Réti fülesbagoly
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Figyelmes példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Asio flammeus (Pontoppidan, 1763) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
költözési útvonal
telelőhely
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Réti fülesbagoly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Réti fülesbagoly témájú médiaállományokat és Réti fülesbagoly témájú kategóriát. |
A réti fülesbagoly (Asio flammeus) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Észak- és Dél-Amerikában, a Karib-tengeri szigeteken, a Galápagos-szigeteken és Ázsiában költ, Dél-Európában, Kis- és Dél-Ázsiában, valamint Afrikában telel.
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon rendszeres, kisszámú fészkelő, rendszerint a posztglaciális reliktum élőhelyeken fordul elő (például Hanság, Hortobágy). Állandó, de telente nagyobb távolságokat kóborol, esetenként inváziószerűen nagyobb mennyiségben jelennek meg csapatai. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 13 itthon telelő réti fülesbaglyot figyeltek meg a madarakat számlálók.[1]
Alfajai[szerkesztés]
- eurázsiai réti fülesbagoly (Asio flammeus flammeus) (Pontoppidan, 1763) – Eurázsia, Északnyugat-Afrika, Észak-Amerika
- dél-amerikai réti fülesbagoly (Asio flammeus bogotensis) (Chapman, 1915) – Kolumbia, Ecuador, Peru északi része
- venezuelai réti fülesbagoly (Asio flammeus pallidicaudus) (Friedmann, 1949) - Venezuela, Guyana és Suriname
- déli réti fülesbagoly (Asio flammeus suinda) (Vieillot, 1817) – Dél-Peru, Chile, Bolívia, Tűzföld, Brazília
- Galápagosi fülesbagoly (Asio flammeus galapagoensis) (Gould, 1837) - a Galápagos-szigetek, egyes rendszerekben különálló fajként határozzák meg
- Falkland-szigeteki réti fülesbagoly (Asio flammeus sanfordi) (Bangs, 1919) – Falkland-szigetek
- Hawaii-szigeteki réti fülesbagoly (Asio flammeus sandwichensis) (A. Bloxam, 1827) – Hawaii szigetek
- Ponape szigeti réti fülesbagoly (Asio flammeus ponapensis) (Mayr, 1933) – Ponape sziget (Mikronézia)
- hispaniolai réti fülesbagoly (Asio flammeus domingensis) (Statius Müller, 1776) – Hispaniola (Dominikai Köztársaság, Haiti)
- Puerto Ricó-i réti fülesbagoly (Asio flammeus portoricensis) (Ridgway, 1882) – Puerto Rico
- kubai réti fülesbagoly (Asio flammeus cubensis) (Garrido, 2007) - Kuba
Megjelenése[szerkesztés]
A réti fülesbagoly hossza 34–42,3 centiméter, szárnyfesztávolsága 95–110 centiméter, míg testtömege 206–475 gramm közötti. Tollazata barna, fehér és fekete mintával. Arca jóval fehéresebb, mint a teste többi része. Ültében az erdei fülesbagolytól (Asio otus) sárgásabb színe, alig látható tollfüle és sávozatlan hasoldala különbözteti meg.
Életmódja[szerkesztés]
Többnyire magányos és nappal is szokott vadászni. Tápláléka mindenféle rágcsálóból áll, hazai viszonyok között legjellemzőbb tápláléka a mezei pocok (Microtus arvalis), de emellett számos más rágcsáló-fajt is fogyaszt.
Szaporodása[szerkesztés]
Az ivarérettség egyéves kortól kezdődik, a költési időszak márciustól júniusig tart. A talajra rakja fűszálakból álló fészkét. A fészekaljában 4-10 fehér tojás található, ezeken 26 napig kotlik a tojó. A fiatal madarak 5 hetes korukban repülnek ki.
 |
 |
Rokon fajok[szerkesztés]
A réti fülesbagoly rokona az erdei fülesbagolynak (Asio otus).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
Források[szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 15.)
- [Az MME Monitoring Központjának adatlapja https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-asifla]. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
