Ugrás a tartalomhoz

Erdei fülesbagoly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei fülesbagoly
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Asioninae
Nem: Asio
Faj: A. otus
Tudományos név
Asio otus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Az erdei fülesbagoly elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   telelőhely   jelen, szezonalitás bizonytalan
Az erdei fülesbagoly elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  telelőhely
  jelen, szezonalitás bizonytalan
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei fülesbagoly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei fülesbagoly témájú médiaállományokat és Erdei fülesbagoly témájú kategóriát.

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Közép-Európa egyik leggyakoribb, Magyarország leggyakoribb bagolyfaja.

2020-ban az év madarának választották.

Előfordulása

[szerkesztés]

Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Európai állománya 609 000–1 550 000 egyed; trendje nem ismert.

A Kárpát-medencében

[szerkesztés]
Erdei fülesbagoly fióka egy kis-dunai szigetcsoporton

Magyarországon rendszeresen fészkel, nem vonul. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Télire az állomány fel is szaporodik, mert északabbról is érkeznek egyedek. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető. 1995–2002 között hazánkban 6500–12 000 pár fészkelt. Az országos állományváltozás trendje nem ismert, mert azóta nincs elegendő adat.[1]

Alfajai

[szerkesztés]

Megjelenése

[szerkesztés]

Közepes nagyságú bagoly: testhossza 35–40 centiméter, szárnyfesztávolsága 90–100 centiméter, testtömege pedig 220–435 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, a tojó és a fiatalok hasonló színezetűek.

Életmódja

[szerkesztés]

Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket. A kis erdőfoltokat, a folyók ártereit, a parkokat, öreg temetőket kedveli.

Ragadozó madár. Rágcsálókra vadászik nyílt területeken. Kedvence a mezei pocok; köpetei ezek koponyáival vannak tele. Havas teleken több madarat is megfog — főleg verebeket. Lesőhelyről csap le zsákmányára, de éjszaka hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokban 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik e helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre, nem repül el, csak nagy szemével kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik.

A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át.

Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver, ezzel üti agyon a lábával megfogott áldozatát. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti.

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészket nem épít, helyette főleg az elhagyott varjúfészkeket használja — éppen ezért a múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek. A hím jelöli ki a területet, de az alkalmas fészket a tojó választja ki. A megfelelőnek talált fészekből akár el is zavarhatja a tulajdonost. A fészek helye lehet magas ágakon, de alacsony bokrokon is. A 4-6 fehér tojást március második felében vagy április elején rakja le. A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, de enyhe teleken a párok már korábban kialakulnak. Ha a fészekalja elpusztul, költ később is. Ha bő az élelem, a fészekalj akár 4-6 tojásból is állhat.

A tojó az első tojás lerakása után azonnal kotlani kezd, így a fiókák között rendre egy-egy nap korkülönbség van. 27-28 napig kotlik, csak késő este jön ki a fészekből, hogy a tollait rendbe szedje. Az eleséget a hím hordja.

Fiókái fészeklakók. A fehér pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot, a fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik. A fiókák szeme 5–7 nap után nyílik ki. A fészket három hetesen, még röpképességük elérése előtt elhagyják, és a környékbeli fák koronájában ugrándozva szétszóródnak. Este panaszos, síró hívóhangjukkal jelzik hollétüket. Ez a hangos, elnyújtott és magas „pí-í” a tavaszi, nyári esték (májustól augusztus végéig) jellemző hangjainak egyike; akár egy km-ről is hallható. A fiókák akár egész este vijjoghatnak.

Egy hónapos koruk után tanulnak meg repülni, ami után szüleik egy ideig még etetik őket. A ragadozók (róka, nyest, héja és egerészölyv) főleg a röpképtelen fiókákat veszélyeztetik.

Felnőtt madár
és egy fióka
Asio otus otus

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: Mi legyen 2020 év madara? - lakossági szavazás

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]