Vándorrigó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vándorrigó
Oregoni példány
Oregoni példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Rigófélék (Turdidae)
Nem: Turdus
Faj: T. migratorius
Tudományos név
Turdus migratorius
Linnaeus, 1766
Elterjedés
Elterjedési területe (a sárgában csak nyáron, a zöldben egész évben és a kékben csak télen)
Elterjedési területe (a sárgában csak nyáron, a zöldben egész évben és a kékben csak télen)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vándorrigó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorrigó témájú médiaállományokat és Vándorrigó témájú kategóriát.

A vándorrigó más néven amerikai vándorrigó (Turdus migratorius) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj.[1]

A Turdus madárnem egyetlen Észak-Amerikában honos faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Költési területe Alaszka északi erdőhatárától Új-Fundlandig, illetve dél felé egészen Mexikóig terjed. Egyes vándorrigók télen délebbre költöznek, egészen Kubáig és a Bahama-szigetekig.

Alfajai[szerkesztés]

  • Turdus migratorius achrusterus - az Amerikai Egyesült Államok délkeleti államai
  • Turdus migratorius caurinus - Délkelet-Alaszka és Kanada nyugati parti vidéke
  • Turdus migratorius confinis - a Kaliforniai-félsziget déli része
  • Turdus migratorius migratorius - (törzsváltozat), Alaszka (kivéve a délkeleti részt), Kanada nagy része kivéve a keleti részt) és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és középső államai
  • Turdus migratorius nigrideus - Kelet-Kanada
  • Turdus migratorius phillipsi - Délnyugat-Mexikó
  • Turdus migratorius propinquus - Délkelet-Kanada belső vidékei, az Amerikai Egyesült Államok nyugati államai és onnan délre Közép-Mexikóig

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 35-39,5 centiméter és testtömege 54-94 gramm. A hím háta barnásszürke, feje sötétebb, melle téglavörös (a tojóé tompább színű). Fehér torkán fekete csíkok vannak, farktöve halvány barna mintázatú. A fiatal madár háta barna; világosbarna mellét sötétbarna foltok tarkítják. Hegyes csőrével könnyen el tudja kapni a rovarokat, és le tudja csípni a bogyókat a fákról.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Nyáron párban, télen rajokban él ritkább erdőkben, nyílt, bozótos terepeken vagy erdők szélén. A településekhez jól alkalmazkodott; ezekben állományai sűrűbbek, mint természetes élőhelyein. Télen délre vonul; a megtett táv függ a tél keménységétől. Az Egyesült Államok egyes részein egész évben megtalálható. Kedveli a kerti gyümölcsöket és a vad bogyókat, télen szinte nem is eszik egyebet. Mivel sok bogyós gyümölcsöt fogyaszt, szerepet játszik sok cserje és fafaj terjesztésében. Rovarokat is elkap: kedveli a bogarakat és a hernyókat, de eszik mellettük sáskákat, legyeket, pókokat, férgeket, ezerlábúakat és csigákat is.

Szaporodása[szerkesztés]

A hím a talajon udvarol a tojónak. Szaladgál körülötte, farktollait legyezőszerűen széttárja, szárnyait remegteti. A tojókat gyakran 3–4 hím veszi körül. Leggyakrabban egy fa vagy bokor ágvillájába építi fészkét. Lakott területen előszeretettel készíti fészkét párkányra, kapu- vagy kerítésoszlopra, ereszcsatornára vagy verandára. A fészket a tojó építi úgy, hogy a hím hordja neki az anyagot: sarat, fűszálakat, növények szárait. A költés délen április elején, északon május közepén kezdődik. Évente legfeljebb háromszor költ, de elterjedésének északi peremén csak egyszer. Egy fészekalj 3-5 halványkék tojás. A tojó 11-14 napig kotlik; az időszak vége fele néha rövidebb időre a hím is besegít. A szülők kezdetben együtt etetik a fiókákat. A fészket úgy tartják tisztán, hogy az ürüléket lenyelik. Amint a fiókák röpképessé válnak, a hím veszi át gondozásukat, a tojó pedig nekifog a következő költésnek. A fiatal madarak 14-16 nap után repülnek ki.

Fészekben lévő tojások
fiókái
és egy fiatal példány

Érdekességek[szerkesztés]

  • A vándorrigó olykor évről évre ugyanahhoz a fészekhez tér vissza. Minden költési időszakban tapasztanak hozzá kicsit, kijavítják. Hat év alatt a fészek akár 20 centiméter vastagra is gyarapodhat.
  • Megosztja a fészkét más fajokkal is. Volt rá példa, hogy egy fészekben 4 vándorrigó fióka mellett 2 pintyfiókát és 4 pintytojást találtak. A két különböző faj idős egyedei az összes fiókát táplálták.
  • Arra is akad példa, hogy a madarak túl érett gyümölcstől „ittas” állapotba kerültek.
  • A téli pihenőhelyek nagyon sok madárnak adhatnak otthont. Egy alkalommal Floridában mintegy 50 000 példányos rajt figyeltek meg.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]