Skandináv mitológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yggdrasil, a világfa

A skandináv mitológia az északi germán népek, svédek, dánok, norvégok és izlandiak közös (kereszténység előtti) hitvilága. Az ősi, közös germán mitológia legjobban megőrződött változata, amelyhez kapcsolódik az angolszász mitológia. A germán mitológia gyökerei pedig a korai indoeurópai mitológiáig nyúlnak vissza. A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték pogány hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek. A legfontosabb forrás a Régi vagy Verses Edda (Edda-énekek) és a Prózai Edda, Snorri Sturluson műve. A norvég királyok történetét elbeszélő sagájában, a Heimskringlában is sok mitológiai tárgyú utalás található. Saxo Grammaticus dán történetíró művében, a Gesta Danorumban a mitológiai történeteket keresztény környezetbe helyezte. Más íróktól is találhatunk a skandinávok mitológiájára utalásokat, leírásokat vallásgyakorlásukról, mint például Brémai Ádám művében. De forrásként szolgálnak a helynevek, amely képet ad az egyes istenek áldozati helyeiről, tiszteletük elterjedtségéről. A régészeti ásatások során sok áldozati állat teteme került elő. Találtak sziklarajzokat is, amelyek mitológiai utalásokat tartalmaznak. A rúnaköveken is találtak istenekre célzásokat, a rúnajeleknek egyébként is mágikus jellemzőket tulajdonítottak.

Mitológiai eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yggdrasil[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yggdrasil, a világfa ábrázolása egy 17. századi kéziratos könyvből
Heimdall, a Valhalla kapujának őrzője (17. századi Izlandi illusztráció)

A germánok hite szerint az egész világ egy fa. Ez a fa az írások szerint egy óriási kőrisfa, a neve Yggdrasil, és az alvilágtól egészen a mennyországig ér (Asgardig, az istenek lakhelyéig, amely a Bifröszt nevű szivárványhídon átkelve közelíthető csak meg, itt található a Valhalla, a hősök csarnoka, ahol a csatában elesett harcosok lelkei gyűlnek össze, és készülnek a végső összecsapásra). Az első gyökér vezet Niflheim-be (a holtak otthonába, amelynek uralkodója Hél, Loki lánya, a Prózai Edda szerint ez a végső lakhelye a holtak többségének). A második az óriások országába, melyet jég és hó borít, ott van a Mimir-forrás is, a tudás forrása, melyből maga Odin is ivott. Végül a harmadik gyökér a Nornák legokosabbjának, Urdnak forrásáig nyúlik. Valahol délen található Muspell, a tűzóriások birodalma. Asgard és Niflheim között található Midgard, ahol az emberek élnek. A Midgardot és az Utgardot körülöleli az óceán, ahol Jormungand, a Midgard-kígyó tanyázik. A fa legmagasabb ágán egy arany kakas figyeli a horizontot, hogy figyelmeztesse az isteneket, ha ősi ellenségeik, az óriások támadásra készülnének ellenük. Asgard peremén figyel Heimdall isten is, akinek kürtje egy napon a végső csatára hívja majd az Ász-isteneket azok ellen, akik vesztüket akarják. Urd forrásánál az istenek mindennap találkoznak, hogy igazságot osszanak. A Valhallában él Heidrun kecske is, aki Odin harcosainak a mézsört adja, melyet a lakomákon isznak. A sárkányok (sárkánygyíkok) célja, hogy a fát elpusztítsák (köztük a legnagyobb Nidhögg), s ezért annak gyökereit rágják. A Nornák pedig a szent forrásvízzel öntözik hogy ki ne száradjon.

Teremtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben volt a káosz, amelyből szétvált két ország, az északi jégország, a Niflheim, és a déli tűzország, a Muspellheim. Jég és tűz érintkezéséből keletkezett az első déróriás, Ymir, aki hímnős volt, és képes utódok létrehozására. Így keletkeztek az óriások. Ymir táplálója a megolvadt jégből keletkezett tehén, Audhumla. Az ő nyelve nyalogatta ki a kősziklából Burit, akinek fia született, Bur. Bur egy óriáslányt vett feleségül, s három fia született: Odin, Vili és Vé. Ezek a fiúk megölték Ymirt, és testéből megteremtették a világot: húsából jött létre a föld, csontjából a hegyek, véréből a tenger, agyából a felhők, hajából a fák, szemöldökéből pedig az emberek lakta világ, a Midgard. A déróriások a vérből teremtett tengerbe vesztek, csak egy pár maradt életben, akik északra menekültek, a világ peremére, s ott családot alapítottak. Bur fiai a tűzország szikráit feldobták az égre, így keletkeztek a csillagok, a Hold és a Nap. A három fiúból lettek az első Ász-istenek. Ahogy ők hárman egyszer a tengerparton sétáltak (más változatban Odin, Loki és Hönir), találtak két fatörzset. Az egyikük életet lehelt beléjük, a másikuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadik megalkotta az arcukat. Így teremtették az első emberpárt, Askot és Emblát, jelentésük kőrisfa és kicsi szilfa. Ezentúl az istenek kevés figyelmet fordítottak az emberekre, akik lassan benépesítették Midgardot.

Ászok (Æsir) és Vánok (Vanir)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A skandináv mitológiában az isteneknek két fő „klánja” van: Ász-istenek és Ván-istenek. Asgardot először az Ász-istenek népesítették be, a Ván-istenek csak később jelentek meg, s ekkor kitört az istenek első háborúja, amely békekötéssel és túszcserével végződött. Azontúl az istenek békében éltek együtt Asgardban. Bár a békeszerető Ván-istenek később költöztek Asgardba, a kutatók szerint a mitológiák legősibb rétegéből jöttek, hiszen ők a termékenységistenek skandináv megszemélyesítői, ellentétben az Ászokkal, a harcos istenekkel, akiknek ősalakjai az indoeurópai népvándorlások korában kerültek az északi mitológiákba.

A legfontosabb Ász-istenek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Odin, az arisztokratikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Odin ábrázolása egy izlandi kéziratos könyvben

A skandináv mitológia főistene, akinek sok csodás, bátor tettét örökítették meg a sagák. Apja Bur, anyja Besztla, Odin pedig szinte az összes Ász-isten apja. Csodálatos, félelmet keltő, démonikus alak. Pártfogolja a harcosokat, a harci avatási és áldozati szertartásokat, s háborús viszályokat kelt, így hadistennek tekinthető. A valkűrök segítségével a Valhallában gyűjti össze a bátor harcosok lelkét, hogy az utolsó, végső összecsapáskor megfelelő serege legyen. Mivel megszerezte a költészet mézét az óriásoktól, ő a költészet istene is, a szkáldok pártfogója. Állandóan járja a világot, hogy mindent megismerjen és megtanuljon. Tud alakot váltani, ismeri a jövendőt és a babonákat. De Odin a tudásért nagy árat fizetett. Amikor ivott a Bölcsesség Forrásából, elveszítette a fél szemét. Az Yggdrasil ágán függött dárdával átdöfve kilenc napig, hogy végül megszerezze a bölcsességet jelentő rúnákat. A kilences szám ezért különös jelentőségű a skandinávok vallási szertartásaiban. Odint tudása komorrá és melankolikussá tette, de emellett ármányos volt és ravasz, mint fogadott testvére, Loki, akit olykor ő bujtott fel különféle csínyekre. Odin állandó kísérői két farkasa (Geri és Freki) és hollói (Hugin és Munin, azaz Gondolat és Emlékezet), nyolclábú lova, Szleipnir, és híres dárdája, a Gungnir.

Thor, a népszerű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thor csodálatos kalapácsával, a Mjölnirrel. Részlet egy izlandi kéziratos könyvben

Thor, a legnépszerűbb isten, Odin és Jörd, a Föld fia, a mennydörgés, a vihar és a vegetáció istene, akinek fő feladata az emberek védelme az óriások ellen. Kecskék vonta szekéren jár, és csodás tárgyak tették félelmetes harcossá: egy öv, mely megkétszerezi az erejét, egy pár vaskesztyű és híres kalapácsa, a Mjölnir, amely villámokat szór, ha gazdája eldobja, és visszatér, mint a bumeráng. A kalapácsot természetesen szintén a törpék készítették. Thor, Odinnal ellentétben nem rosszakaratú, sem túl okos, ezért gyakran apja tréfáinak céltáblája. De jóindulattal viseltet az emberek, főleg a parasztok iránt, gondoskodik a gabonáról, a háziállatokról, az esőről és a termékenységről. Ő nem a harcosok, hanem a fegyvert viselő parasztok istene. Lobbanékony, de jóságos, akit gyakran lépre csaltak, ezért sokszor rászorult Loki segítségére. Népszerűségét jelzi, hogy képét sokszor megörökítették a skandináv mesterek, a nevéből képzett férfinevek pedig rendkívül gyakoriak voltak. Az uppsalai templomban három óriási istenszobor állt: Odiné, Freyé és középen, a főhelyen Thoré. Mikor Thor isten kalapácsát ellopta egy Trym nevű óriás, nem akarta visszaadni, csak Freyja istennő kezéért. Thor menyasszonynak öltözve elment az óriáshoz, aki nem vette észre a cselt, így Thor visszaszerezhette a jogos tulajdonát.

Tyr, a becsületes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tyr ábrázolása hadi öltözetben

Tacitus Germania című művében Mars istennel azonosítja mint hadistent. Bár ezt a funkcióját Odin ténykedése elhalványította, Tyr mégis nagy tiszteletben állt a skandinávok között mint bölcs, bátor isten. Ő az egyetlen, aki elég bátor ahhoz, hogy megetesse a vad Fenrirt. Amikor az istenek elhatározták, hogy leláncolják a farkast a törpék által készített eltéphetetlen lánccal, Tyr Fenrir szájába dugta a karját, jelezve, hogy az állat megbízhat benne. De a farkas leharapta a karját, amikor rájött, hogy becsapták. Mint a legbecsületesebb, ő elnökölt az isteni thingben, így ő lett a földi thing-gyűlések pártfogója. Hozzá fordultak a skandinávok szerződés- és házasságkötéskor, s neki mutattak be áldozatot a törvényszegők és a hadifoglyok.

Loki, az ármányos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Loki ábrázolása egy izlandi kéziratos könyvben

Loki, a csalfa, hitszegő isten nem volt született Ász, Odin fogadott gyermekeként került Asgardba. Angrboda óriásasszony három szörnyet szült neki: Fenrir farkast, Midgard kígyóját és Hélt, az alvilág uralkodóját. Loki, mint óriás, maga is képes volt utódok létrehozására. Ő ellette Sleipnirt, Odin lovát. Loki a legsötétebb jellem az istenek között, aki a rosszat önmagáért szereti. Csalással szerzi meg, vagy ellopja azt, amire szüksége van, de olykor kényszer hatására cselekszik. Amikor Tjászi óriás kezére játszotta Idunt, az ifjúság istennőjét, az istenek Idun aranyalmái nélkül rohamosan elkezdtek öregedni. Végül kényszerítették Lokit, hogy lopja vissza az istennőt, Tjászit pedig megölték. Odinhoz hasonlóan ő is tudott alakot váltani. Mindent tudott, ami az istenek, az emberek és az óriások között történt, és tudását fel is használta: rágalmazott és sebeket tépett fel, viszályokat támasztott. Igazi Mefisztó volt, akinek az intrika a lételeme. De Baldr isten meggyilkolásával túlment minden határon, és az istenek rettentő bosszút álltak rajta: sziklához láncolták, és egy kígyó mérge csöpög rá állandóan.

Baldr, az áldozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hodr isten leszúrja Baldrt

Baldr, Odin és Frigg kedvenc fia, jó volt, tiszta és erényes, már-már nem is illett az asgardi istenek közé. Frigg megeskette a világ összes lakóját, az állatokat, a fákat, betegségeket és mérgeket, hogy nem tesznek kárt Baldrban, csak a jelentéktelen fagyöngyág nem tett esküt. Amikor a rosszindulatú Loki ezt megtudta, az ágból nyilat faragott, azt a vak Hodr isten kezébe csempészte, aki lelőtte Baldrt. Váli megölte az ártatlan Hodrt, Hermod, Baldr másik testvére pedig ellovagolt az alvilágba, hogy kiszabadítsa fivérét. Hél visszaengedte volna, de csak akkor, ha a világon minden élő és élettelen elsiratja. De egy óriás nem siratta meg Baldrt, ezért nem engedte vissza őt az élők közé. Loki ármánykodásának eredményeként nem sikerült Baldr visszatérése. Bár az istenek Lokit megbüntették, Baldr halálával a Földről eltűnt a jóság és véget ért az aranykor. A Ragnarök előrevetítette árnyékát.

Ván-istenek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Njörd, a békeszerető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legidősebb Ván-isten, Frey és Freya apja. A tenger istene, a halászok, kereskedők pártfogója. Bár nagyon szerette lakhelyét, a madarak rikoltását, a tenger zúgását, felesége, Szkádi, az erdők és hegyek Áz-istennője nem kedvelte. Ezért egyezséget kötöttek: kilenc napot Njörd tengeri birodalmában, kilenc napot Szkádi hegyei között töltöttek próbaképp, de így sem tetszett nekik a másik lakhelye, s végleg különváltak.

Frey, az élveteg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vánok főistene, akinek kocsiját arany vadkan húzza, és csodás tárgyak vannak birtokában: egy hajó, amely összehajtva elfér Frey erszényében, és egy kard, amely magától sújt le. Frey a növények, a termés és a béke istene, akinek olykor emberi vágyai támadtak. Így kívánta meg Gerdet, az óriáslányt, s azonnal elküldte érte szolgáját, hogy megkérje őt feleségének. Frey termékenység-isteni mivoltáról sokat elárul, hogy fallikus módon ábrázolták, és a nyári időszakhoz kapcsolódóan nagy kultusza alakult ki.

Freya, a szépséges[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerelem és a szépség mágiában jártas istennője, aki macskák vonta kocsiján közlekedik. Könnyen osztogatta kegyeit: Loki szerint híres nyakékéért, a Bríszingamenért négy törpével töltött el egy-egy éjszakát. Freya, mint a valkűrök egyfajta vezetője, palotájában fogadja az elesett hősök felét, és otthont ad nekik. Az ő áldását kérték a meddő asszonyok, és általában nagy tiszteletnek örvendett a nők körében.

Ragnarök, avagy az istenek alkonya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ fájának pusztulása (Emil Doepler festménye)
Odin és Fenrir harca (Emil Doepler festménye)

Az istenek a nornák figyelmeztetéséből tudták, hogy világuk nem állandó, egyszer meg kell fizetniük mindazért a gonoszságért, bűnért, amit elkövettek. Ezért hívta magához Odin a legkiválóbb harcosokat, és ezért alakította ki a Valhallát úgy, mint egy kiképzőtábort. S amikor az égben az istenek között és a földön az emberek között az erkölcsi káosz teljesen eluralkodik, eljön a világvége, a Ragnarök. Heimdall, az őrszem megfújja a kürtjét, jelezve a csata kezdetét, az óriások támadását. A csillagok lehullanak, a Nap elsötétül, az Yggdrasil megremeg, a víz elárasztja a Földet. Fenrir letépi láncait, és megöli Odint. Thor a Midgard-kígyóval végez, de annak nyála ráfröccsen és megmérgezi. Loki az óriások oldalán száll a harcba, és megölik egymást Heimdallal. Tyr és Hél kutyája hasonlóan járnak. Meghal csaknem minden isten, és az emberek világát is elpusztítják a tűzvészek és a szökőárak. A káoszból azonban új világ sarjad. Visszatér Baldr, az ártatlan Hodr, Odin fiai, Váli és Vidar, Thor fiai, Modi és Magni, akik nem vettek részt az intrikákban és más bűnökben. És a földet újra benépesítik az egyetlen életben maradt emberpár, Líf és Líftraszir utódai.

Az északi mitológia modern befolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napok nevei Eredetük
Hétfő a Hold napja
Kedd Tyr napja
Szerda Odin napja
Csütörtök Thor napja
Péntek Frigg (vagy Freyja) napja
Vasárnap a Nap napja

A germán istenek nyomai fellehetőek a modern angol és német szókincsben: ennek egy példája a hét napjainak neve. Eredetileg a latin neveket vették át (Nap, Hold, Mars, Merkúr, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz), majd később a hét négy napját a római istenek germán megfelelői váltották fel. Richard Wagner négy operájához a skandináv hőseposzok egyes elemeit, témáit használta fel, amelyek együtt alkotják a A Nibelungok gyűrűje operatetralógiát („Der Ring des Nibelungen”). Európában és az Egyesült Államokban is vannak újabb keletű kísérletek az ősi germán vallás felelevenítésére germán újpogányságként, különféle nevek alatt: Ásatrú, Odinizmus, Wotanizmus, Forn Sidr. Izlandon az Ásatrú 1973 óta államilag elismert hivatalos vallás, ahogy majdnem az összes északi országban (bár Izlandot kivéve még eléggé újkeletű). A skandináv mitológia hatása felfedezhető a populáris kultúrában, például az irodalomban, és különösen a fantasy szerepjátékokban, mint a World of Warcraft és a Ragnarok, ami teljesen a skandináv mitológiára épült. Az írói világ egyik kiemelkedő alakja is a Ragnarök utáni időkről ír Modi történetét elmesélve, ez a könyv Joanne Harris Rúnajelek című könyve, de J. R. R. TolkienA Gyűrűk Ura” című könyvére is nagy befolyással voltak az észak-európaiak mítoszai. A mű népszerűségének eredményeként a fantáziavilág elemei lassan a fantasy műfaj részévé váltak. Szinte az összes mai fantasy regényben találkozhatunk olyan északi lényekkel, mint a tündék, törpök vagy jégóriások.

A skandináv mitológia istenei, helyszínei, kellékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A skandináv hitvilágban nem olyan tisztázott egyes istenek szerepköre, mint például a görög mitológiában. Olykor fedik egymást a feladatok, mint Odin, Tyr és Thor esetében a hadisteni feladatkörök. Sok isten nevéről, létéről csak kevés utalás áll rendelkezésre.

Név Óizlandi írásmód Mitológiai szerepe Germán alakváltozata
Áz-istenek
Baldr Baldr A fény, a béke és boldogság istene, Odin fia Baldur
Bragi Bragi A szkaldköltészet istene, Idun férje -
Diszek dísir Alsóbbrendű istennők, nornák és valkűrök Valküre
Fjörgün Fiọrgyn Jörd, a Föld másik neve, Thor anyja -
Frigg Frigg Odin felesége, a házasság, a szerelem, a családi tűzhely istennője. Vonásai gyakran keverednek Freyja vonásaival Frija
Gefjon Gefion Szűz istennő -
Heimdall Heimdallr Odin fia, az istenek őre -
Hermod Hermóðr Odin fia -
Hodr Höðr Odin vak fia, aki véletlenül megöli Baldrt -
Hönir Haenir Odin társa -
Idun Iðunn Az ifjúság istennője, Bragi felesége -
Jörd Iọrð A föld isteni megszemélyesítése, Thor anyja -
Loki Loki Óriás ,Odinnal vérszerződést köt s így élhet az istenek között -
Nornák Nornir A sors, a végzet istennői, akik a sors fonalát fonják -
Odin Óðinn A skandináv mitológia főistene, többek között a háború és a harcosok istene Wodan (Wotan)
Odr Óðr Valószínűleg Odin egyik alakváltozata, s így Freyja férje -
Sif - Istennő, aki aranyhajáról nevezetes, Thor felesége -
Szkádi Skaði Vadászistennő, Njörd felesége, később Ullé -
Thor þór Odin után a legfontosabb isten, az emberek védelmezője Donar
Tyr Tyr A csaták félkarú hadistene, egyike a három legjelentősebb istennek, a becsület, a fogadalmak istene többek között Tiu
Ull Ull Odin távollétében sokszor helyettese, vadászisten -
Váli - Odin fia, a bosszú istene -
Vidar Viðarr Isten, Odin fia, aki az utolsó nagy csatában bosszút áll Odin gyilkosán -
Valkűrök valkyrja Odin segítői, akik a csatákban meghalt harcosok lelkét a Valhallába kísérik -
Ván-istenek
Njörd Njörðr A szél és a tenger istene, termékenységisten, Frey és Freyja apja, Szkádi férje Nerthus (nőnemű)
Frey Freyr A termékenység istene, Gerd férje Ing
Freyja Freyja A termékenység, a szerelem irtennője, Frey húga, Odr felesége -
Mitológiai helyszínek, kellékek, egyéb mitológiai alakok
Álfok Álfar A természet szellemei -
Angrboda Angrboða Óriásasszony, Fenrir farkas, a Midgard-kígyó és Hél anyja -
Ask és Embla Askr ok Embla Az első férfi és nő a skandináv mitológiában -
Asgard Ásgarðr Az istenek égi lakhelye -
Audhumbla Auðumbla Tehén, őslény aki táplálta Ymirt és megalkotta Búrit -
Bifröszt Bifröst Szivárványhíd, amely összeköti az eget és a földet -
Brisingamen Brísinga men Freya nyakéke, amelyet a törpék készítettek -
Borr Burr Bure fia, az istenek apja -
Bure Búri Déróriás, az istenek ősatyja -
Einherjarok - Az elhunyt harcosok szellemei -
Fafnir - Törpéből lett kincset őrző sárkány -
Fenrir Fenisulfr Farkas, Loki és Angrboda utóda, Odin majdani gyilkosa -
Garm Garmr Az alvilág kutyája, Tyr leendő gyilkosa -
Ginnungagap Ginnungagap Őskáosz -
Hél Hel A holtak világának asszonya. Loki lánya. -
Helskor - Lábbeli, amit a holtak lábára kötöttek hogy az alvilágba tudjanak eljutni -
Hringhorni Ringhorne Baldr hajója, amely ő és Nanna halotti máglyája lesz -
Hugin és Munin Huginn og Muninn Odin hollói -
Jormungand Miðgarðsormr Világkígyó, Thor nagy ellenfele. Loki fia. -
Líf és Líftraszír Líf, Lífþrasir Az emberpár,(Élet és Életvágy) aki túléli a világvégét (Ragnarök) -
Máni Máni A Hold -
Megingjord Megingjörð Thor erőöve, amitől minden meghúzáskor megduplázódik az ereje -
Midgard Miðgarðr A középső világ, az emberek lakhelye -
Mimir Mímir A bölcsesség forrásának (Mimir kútja) őre, óriás -
Misteltein Mistelten A fagyöngy nyílvessző amellyel Hodr lelövi Baldrt -
Mjölnir Mjǫlnir Thor legendás pörölye -
Muspellheim Múspellheim A tűz országa -
Naglfar Naglfar Hél hajója, amit a halottak körméből építettek -
Niflheim Niflheim A hideg, a jég és köd országa -
Odrerir Odrærer Üst, amelyben a költészet mézsörét erjesztették -
Óriások Jötnar Óriások -
Ragnarök Ragnarök Az istenek pusztulása és a világvége, amelyből új világ sarjad -
Skidbladnir Skíðblaðnir Frey összehajtható hajója, aminek a szél mindig jó irányból fúj -
Sol Sól A Nap istennője -
Szleipnir Sleipnir Odin nyolclábú lova, amelyet Loki hozott világra -
Törpék Dvergar Kicsiny lények, mesterkovácsok, akik a föld alatt élnek
Tyrfing Tyrving Aranymarkolatú kard, ami soha nem hibázza el a vágást. Durin és Dvalin kovácsolta -
Utgard Utgarðr Egy vár az óriások földjén, Jotunheimben -
Valhalla Valhöll Odin lakhelye, ahol összegyűlnek a harcosok szellemei Walhalla
Yggdrasil Yggdrasill Világfa, amely összekapcsolja az eget, a földet és a földalatti világot Irminsul-oszlop
Ymir Ýmir Az első óriás, akinek a testéből teremtették a földet -

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Skandináv mitológia témájú médiaállományokat.