Lapis Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lapis Károly
Született 1926. április 14. (92 éves)
Túrkeve
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos, patológus, onkológus, egyetemi tanár

Lapis Károly (Túrkeve, 1926. április 14. –) Széchenyi-díjas magyar orvos, patológus, onkológus, professor emeritus, az orvostudományok kandidátusa (1957) és doktora (1968), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Mezőtúri Református Gimnáziumban kezdte 1936-ban, 1944-ben érettségizett. A kolozsvári Tudományegyetem orvosi karára 1945-ben nyert felvételt, de csak 1947-ig tanult ott. 1947-1950 között már a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult, s itt is szerzett diplomát. 1951–1951-ben a fővárosi egyetem I. számú Kórbonctani Intézetében, 1951 és 1954 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetében dolgozott. 1954-től 1958-ig ismét a fővárosban dolgozott mint az Országos Onkológiai Intézet Onkopatológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1959–1959-ben rövid ideig az orvostudományi egyetem II. számú Női Klinikáján dolgozott, 1959-től 1963-ig ismét az Onkopatológiai Intézet alkalmazásában állt. 1963–1968 között a kórbonctan tanszékvezető egyetemi tanáraként tevékenykedett az Orvostovábbképző Intézetben. 1968-tól huszonöt éven keresztül, 1993-ig volt intézetigazgató egyetemi tanár a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. 1972-ben az amerikai Duke Egyetem vendégprofesszora volt, 1984–1985-ben pedig a bethesdai National Cancer Institute ösztöndíjas munkatársa volt. 1985 és 1991 között tudományos rektorhelyettesi posztot töltött be a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1996 óta professor emeritus, 1997 óta pedig az Országos Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet szaktanácsadója.

Munkássága[szerkesztés]

Szakterületei a rosszindulatú daganatok áttétképződésének, a különféle rákos megbetegedések összehasonlító vizsgálata. Beható vizsgálatokat végzett az emberi májrákképződés (hepatokarcinogenezis) kapcsán. Hisztokémiai vizsgálatai eredményeként hozzájárult a daganat-kemoterápiás módok bővítéséhez, nevéhez fűződik a Degranol, Dibromdulcitol és Lycurium vegyületek hatásmechanizmusának tisztázása.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben rendes tagja lett, 1995 óta az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának tagja. 1974 és 1984 között a Magyar Onkológus Társaság elnöki tisztét töltötte be, 1987 óta az Országos Orvostudományi Akadémia tagja. Számtalan külföldi és magyar bizottság, társaság tiszteletbeli tagja vagy volt elnöke, többek között 1979–1985-ben az Európai Rákkutató Társaság alelnöke volt.

  • Akadémiai Díj (1964)
  • Nívódíj (1966, 1984, 1987, 1990, Akadémiai Kiadó)
  • Markusovszky-díj (1968, 1991, Orvosi Hetilap)
  • Munkaérdemrend arany fokozata (1978)
  • Krompacher-emlékérem (1985, Magyar Onkológus Társaság)
  • Semmelweis-emlékérem (1987)
  • Baló József-emlékérem (1987, Magyar Pathológus Társaság)
  • Hetényi Géza-emlékérem (1990, Magyar Gasztro-Enterologus Társaság)
  • Genersich-díj (1994)
  • Széchenyi-díj (1996) – A májbetegségek finomszerkezetére, a májrák pathogenesisére vonatkozó kutatásaiért, több hazai előállítású vegyület daganatnövekedést és áttétképződést gátló hatásának felismeréséért, hatásmódjának tisztázásáért és gyógyszerré válásáért, a magyar onkológia nemzetközi tekintélyének megalapozásában végzett kiemelkedő munkásságáért.
  • George Weber Alapítvány Díja (1997)
  • a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011)

Felhasznált források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 780–781. o.
  • Az MTA hivatalos oldalán