Vörösbegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vörösbegy
Roodborstje.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Erithacus
Faj: E. rubecula
Tudományos név
Erithacus rubecula
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Verbreitungskarte Rotkehlchen.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vörösbegy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösbegy témájú médiaállományokat és Vörösbegy témájú kategóriát.

A vörösbegy (Erithacus rubecula) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj, melyet korábban a rigófélék közé soroltak.

Egy, a The Times által támogatott szavazással 1960-ban az Egyesült Királyság nem hivatalos nemzeti madarává választották.[1] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1996-ban „Az év madarává” választotta.

A vörösbegyek 12,5–14 cm hosszúak. A tojó és a hím hasonló színezetű, narancssárga tollakkal borított begyük és arcuk van, a vörös tollazat körül szürke sáv található és testük felső részein a tollazat barnás színezetű. Nyugat-Szibériától kezdve egész Európában megtalálhatóak, délen pedig elterjedési területük Észak-Afrikáig tart. Életterük északi részein a sarkkör közeli területektől északra nem élnek vörösbegyek. Az angol nyelvterületeken robin néven emlegetik, bár ezt az elnevezést több hasonló tollazatú madárfajra használják, mint például a vándorrigó, mely a rigófélék közé tartozik és az ausztrál Petroica családra.

A vörösbegy vagy más néven csipkemadár erdők, bokrosok madara. Lágy éneke az alkonyati órákban is felcsendül. Kemény teleken a házak mellé húzódik, ahol etethető főtt sárgarépával is. Rovarevő, ősszel bogyót fogyaszt. Világszinten nem veszélyeztetett,[2] ám Magyarországon védett madarunk, eszmei értéke: 25 000 Ft.[3]

Taxonómia és rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörösbegy az egyik olyan madárfaj volt, melyet Carl von Linné leírt 18. századi munkájában, a Systema Naturae című művében, melyben Motacilla rubecula néven szerepeltette e madarakat.[4] Nevének rubecula utótagja a latin ruber, azaz vörös szóból ered.[5] Az Erithacus előtagot Georges Cuvier francia zoológus alkotta meg 1800-ban és így alakult ki ma is használatos rendszertani elnevezése a vörösbegyeknek, ami Erithacus rubecula.

Eredetileg vörösmellkasúnak hívták e madarakat, mivel jól megkülönböztethetőek voltak mind hím, mind a nőstény egyedeik a többi madárfajtól vöröses begyük miatt. (Angliában egyébként a 16. századig nem is ismerték azt a szót, hogy narancs, hiszen e gyümölcsöket csak ekkoriban kezdtek ismertté válni és velük együtt kezdték el a színnek is az orange elnevezést alkalmazni. Ezért is nevezték el a vörösbegyeket vörösmellkasúaknak.) Angliában a tizenötödik században vált elterjedtté az a gyakorlat, hogy emberi neveket adjanak a népszerű fajoknak és ekkor adták a vörösbegyeknek a 'robin redbreast elnevezést, mely később egyszerűen csak robin változatra rövidült.[6] További régi angol elnevezései e madárfajnak a ruddock és a robinet. Az amerikai irodalmi művekben a tizenkilencedik század vége óta gyakran csak English robin, azaz angol vörösbegy néven említik e madárfaj egyedeit.[7] Nyugati fríz nyelven a robyntsje, vagy a robynderke elnevezés hasonlatos az angol nevéhez,[8] míg a holland elnevezése roodborstje, vagy a francia neve rouge-gorge szintén a jól kivehető vörös begyére utalnak, akárcsak a magyar vörösbegy elnevezés.[9]

A vörösbegyek a légykapófélék családjába tartoznak, főleg rovarokkal táplálkoznak taxonómiailag. Ugyanebbe a besorolásba tartoznak a fülemülék és a Saxicolina egyedei is. A palearktikus faunatartomány fajait általában az Erithacus nemben helyezik el, ám a rozsdástorkú vörösbegy és a bársonytorkú vörösbegy ugyanakkor a később kijelölésre került szigeti fajok faunatatományhoz tartoznak. A biogeográfiai mitokondriális DNS citokrom b nukleinsav sorozat adatai azt mutatják, hogy jobb lenne ezeket a távol-keleti fülemülék közé sorolni és csak az európai fajoknak meghagyni az ErithacusQQ besorolást.[10]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy eurázsiai kiterjedése ellenére a vörösbegyeknél mégsem alakultak ki valódi alfajnak tekinthető alfajok.[11][12] A vörösbegyek alfajait főleg a különböző szigeteken, vagy hegyvidéki területeken élő populációira értik. A vörösbegyek megtalálhatóak a Brit-szigeteken és Nyugat-Európa nagy részén, az Erithacus rubecula melophilus alfaj számít a szomszédos területek között vándorló alfajnak. Az E. r. witherbyi Északnyugat-Afrikából, Korzikáról és Szardíniáról közel ugyanolyan, mint a melophilus, de szárnyfesztávolsága rövidebb.[13] A legészakabbi egyedek nagyobbak és fakóbb színűek, mint, amilyen az E. r. tataricus is. A Krím-félsziget délkeleti részén él az E. r. valens alfaj, míg az 'E. r. caucasicus alfaj a Kaukázus hegyvidékein él, valamint az E. r. hyrcanus alfaj élőhelye délkelet felé Iránig terjed és jelentősen különbözik az európai populációtól.

A Madeirán és az Azori-szigeteken élő populációra az E. r. microrhynchos elnevezést használják, bár morfológiailag nem különböznek, ugyanakkor elszigeteltségük teszi indokolttá megkülönböztetésüket.

További alfajai még a következők:

  • Erithacus rubecula balcanicus'
  • Erithacus rubecula sardus
  • Erithacus rubecula superbus
A skarlátbegyű cinegelégykapó hasonló megjelenésű, mint a vörösbegy.

Hasonló madárfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyobb testű vándorrigó (Turdus migratorius), angol nevén American robin, azaz amerikai vörösbegy a vörösbegyhez hasonló begyi tollazata miatt kapta elnevezését, ugyanakkor e két madárfaj nem áll közeli rokonságban egymással. Hasonlóságuk alapját az adja, hogy mindkét madárfajnak vöröses színezetű begyi tollazata és egy világosabb sáv helyezkedik el a narancsvörös tollazat körül. A Mary Poppins című filmben helytelen módon mutattak olyan egyedet, amely Londonban fészkel, mivel a vándorrigó csak elvétva fordul elő a Brit-szigeteken.[14][15]

Néhány dél- és közép-amerikai rigófélét is vörösbegynek hívnak, mint, például a vörösnyakú rigót (Turdus rufitorques) is. A hasonló kinézetű, ám Ausztráliában élő skarlátbegyű cinegelégykapó (Petrocia boodang) jóval közelebb áll a varjúfélékhez és a szajkókhoz, mint a vörösbegyhez és a Cinegelégykapó-félékhez tartozik. A kínai fülemülét (Leiothrix lutea) az állatkereskedésekben gyakran hívják pekingi vörösbegynek. A fehérhátú sámarigó (Copsychus malabaricus) szintén hasonló mellkasi színezettel rendelkezik, mint a vörösbegy.[16]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy felnőtt vörösbegy.

A felnőtt vörösbegyek 12,5-14 cm testhosszal rendelkeznek és 16-22 gramm súlyúak, míg szárnyfesztávolságuk 20-22 cm. A hímek és a tojók hasonló tollazattal rendelkeznek, narancsszínű arcuk és begyük van (a Brit-szigeteken élő E. r. melophilus alfajnak élénkebb színe van), melyet kékesszürke sáv vesz körül a nyakon és a mellkas vonalában. Tollazatuk felül barnás színezetű, vagy olív színű amelyet fehér rész egészít ki a madarak alsó testtáján. Lábaik barna színűek. Csőrük és szemeik fekete színűek. A fiatal egyedek barna pöttyösek, melyben fehér szín is feltűnik és a narancssárga tollazat csak bizonyos idő elteltével kezd el megjelenni fokozatosan.[17]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatal példányok eltérő színezetűek a felnőttektől.

A vörösbegy Eurázsiában, Nyugat-Szibériától kezdve egészen Algériáig jelen van, valamint megtalálható az Azori-szigeteken és Madeirán. Vándormadárként feltűnik Izlandon. Európa délkeleti részén élőhelye eléri a Kaukázus hegyvonulatát. Az Anglia területén élő vörösbegyek jelentős része költőterületén tölti a telet és csak egy nagyon kis méretű kisebbség -főleg tojók- vándorolnak télen Spanyolországba, míg a Skandinávia és Oroszország területén élő egyedek a telet inkább Nyugat-Európában és a Brit-szigeteken töltik. Ezen vándormadarak arról ismerhetők fel, hogy tollazatuk felső részén szürkésebb tónusúak és halványabb narancsszínű mellkasukról. A vörösbegyek előnyben részesítik a fenyőerdőket Észak-Európa vidékein, míg a Brit-szigeteken élő példányok inkább kertekben, parkokban vernek tanyát.[18]

Kudarcba fulladtak mindazon erőfeszítések, melyekkel a tizenkilencedik század végén a vörösbegyeket be akarták telepíteni Ausztráliába és Új-Zélandra. Vörösbegyeket engedtek szabadon Auckland, Christchurch, Wellington és Dunedin környékén, de egyik populációnak sem sikerült megtelepednie. Hasonló eredménnyel zárultak az Észak-Amerikában zajló betelepítési kísérletek is, amikor is Long Island és New York állam területén (1852), Oregonban (1889–92) és a Saanich-félszigeten Brit Columbiában1908–10 közt szabadon engedték e madarakat.[19]

Magyarországon rendszeresen fészkel.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szelídebb példányok akár kézből is esznek.

Hazánkban a domb-, és hegyvidékek madara, gyakori fészkelő a dús aljnövényzetű, bokros aljú lomb-, vegyes-, és fenyőerdőkben, de a fás kertekben is megtelepszik. Viszonylag hosszú csüdje a felborzolt avaron való lépegetésben segíti. Halk füttymotívumokkal induló erőteljes, trillázással véget érő éneke a legkorábban - már március második felében - felhangzó madárdalok közé tartozik. Békés természetű madár, de a területére tévedő betolakodókkal szemben agresszíven viselkedhet. A költési időszakon kívül többnyire magányosan él.

A vörösbegyek nappal aktívak, éjjel pihennek, bár megfigyeltek példányokat, amelyek erős holdfénynél, vagy mesterséges megvilágítás fényénél rovarokra vadásztak.[12] A brit és ír kertészek között jól ismert, hogy e madárfaj egyedei nem félnek annyira az embertől és a talaj megmozgatásával járó tevékenységek odavonzzák a vörösbegyeket, amelyek földigiliszták után kutatnak a frissen megbolygatott talajon. Ennek köszönhetően számos helyen úgy tartják, hogy a vörösbegy a kertészek barátja és ezért semmiképpen sem szabad bántani. Ugyanakkor Európa néhány országában a vörösbegyeket ínyencségnek tekintették és vadászták is őket. A vörösbegyek azonban az emberen kívül olyan vadon élő állatok közelében is felbukkannak, mint, amilyen a vaddisznó, amely szintén feltúrja a talajt és ezáltal férgeket forgat ki a felszínre. Ősszel és télen a vörösbegyek kiegészítik táplálékukat pókokkal, rovarokkal, férgekkel, valamint bogyókat és gyümölcsöket is esznek.[18] A madáretetőkbe kihelyezett magkeverékeket is szívesen fogyasztják ilyenkor.[17]

A hím egyedek híresek arról, hogy területüket agresszíven védelmezik. Megtámadják a többi hímet, ha azok betévednek a területükre és megfigyelték, hogy más kis termetű madárfajokat is megtámad, amelyek a területére berepültek, minden komolyabb provokáció nélkül is. Számos összecsapás végződik halállal, amely egyes területeken a vörösbegyek halálozási okainak több, mint 10 százalékát is kiteheti.[20]

Életének első évében magas a halálozási arány, amely miatt e madárfaj átlagosan 1,1 évet él, ugyanakkor, ha szerencsésen átvészeli életének első évét, akkor hosszú életet is élhet, sőt feljegyeztek olyan egyedet is, amely 19 évig élt.[21] A telente jelentkező rendkívül alacsony hőmérséklet is hozzájárul az állomány megtizedelődéséhez.[22]

A vörösbegyek egyik élősködője a Dasypsyllus gallinulae.[23]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

és kikelt fiókák
Fészek tojásokkal

A vörösbegyek számtalan helyet választhatnak leendő fészkük számára, amely valamiféle védelmet biztosít számukra, ide értve akár üregeket, odúkat is választhatnak. Általában hasadékokat, védett töltéseket választanak, vagy ezeknél jóval szokatlanabb helyeket, mint például különböző gépeket, eszközöket, például barbecue-kat, kerékpárok kormányát, felfelé fordított partvisok fejét, szögre akasztott teáskannákat, öntöző kannákat, virágcserepeket, vagy, akár kalapokat is. A fészkeket mohával, levelekkel, fűvel, szőrökkel, vagy tollakkal bélelik. Két-három fészekaljat is felnevelnek egyetlen költési időszak során. A tojó minden egyes fészekalj esetében 5-6 tojást tojik. Írországban és Nagy-Britanniában a költési időszak márciusban kezdődik. Krémszínű, barnássárga tojásaik fehéren pettyezettek, vagy vörösesbarna foltosak, főleg a nagyobbik végük irányában.[24] Amikor a fiókák kirepülnek a fészekből, akkor még a barna különböző árnyalataiban pompázik tollazatuk és csak a fészek elhagyását követő második, vagy harmadik hónapban nő ki torkuk alatt a narancsos színezetű tolluk és hasonló időnek kell eltelnie ahhoz, hogy elérjék külsőleg a felnőtt példányok kinézetét.

Egy évesen éri el az ivarérettségét, áprilistól júliusig költ évente kétszer. A tojó 5–7 tojást rak, melyen 13–14 nap kotlik, ekkor a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak 12–15 nap múlva repülnek ki.

A vörösbegyek a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Anster Fitzgerald (1819-1906): The Captive Robin című festménye 1864-ből.

A vörösbegyek kiemelt szerephez jutnak a brit népművészetben és Franciaország északnyugati részein, ám Európa többi részén e madárfajnak jóval jelentéktelenebb szerepe van a kultúrában. Úgy tartották, hogy a viharfelhők madara, amely Thor szent madara a skandináv mitológiában.[25] A Babes in the wood című gyerekmesében vörösbegyek őrizték a gyermekek holttestét.[26] A tizenkilencedik századtól kezdve a vörösbegyek egyre nagyobb szerepet kezdtek el játszani a karácsonyi ünnepkörben, amikor is megjelentek az első olyan üdvözlőlapok, amelyek kapcsolatba hozták a vörösbegyeket a karácsonnyal.[26] Számos karácsonyi bélyegen feltűnnek a vörösbegyek. Egy régi brit mese arra próbál magyarázatot adni, hogy miért is ilyen feltűnő e madarak mellkasa. A legenda szerint eredetileg minden vörösbegy barna színű volt, ám, amikor Jézus keresztre volt feszítve egy vörösbegy repült oda hozzá és kezdett el énekelni, hogy így próbálja enyhíteni a szenvedést. Jézus vére festette meg a madár mellkasát és ettől kezdve minden vörösbegynek vörös lett a mellkasán a tollazat.[27][28]

Egy másik legenda szerint a vörösbegyeknek akkor változott vörössé a tollazatuk, amikor megperzselődött mellkasuk a purgatóriumban senyvedő lelkek számára történő vízhordás közben.[26] Ugyanakkor a karácsonnyal való összekapcsolódása e madárfajnak abból ered, hogy régen a postások Nagy-Britanniában vörös dzsekiket viseltek és emiatt vörösbegynek hívták őket, tehát a képeslapokon megjelenő vörösbegyek egyúttal ennek állítanak emléket.[29]

Az 1960-as években a The Times című angol napilap nem hivatalos módon szavazást tartott arról, hogy mi legyen az Egyesült Királyság nemzeti madara és a vörösbegyek kapták a legtöbb szavazatot.[30] Később a Bird Protection Society címermadara lett a vörösbegy. Számos angol és wales-i sportegyesületet hívnak úgy, hogy vörösbegyek.[31]

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kékbegy mellett a fülemüle is közeli rokona a vörösbegynek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Robin (Erithacus rubecula). BBC. (Hozzáférés: 2010. június 23.)
  2. BirdLife International: 'Erithacus rubecula'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2015. február 24.)
  3. Védett és fokozottan védett állatok. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  4. Linnaeus, Carolus. Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima, reformata. (Latin nyelven). Holmiae. (Laurentii Salvii), 188. o (1758) „M. grisea, gula pectoreque fulvis.” 
  5. Simpson, D.P.. Cassell's Latin Dictionary, 5, London, UK: Cassell Ltd., 883. o (1979). ISBN 0-304-52257-0 
  6. Lack, D.. Robin Redbreast. Oxford: Oxford, Clarendon Press, 44. o (1950) 
  7. Sylvester, Charles H.. Journeys Through Bookland. BiblioBazaar, LLC, 155. o (2006). ISBN 1-4264-2117-6 
  8. "Robin". Oxford English Dictionary (2nd). (1989). Ed. J. Simpson, E. Weiner (eds). Oxford: Clarendon Press. ISBN 0-19-861186-2. 
  9. Holland, J.. Bird Spotting. London, UK: Blandford, 225. o (1965) 
  10. (2006.) „The origin of the East Asian Erithacus robin, Erithacus komadori, inferred from cytochrome b sequence data”. Molecular Phylogenetics and Evolution 39 (3), 899–905. o. DOI:10.1016/j.ympev.2006.01.028. PMID 16529957.  
  11. (2003.) „The phylogeographic differentiation of the robin Erithacus rubecula on the Canary Islands revealed by mitochondrial DNA sequence data and morphometrics: evidence for a new robin taxon on Gran Canaria?” (PDF). Avian Science 3 (2-3), 115–131. o.  
  12. ^ a b Pätzold, R.. Das Rotkehlchen Erithacus rubecula. Neue Brehm-Bücherei (de nyelven). Magdeburg/Heidelberg: Westarp Wissenschaften/Spektrum (1995). ISBN 3-89432-423-6 
  13. Lack, D. (1946.). „The Taxonomy of the Robin, Erithacus rubecula (Linnaeus)”. Bulletin of the British Ornithologists' Club 66, 55–64. o.  
  14. Mary Poppins (1964). IMDb. (Hozzáférés: 2008. január 21.)
  15. John Roberts,"Village braced for invasion of twitchers as rare visitor flies in", Yorkshire Post; accessed 24 February 2015.
  16. National Icons of Bangladesh. Bangla2000. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  17. ^ a b Hume R. RSPB Birds of Britain and Europe. London: Dorling Kindersley, 263. o (2002). ISBN 0-7513-1234-7 
  18. ^ a b Jonsson, Lars. Birds of Wood, Park and Garden. Middlesex, England: Penguin, 90. o (1976). ISBN 0-14-063002-3 
  19. Long, John L.. Introduced Birds of the World: The worldwide history, distribution and influence of birds introduced to new environments. Terrey Hills, Sydney: Reed, 309. o (1981). ISBN 0-589-50260-3 
  20. The RSPB-Robin:Territory. RSPB website. (Hozzáférés: 2008. május 17.)
  21. Euring: European Longevity Records. euring.org. (Hozzáférés: 2015. június 1.)
  22. The RSPB-Robin:Threats. RSPB website. (Hozzáférés: 2008. május 17.)
  23. Rothschild, Miriam; Clay, Theresa. Fleas, Flukes and Cuckoos. A study of bird parasites. New York: Macmillan, 113. o (1957) 
  24. Evans, G.. The Observer's Book of Birds' Eggs. London, UK: Warne, 85. o (1972). ISBN 0-7232-0060-2 
  25. Ingersoll, p. 167
  26. ^ a b c de Vries, Ad. Dictionary of Symbols and Imagery. Amsterdam: North-Holland Publishing Company, 388–89. o (1976). ISBN 0-7204-8021-3 
  27. Cooper, JC. Symbolic and Mythological Animals. London, UK: Aquarian Press, 194. o (1992). ISBN 1-85538-118-4 
  28. Goodall, Simon: European robin (Erithacus rubecula). Greater Manchester Local Record Centre. (Hozzáférés: 2015. február 24.) „In Christian folklore the robin got its red breast because it plucked a thorn from Jesus' crown-of-thorns during His crucifixion. A drop of Jesus' blood fell on to the bird and thereafter they had a red breast – for Christians the robin has long been associated with charity and piety.”
  29. BBC Science & Nature:Animals. bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2008. január 3.)
  30. Robin. BBC. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)
  31. Hull Kingston Rovers RLFC: Hull Kingston Rovers: History. Official Website. Hull Kingston Rovers RLFC. (Hozzáférés: 2012. február 22.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az European robin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]