Germán mitológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A germán népek hagyományai és mítoszai vándorlásaik alatt gyarapodtak, magukba olvasztva a görög, római (és ezáltal a hellenisztikus) hitvilág egyes elemeit. Szokásaik ma is élnek a germán nyelveket beszélő országokban. A szájhagyomány útján terjedő legendákat két mű foglalja össze: a verses és a prózai Edda. Az előbbi eredete nem ismert, másolások révén maradt fent. A prózai Edda a XIII. században keletkezett; írója Snorri Sturluson, híres költő, tudós és államférfi. E két mű kiegészíti egymást, helyreállítható belőlük az északi germánok mondavilága. A későbbiek során több különböző feldolgozás is született a legendák egyes részeiből, mint az Arthur- és Nibelung-mondakör.

A világ teremtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ódin, Vile és Vé megölik Ymirt, hogy megteremtsék a világot

A kezdeti semmiben, amikor a világ még csak egy hatalmas szakadékból állt (Ginnungagap,a tátongó űr), alakult ki a jég és köd (Niflheim), valamint a tűz (Muspell) országa. Niflheimben keletkezett Ymir, az óriás, valamint Audumbla, a hatalmas tehén. Ymir alvás közben izzadni kezdett és hónaljából egy nő és egy férfi bújt elő, akik később gonosz óriásokat nemzettek. Később egy Bor nevű óriás unokájaként született meg Ódin. Ő és testvérei megölték Ymirt, és megteremtették belőle a világot. Testéből lett a termőföld, koponyájából az ég, véréből a folyók és tengerek, csontjából a hegyek, hajából a fák, bokrok, fogaiból pedig sziklák. Muspellből szikrákat fogtak és felhajították az égre; ezek a csillagok. Az Ymir testéből előbújt törpék a Föld négy sarkán állnak, akik az eget tartják: Észak, Dél, Kelet és Nyugat.

Az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor Ódin és társai a tengerparton sétáltak, megláttak két fatörzset, és ezekből megteremtették az embert. Ódin életet adott; Loki megformálta arcukat, látni, hallani és beszélni tanította; Haenir értelmessé tette és járni tanította őket. Így született az első emberpár, Embla (szilfa) és Askr (kőrisfa), tőlük származik minden ember.

A világfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yggdrasil-fa

Az Edda szerint a hatalmas kőris, az Yggdrasil-fa alkotja a világot. Gyökerei a mélybe nyúlnak, köztük megszámlálhatatlan kígyó nyüzsög. Egyik gyökere az Alvilágba nyúlik, Mimir óriás kútjáig, mely a bölcsesség forrása. Másik gyökere az örök fagy birodalmáig, Niflheimig ért el, északra. A harmadik pedig Azgardba nyúlt, az istenek lakóhelyéig. Az Yggdrasil lombján, melyen a felhők fészkelnek, egy sas ül, törzsén mókus szaladgál,és továbbítja a sértéseket a sas és Nidhögg között. A fa, melynek lombjáról egy szarvas legel és tövében az emberek világa van, pusztulásra van ítélve. A gyökereit Nidhögg sárkány rágja. Mikor a fa elpusztul, eljön a világvége. De amíg Yggdasil elég vizet kap, nincs ok aggodalomra. Az öntözéséről három félistennő, Norna gondoskodik: Urd, a múlt, Verdandi, a jelen és Skuld, a jövő.

A fa ágain mindenki kényelmesen elfért. Középső ágain az emberek, a legfelső ágain az istenek élnek. A Földön, Midgardban laknak az emberek, Azgardban az istenek és Jötunheimben az óriások. Midgard és Azgard egy szivárvánnyal van összekötve. Ezt a hidat az istenek építették és a valkűrök kísérik át rajta a hősi halottakat az istenek világába.

Azgard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azgard az istenek otthona, központi épülete a Valhalla. Ide jutnak a hősi harcban elesett férfiak, akik hajnaltól napestig gyakorolhatják harcművészetüket. Bőségben mulatozhatnak, bőven van számukra étel és ital.

Az istenek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az istenek két nemzetségre oszthatók, Ázok és Vánok, melyek régen harcban álltak egymással. Az Ázok között Tyr, Ódin és Thór a legjelentősebb, a Vánok között pedig Freyr és Freyja.

Ódin (Wotan)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mindenható Ódin az Ázok királya, a leghatalmasabb mind között. Fél szemét elvesztette, viszont így ihatott Mimir kútjából, ezért ő a legbölcsebb isten. Ódin a boron kívül semmi más ételt nem vesz magához. Uralkodásában állatai segítik. Sleipnir, nyolc lábú csataménje, mely az égen is képes szaladni; Huginn (Gondolat) és Muninn (Emlékezet), két hollója, akik a híreket szállítják; és két farkasa, Geri és Freki. A világ pusztulásakor Fenrir, a farkas végez vele.

Frigg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Loki és Idun (John Bauer festménye)

Ódin felesége, a házasság védelmezője. Ő az anyja Baldrnek. Ódinnak rajta kívül más istennőktől is született gyermeke. A görög hitvilág Hérájához hasonló.

Loki[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ravasz Loki eredetileg óriás, bár a többi isten is eredendően az, hisz ők is Jötunheimből jöttek, Óriásországból, csupán arról van szó, hogy néhány, sokkal kevésbé ismert ok miatt Loki magányosan, egyedül járta útját. Ő a tűzisten, az örök bajkeverő. Nagyon okos és veszélyes, az istenek sokszor kerültek bajba miatta, mert az óriásoknak is segít. Ettől függetlenül nem mondható egyértelműen gonosz istennek, mert fontos szerepe volt az első emberek megteremtésében és az ázok nemegyszer neki köszönhetően menekültek meg, csavaros eszét éppúgy használta megsegítésükre, mint az ellenük szegülésre.

Három gyermeke született egy Angrboda nevű óriásnőtől. Fenrir, a farkas, Azgardban nőtt fel. Olyan vad volt, hogy csak a vitézségéről híres Tyr háborúisten mert ételt vinni neki. Pedig a nornák megjósolták, hogy ő okozza a világvégét. Ahogyan nőtt, mind nehezebb volt számára olyan láncot készíteni, amit el ne szakított volna. Az istenek a törpökhöz folyamodtak segítségért, akik macskalépte zajából, asszonyszakállból, szikla-gyökérből, halleheletből és madárköpetből elszakíthatatlan láncot kovácsoltak. Fenrir beleegyezett a pórázcserébe, de csak egy feltétellel, ha valaki a kezét fogai közé teszi. A művelet sikeres volt, bár Tyr örökre elvesztette egyik karját.

Loki másik gyermeke Hél, az alvilág félig élő, félig holt úrnője. Messze északon telepedett le, ahol megkapta saját birodalmát, Helheimet, a halál országát, ahova az "ágyban, párnák között" elhunytak lelkei kerültek.

A harmadik pedig Jörmungand, a világkígyó, aki a vízben, a Midgard körüli tengerben él és testével körbeveszi az egész világot, úgy, hogy mikor körbeér, szája a farkába harap. A Ragnarök idején ő is az istenek ellen vonul, csakúgy, mint a többi szörny, óriás, az Alvilág rémei…

Loki Baldr gyilkosa is, bár nem ő maga végzett az istennel, ő csak a vak isten, Hödur kezébe adta a fagyöngyöt, és irányította abban, hogy eltalálja vele Baldr-t; ezért és más bűneiért az istenek elfogták, és egy hatalmas sziklához láncolták. Feje fölé Skadi tett egy mérget csöpögtető kígyót. A férje arcára hulló, maró cseppeket azóta hűséges felesége, Sigyn kis tálkában felfogja. A tál időről időre megtelik. Akármilyen gyorsan üríti ki, néhány csepp mindig Loki arcára csöpög. A fájdalmában vergődő Loki meg-megremegteti a földet…

Thór (Donner)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ódin legidősebb fia, a viharok, mennydörgés, eső és az időjárás istene. Fogatát két bakkecske vonja, melyeket megehet, és ha bőrüket, csontjukat meghagyja, másnapra feltámadnak. Kalapácsa, a Mjölnir mindig visszatér kezébe. Thór csodás öve megsokszorozza erejét, így ő a legerősebb isten. Thór felesége Sif, akivel a világ legnagyobb palotájában él, melynek 540 szobája van. Thór két kísérője, Thjálfi és Röskva hűségesen szolgálják urukat. Thjálfi a tiltás ellenére a kecskék csontjának velőjét is kiszopogatta, mikor az isten vendégül látta őket. Így az egyik kecske sántítani kezdett, ezért büntetésül követniük kell őt. Nevéből származik az angol Thursday (csütörtök), valamint a német "Donnerstag" (szintén csütörtök) szó.

Tyr (Ziu)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tyr a hadisten. Az angol nevéből származik az angol Tuesday (kedd) szó. Csak ő volt elég bátor ahhoz, hogy a Fenrir farkas szájába tegye a kezét, amikor azt csellel megkötözték. Ennek ára azonban az ő jobb karja volt. A Ragnarök (világvége) alkalmával megöli Garmot, de a tőle kapott sebekbe belehal.

Mint a legbecsületesebb, ő elnököl az isteni thingben, és ő a földi thing-gyűlések pártfogója. Hozzá fordultak szerződés- és házasságkötéskor, s neki mutattak be áldozatot a törvényszegők és a hadifoglyok.

Baldr[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thór, bakkecske-fogatával

A fenséges Baldr a fény istenalakja. Az Edda szerint tiszta ragyogásához semmi rossz nem férhet. Baldr egy éjszaka rémálmot látott. Mivel az istenek nem tudták megfejteni jelentését, Ódin felkeresett egy alvilágbeli jósnőt, aki elmondta, hogy Baldr meg fog halni, gyilkosa pedig a vak Hödur lesz. Frigg, Baldr anyja megesketett mindent és mindenkit: nem fogja bántani Baldrt. Azonban a fagyöngyöt nem tartotta fontosnak megesketni. Amikor ezt Loki megtudta, elment, kihúzta a fagyöngyvesszőt, és Hödurral Baldrre dobatta. Így a jóslat beteljesült, Baldr meghalt, és az istenek mélyen gyászolták. Testét égő máglyára téve a tengerre bocsátották. Felesége, Nanna is követte férjét a máglyán. Ódin, mielőtt vízre bocsátották volna a bárkát, fia fülébe súgott valamit, de senki nem tudja, hogy mit. Az istenek később váltságdíjat ajánlottak fel az alvilágnak, hogy visszanyerjék társukat, Hél bele is egyezett visszatérésébe, ha az élők és az élettelenek mind megsiratják az elhunytat. Ám Thökk, az óriáslány nem volt hajlandó Baldrt megsiratni, ezért Baldr nem jöhetett vissza.

Heimdall[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Áz istenek egyike. "Kilenc anyától született, kilenc nővértől" – talán kilenc hullámot jelent, de lehet, hogy Ægir óriás lányaira vonatkozik, Snorri Sturluson Ódin fiának nevezi. A Bifröst hídnál áll őrt, palotája, Híminbjörg, a híd végénél áll. Érzékszervei rendkívül kifinomultak: hallja a fű és a birka gyapjának növekedését, és száz mérföldre ellát. Alvásra sincs szüksége, sosem hagyja el posztját. A vánokhoz hasonlóan képes a jövőbe látni. A Ríg-vers szerint egyszer Heimdall Ríg néven járta a világot, eközben három nővel három fiút nemzett – tőlük származnak a szolgák, a parasztok és a nemesek.

A világvége (Ragnarök) eljövetelekor megfújja kürtjét, a Gjallarhornt, ezzel szólítva harcba az isteneket, a valkűröket és a csatában elesett hősök szellemeit (einherjar). Az utolsó csatában ősellenségével, Lokival csap össze, és kölcsönösen megölik egymást.

Freyja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Freyja az élet és a halál, a szerelem és a harc, a termékenység és a varázslat istennője. Otthona Folkvangar, ahol azok az elesett vitézek egyik fele kap örök szállást. Freyja képes alakot változtatni, sólyomköpenye segítségével, és macskák vonta hintóján közlekedik. Férje, Ódur korán elhagyta. Freyja, aki bánatában aranykönnyeket hullatott, bejárta érte az egész világot.

Freyja ("úrnő") Njörd tengeristen lánya és Freyr húga. A germán istenek két ága közül a Vánokhoz tartozott. Az egyik háború után az Ódin által vezetett fiatalabb ázok a vánok helyébe léptek. A két fél békekötésekor Freyr és Freyja Ázgardba költözött, és a barátság zálogául az Ázokkal éltek. A Vánok egyik papnőjeként az Ázokat oktatta. Freyja legféltettebb kincse a Brising-nyakék, amelyért szerelemmel fizetett az ékszert készítő négy törpének. A történteket azonban Loki elárulta Ódinnak. Loki, Ódin parancsára, légy képében beszállt Freyjához, és ellopta az ékszert. Ezt követően Freyja csak bizonyos feltételek árán kaphatta vissza a nyakláncot. Mint a valkűrök vezetője, minden csata végén osztozkodik a főistennel az elesett hősökön. Ódin vitézei a Valhallába kerülnek, Freyja hősei pedig az ő csarnokában, a Sessrumnirba. A gyönyörű Freyja sokakban ébresztett vágyat: őt kérte feleségül Trym déróriás az ellopott Mjölnirért, Thór kalapácsáért cserébe, és az ő kezét kívánta fizetségül az a déróriás, aki vállalta, hogy hat hónap alatt felépíti Ázgárd falait.

Freyr[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Njördr fia, termékenységisten: a napfény és a növényzet istene.

Thökk (Þökk) (ónorvégul: "köszönöm")[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 17. századi illusztráció Thökk -ről, egy izlandi kéziratból.

Feltételezhető, hogy ő Loki álruhában, aki nem hajlandó sírni a megölt Baldr-ért, így kényszerítve őt, hogy a pokolban maradjon. Miután Baldr-t megölték, Hermóðr ellovagolt a pokolba. Az azonos nevű Hel megállapította, hogy Baldr visszatér az élők közé, ha az istenek és a halandók együtt sírnak érte. Ezért Aesir követeket küldött a világ minden tájáról, és mindenki sírt neki, de: "Miután a hírvivők hazamentek, mivel jól végezték küldetésüket, találtak egy barlangot, ahol egy óriásnő ült, aki Thökk-nek nevezte magát. Imádkoztak neki, hogy segítsen visszahozni Baldr-t, erre ő azt mondta:

"Thökk sírni fog, száraz könnyeket ..."

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]