz, agyag és (kismértékben) homok. Vízkészletek a folyóvizekből vízkivétellel, továbbá a réteg- és mélységi vizek vonatkozásában bőségesen állnak rendelkezésre.

A település jelentős geotermikus energiával jelentkezik, aminek kiaknázása jelenleg folyamatban van, gázmotoros erőmű építésének tervezése/pályáztatása van folyamatban, ami jótékony hatással lesz mind gazdaságilag, mind környezetvédelmileg az itt élők számára.

Vallás[szerkesztés]

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 25,5%-a református, 5,9%-a római katolikus, 0,3%-a görög katolikus, 0,2%-a pedig evangélikus vallású. A lakosság 0,8%-a más egyházhoz, vagy felekezethez tartozik. 54,3% nem tartozik egyetlen egyházhoz, vagy felekezethez sem. 12,9% ismeretlen, vagy nem válaszolt.[13]

Római katolikus egyház[szerkesztés]

A törökök kiűzése után a területet újra benépesítették, de ekkor a lakosok többsége református vallású volt. A helyi római katolikus hívek lelki gondozását előbb Törökszentmiklós, később pedig Karcag látja el. 1774-ben alapították meg a túrkevei egyházközséget, és 1782-ben megkezdik a paplak építését. 1783-ban már önálló a plébánia, s Túrkevén egy kis kápolna is áll. A ma is látható római katolikus templomot 1812-ben kezdték el építeni, de csak 1822-re készült el, s ekkor áldották meg. Ma Túrkeve a Szeged-Csanádi Egyházmegye Szarvasi Esperesi Kerületéhez tartozik.[14]

Református egyház[szerkesztés]

A református vallás 1567 után vert gyökeret Túrkevén. A település első lelkipásztora Czeglédi Nyírő János volt, aki 1568-tól volt itt lelkész. Habár a török hódítás és a Rákóczi-szabadságharc miatt csak 1723-től működhetett ismét egyházközség a településen, 1711 óta Túrkeve lakossága református többségű. A születési, halotti és esketési anyakönyveket 1743 óta vezetik folyamatosan.[15]

A ma már műemléki védelmet élvező késő barokk és klasszicista stílusú templom 1755-ben épült Kaszap Nagy István lelkészsége idején, Csermák Vencel debreceni építész vezetésével a korábbi templom kibővítésével. A XIX. század folyamán többször is átalakították a templomot. 1820-1821-ben megmagasították a tornyot, és új tetőt is helyeztek rá. 1835-ben elkészült az első orgona is, amely egészen 1908-ig működött. A megépítéséhez 1000 forintra volt szükség, amit közadakozásból gyűjtöttek össze. 1847-ben a templomhajó került a felújítás középpontjába: meghosszabbították és megmagasították, valamint kétemeletes karzatokkal bővítették, s ez által az ülőhelyek száma 1800-ra nőtt. A tornyot mindkét irányba kiszélesítették, s így olyan széles lett, mint a templomhajó. Még ugyanebben az évben két új ajtó is a helyére került. 1858-ban Hajdú Imre, helyi földbirtokos felajánlásából a németországi Bochumban három harangot készítettek acél-réz ötvözetből a túrkevei református egyházközség számára. Csillogásuk miatt a helyiek "ezüstharangnak" nevezik őket. A korábbi harangokat Jászberénynek, Rákóczifalvának és Kuncsorbának ajándékozták a keviek.[15] 1907-ben és 1981-1982-ben ismét felújították a templomot.[16] 1908-ban két helybéli özvegyasszony felajánlásából készült el a ma is használt 17 regiszteres, 1400 sípos hangversenyorgona. Építője a pécsi Angster József volt.[17]

Maga a templom 16 méter széles és 52,6 méter hosszú. A torony magassága 42,3 méter. A kerengő 18,3 méteres, az óralapok pedig 25 méteres magasságban vannak. A hajó tetőfelülete 930 m², lefedéséhez 35 000 cserépre van szükség. A fal vastagsága 130-150 cm között van. A mennyezetet kazetták és gipszstukkók díszítik.[15]

1913-ban a túrkeveiek 90 %-a (13 447 lakosból 12 149 fő) református vallású volt.[15] Ma Túrkeve a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykunsági Egyházmegyéjéhez tartozik.

Természeti értékei[szerkesztés]

A város közigazgatási területének jelentős része a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának kezelése alá tartozik a Hortobágy-Berettyó folyó vadregényes tájai, valamint az ecsegpusztai túzok és ugartyúk élőhelye védelmében.

Azonban nem csak e két faj miatt bír oly nagy természeti értékkel a terület. A Hortobágy-Berettyóban 3-féle békalencse (apró-, keresztes -és púpos békalencse) él, amelyek a vízitökkel, a vízi tündérfátyollal, a békatutajjal, a vízi rucaörömmel, valamint a sulyommal együtt alkotják a folyó vízinövényeinek csodálatos világát. A part mentén és a sekélyebb részeken sok a nádas, amely az ágas békabuzogány, sárga nőszirom és fekete nadálytő élőhelye.[18] A halastavak környéke a farkas kutyatejnek, az ártéri ligeterdők pedig a fehér nyárnak, a fűzfának, a kocsányos tölgynek és a kökénynek szolgál otthonául.[19] A füves puszták leggyakoribb növénye az apró lila virágú sziki sóvirág, a sziki őszirózsa, az orvosi székfű (vagyis a kamilla), a közönséges cickafark és a sokfelé őshonos réti ecsetpázsit, amely akár 1 méteresre is megnőhet. Habár kisebb mennyiségben fordul elő, de megél itt a veresnadrágcsenkesz és a közönséges nyúlánksárma is. Ez utóbbi védett növény a legnagyobb számban Pásztón található meg, ahol mintegy 3000 tő él.[20]

A vidék állatvilága is nagyon gazdag. Habár a folyó halfaunáját a belé öntött szennyvíz erősen veszélyezteti, három halfaj: a kurta baing, a vörösszárnyú keszeg és a réti csík halrajai mondhatni zavartalanul élnek itt. Igaz, ez utóbbi állománya a folyószabályozások után valamivel megcsappant. Jóval kisebb számban előforduló védett halfajok még a vágó csík, a halványfoltú küllő (melynek eszmei értéke 10 000 Ft egyedenként) és a széles durbincs.[18] Ami a madárvilágot illeti, a környéken - nagyobb kiterjedésű erdőterületek hiányában - a vízi -és pusztai madárfajok az elterjedtek. Gyakori látvány a folyóparton a tőkés réce, a búbos vöcsök, a szárcsa, a nádirigó és a nagy kócsag is.[18] A rétek madarai a mezei pacsirta és a sárga billegető.[21] Az árterekben él a szürke légykapó, a szalakóta (fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 Ft), a szajkó, a tengelic és az erdei pinty.[22] Ez utóbbi két fajt a városban is meg lehet figyelni, csakúgy, mint a főleg parkokban és kertekben élő sárgarigót, fekete rigót, vörösbegyet, széncinegét, verebet, füsti fecskét, nagy fakopáncsot, házi rozsdafarkút, a sárga -és tüzesfejű királykát.[23] 2011 januárjában legalább 63 réti fülesbagoly is megjelent Túrkevén. Ezek a madarak fokozottan védettek, eszmei értékük egyedenként 250 000 forint.[24]

Az apróbb emlősök, mint például az ürge, a mezei nyúl és a mezei pocok a mező lakói.[25] Az apróbb erdős területeken erdei egérrel, erdei cickánnyal, görénnyel és menyéttel is találkozhatunk. Éjjelente az itt élő négy denevérfaj (a törpe-, a kései-, a korai -és a szürke hosszúfülű denevér), valamint a keleti sün is előmerészkedik nappali búvóhelyéről. A túrkevei határban rengeteg őzet lehet megfigyelni. Gyakran bemerészkednek egészen a város szélén lévő kertekig és temetőkig.[26]

Nevezetességek, látnivalók[szerkesztés]

A túrkevei tarsolylemez rajza.
  • az 1755-ben épült kazettás mennyezetű református templom
  • a református lelkészi hivatal, amely a város egyik legrégebbi épülete és a református templommal együtt országos védelemben részesülő műemlék
  • az 1812 és 1822 között épült klasszicista stílusú Szent Péter és Pál római katolikus, szintén műemléki védelmet élvező templom
  • az 1951-ben alapított Finta Múzeum (a környék bronzkori leleteivel, az Árpád-kori ezüst tarsolylemezzel, Móric falu és Csudaballa középkori emlékeivel népművészeti alkotásokkal és a helybeli művészek munkáival)[27]
  • a Vadász Pál Ház és Kiállítóterem, a Finta Múzeum időszaki kiállítóterme
  • a város határában, Túrkeve-Ecseg-pusztán talált tarsolylemez.[28]
  • az 1860-ban épült Petőfi Sándor Általános Iskola
  • az 1899-ben épült Városháza
  • a Petőfi Sándor Általános Iskola 1909-ben szecessziós stílusban épült Kossuth utcai épülete, az egykori leányiskola
  • az Egressy Béni Zeneiskola épülete a zeneszerző Talamasz Lajos által készített bronz portréjával
A túrkevei "keresztgödör" és a szélmalom, a Kossuth utca a református templommal és a városháza egy régi képeslapon.
A túrkevei városháza egy régi képeslapon.
  • a Túrkeve Termál- és Élményfürdő, Apartman és Kemping[29]
  • a város északnyugati határán húzódó, az Alföldet átszelő Csörsz árka.
  • Kunhímzés állandó kiállítás a Művelődési Házban (Táncsics M. u. 16.)[30]

Kulturális programok, rendezvények, fesztiválok[szerkesztés]

A túrkevei Kossuth utcai polgári iskola (leányiskola) egy régi képeslapon.

Gasztronómia[szerkesztés]

Túrkeve két helyi eredetű étellel is büszkélkedhet:

  • A kevi birkapörkölt: Habár birkapörköltet máshol is készítenek, és nem csak a Nagykunságban, hanem Magyarország más vidékein is, a túrkevei mégis egyedi. A kevi birkapörköltet a birka fejének és lábainak parázson való megperzselése után a birka más részeivel együtt készítik meg, s ez az amitől olyan különleges. A minden év májusában Túrkevén megrendezendő Kevi Juhászfesztiválra az egész országból sereglenek a profi és az amatőr szakácsok, hogy összemérjék tudásukat a helyiekkel, és hogy összehasonlíthassák a különböző tájak, különböző birkapörköltjeit.
A kevi Juhászfesztivál főszereplői és a sokadalom.
Légi fotó
  • A keviperec: A sodrott keviperec csak akkor az igazi, ha kézzel sodorták, és nem tartalmaz mesterséges eredetű adalékanyagokat.
  • Természetesen Túrkevén is készítettek hagyományos pásztor- és paraszti ételeket, így a slambuc, a pötyő és a vízicibere sem idegen a keviek számára.

Sport[szerkesztés]

Túrkevén az első hivatalos szakosztály 1898-ban alakult Túrkevei Lawn Tennis Egylet néven. Ebben az időben karolták fel az úszást és a korcsolyázást is. Az 1910-es évek elején a labdarúgás került az érdeklődés középpontjába, elsősorban a túrkevei születésű Takács Dánielnek, aki a Budapesti Törekvés SE tagjaként 1910 és 1912 között 3 alkalommal volt a magyar nemzeti válogatott labdarúgója. Ekkoriban alakult meg a Túrkevei Athlétikai Club (TAC) is. Az ez után következő időszak (I. világháború, Tanácsköztársaság) nem tett jót a túrkevei sportéletnek. 1920-től ismét a labdarúgásé lett a főszerep. A városi csapat sorra aratta a győzelmeket a környék más településeinek csapatai elleni barátságos mérkőzéseken. A helyi sportélet még élénkebb lett, amikor 1929-ben megalakult a Nagykun Sport Liga. 1930-ban és 1934-ben is Túrkevén rendezték meg a Nagykun Viadalt (sorrendben a másodikat és a negyediket). Ez utóbbi alkalomra készült el a még ma is használatban lévő sportpálya. Az 1934-es rendezvény védnökei kiemelkedő személyiségek voltak: gróf Bethlen István korábbi miniszterelnök, Gömbös Gyula akkori miniszterelnök és Szolnok vármegye főispánja, vitéz Nagybányai Horthy István, a kormányzó testvére, aki a lovassági versenyeken is részt vett. Ezen a rendezvényen a helyi versenyzők összesítésben a III. helyet szerezték meg Kisújszállás és Karcag versenyzői mögött.[31] Ebben az időben ért el nagy sikereket Kiss Lajos, válogatott középtávfutó, és T. Kiss Lajos országúti kerékpározó.[32] A II. világháborúig, amikor a helyi fiatalok képzését a Levente Egyesület vette át, a versenyzők sikert-sikerre halmoztak elsősorban labdarúgásban és birkózásban.[31]

Túrkevén mindig kiemelkedő jelentősége volt a birkózásnak. A legkiválóbb birkózók Bíró László (Európa-bajnok, világbajnoki második helyezett, kétszeres Európa-bajnoki második helyezett és kétszeres olimpiai résztvevő), Kiss Sándor (Európa- és világbajnokság, valamint olimpiai résztvevő), Lakatos Győző, Kiss Károly és Szarka Imre (országos bajnokok), valamint Kiss Ferenc (országos második helyezett).[33]

A birkózás mellett a kézilabda is jelentős szerephez jutott a városban. A város férfi -és női csapatai 1964-óta állandó résztvevői a megyei első és másodosztálynak.[34]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Híres szülöttei[szerkesztés]

Díszpolgárai[szerkesztés]

Önkormányzat[szerkesztés]

A település képviselő-testülete (a polgármesterrel együtt) 10 főből áll.[36]

  • Cím: 5420, Túrkeve, Petőfi tér 1.
  • Tel.: (+36) 56/361-111
  • Fax: (06) 56/361-030
  • Hivatalos honlap: www.turkeve.hu

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Túrkeve települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Túrkeve, Hungary (angol nyelven) (html). Global Gazetteer. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  4. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  5. ^ a b c Bacskai Sándorné: Adatok Túrkeve közéletéhez. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
  6. A város történelme. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  7. Túrkeve ismertetője a Vendégvárón. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  8. 1877. évi I. törvénycikk. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
  9. https://books.google.hu/books?id=n-sGAAAAQAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_v2_summary_r&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
  10. ^ a b http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/79557/5/ertekezes.pdf
  11. http://vfek.vfmk.hu/00000108/orosz21.htm
  12. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  13. http://portal.ksh.hu/pls/portal/!CP.hnt2.telep?nn=28228
  14. http://www.szeged-csanad.egyhazmegye.hu/turkeve.htm
  15. ^ a b c d Túrkeve Újság, XXIII. évfolyam, októberi szám, 8. o.
  16. Református templom Túrkeve Kossuth Lajos út
  17. http://nagyvofely.hu/turkeve/templomok
  18. ^ a b c Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 163-165. o.
  19. Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 169-170. o.
  20. Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 177. o.
  21. Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 178. o.
  22. Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 171. o.
  23. Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 181. o.
  24. Megszállták Túrkevét a réti fülesbaglyok. fn.hu, 2011. január 6. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
  25. Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 180. o.
  26. Czeglédi Erzsébet: Szülőföldem, Túrkeve, 174. o.
  27. http://www.fintamuzeum.hu/index.htm
  28. Finta Múzeum (Túrkeve), www.museum.hu
  29. http://www.turkevetermal.hu/
  30. Túrkevei Városi Művelődési Intézmény és Könyvtár – kulturális programok, rendezvények Túrkevén
  31. ^ a b Túrkeve Újság XXIII. évfolyam, augusztusi szám, 2. o.
  32. Túri Imre: Szülőföldem, Túrkeve, 276-278. o.
  33. Túri Imre: Szülőföldem, Túrkeve, 287-293. o.
  34. Túri Imre: Szülőföldem, Túrkeve, 294-299. o.
  35. ^ a b Helyi kitüntetések adományozása. Túrkeve város hivatalos weboldala, 2011. július 19. (Hozzáférés: 2011. augusztus 12.)
  36. A képviselő-testület tagjai. Túrkeve város hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2011. augusztus 12.)

Források[szerkesztés]

  • Györffy Lajos: Túrkeve népessége a török világban (1935)
  • Dankó Imre: Túrkeve családneveinek társadalmi vonatkozásai (1953)
  • Györffy Lajos: A Túrkevei Finta Múzeum története 1961-1971 (1971)
  • Hagymás Sándor és Urbán László: A közös gazdálkodás 30 éve Túrkevén: 1948-1978 (1979)
  • Hagymásy Sándor és Dankó Imre: Legeltetési társulatok Túrkevén a 19-20. században (Egy közbirtokosság működése.) (1981)
  • Ács Zoltán és Dankó Imre: Jobbágyszökések Szabolcs megyéből Túrkevére a 18. század első felében (1981)
  • Dr. Henkey Gyula és Kalmár Sándor: Túrkeve népességének etnikai-embertani vizsgálata (1981)
  • Dr. Örsi Julianna, Dankó Imre, Botka János, Bracsok Istvánné, Cseh Sándor, Márki Gábor, Szilágyi Károly: Túrkevei emlékkönyv (1991)
  • Dr. Örsi Julianna: Túrkeve földje és népe I. (1992)
  • Dr. Örsi Julianna: Túrkevei emlékkönyv 4. (1994)
  • Dr. Örsi Julianna: Túrkeve földje és népe II. (1996)
  • Talpalló Piroska: Túrkeve kislexikona (1996)
  • Talpalló Piroska: Túrkeve lexikona (2000)
  • Talpalló Piroska, Bacskai Sándorné, Túri Imre, Czeglédi Erzsébet, Győri József és Kovács Gy. István, Csajbók Ferencné: Szülőföldem, Túrkeve (2000)
  • Dr. Örsi Julianna: Túrkeve földje és népe III. (2000)
  • Dr. Örsi Julianna: Túrkevei emlékkönyv 5. (2001)
  • Dr. Örsi Julianna, Bartha Júlia, Vadász István, Füvessy Anikó, Tóth Eszter Zsófia, Kelemen Pálné, Szendrei Eszter, Kurucz János, Hekliné Herbály Katalin, Karcagi Gáborné, Pap Zsigmondné, R. Kiss István: Családok, famíliák, nemzetségek (2003)
  • Talpalló Piroska: Túrkevei képes ki kicsoda (2007)
  • Dr. Örsi Julianna, Árvai Imre, Baán Katalin, Kapás János Zsolt, Pólya Pál, Szabó Ferenc, Dr. Tóth Albert, Teremi Sándor: Túrkeve (2008)
  • Talpalló Piroska: Túrkevei képes ki kicsoda 2. (2010)
  • Pozsonyi Zoltán: A Felsővályi Vincze család története - Karrierek és konfliktusok egy nagykun família életében (1745-1867) (2010)
  • Szendrei Eszter: Törésvonalak. A rendszerváltás hatása Túrkeve társadalmára (2011)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]