Gajzágó Salamon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gajzágó Salamon
Gajzágó Salamon-Than Mór.jpg
Született 1830. február 2.
Túrkeve
Elhunyt 1898. március 9. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Gajzágó Salamon témájú médiaállományokat.
Gajzágó egy 1892-es fényképfelvételen (készítette: Ellinger Ede)
Gajzágó Salamon sírja Budapesten. Kerepesi temető: 30-0-17.

Gajzágó Salamon (Túrpásztó,[1] 1830. február 2.Budapest, 1898. március 9.) valóságos belső titkos tanácsos, a Vaskoronarend lovagja, katona, az Állami Számvevőszék első elnöke, 1893-tól haláláig pedig a főrendiház tagja a magyar Országgyűlésben.

Életpályája[szerkesztés]

Örmény eredetű erdélyi család sarja (a család egyik ága 1879-ben kapott magyar nemességet Gajzágó László, Szolnok-Doboka vármegye főorvosa személyében, apanagyfalusi előnévvel). Tanulmányait Szolnokon, Budapesten és Pozsonyban végezte. Részt vett az 1848. március 15-ei budapesti megmozdulásokban. Harcolt a szabadságharcban, Mórnál fogságba került, 1849 októberében kiszabadult, majd 1851 Néma faluban telepedett le. 1861-ben Belső-Szolnok vármegyei főjegyzővé és később a szebeni országgyűlésre követnek választották meg, de nem ment el. 1865-ben a kolozsvári országgyűlésen követ volt, 1893-ban a főrendiház tagjává nevezték ki. 1898. március 9-én Budapesten halt meg. Lánya, Fatima Lukács Béla politikus[2] felesége lett.

Irodalmi művei[szerkesztés]

A drámaíróként is tevékenykedő Gajzágó a Hölgyfutár című lapban jelentette meg írásait „Sali Bank” álnéven. Drámái: Békessy, More, Majláth Margit.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Túrkevéhez tartozó puszta
  2. 1892 és 1896 között kereskedelmi miniszter

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]