Vándorrigó

Vándorrigó
	Oregoni példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Rigófélék (Turdidae);
Nem:	Turdus;
Faj:	T. migratorius;
Tudományos név
	Turdus migratorius; Linnaeus, 1766
Elterjedés
	Elterjedési területe (a sárgában csak nyáron, a zöldben egész évben és a kékben csak télen)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Vándorrigó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorrigó témájú médiaállományokat és Vándorrigó témájú kategóriát.

A vándorrigó, más néven amerikai vándorrigó (Turdus migratorius) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj.^[1]

A Turdus madárnem egyetlen Észak-Amerikában honos faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Költési területe Alaszka északi erdőhatárától Új-Fundlandig, illetve dél felé egészen Mexikóig terjed. Egyes vándorrigók télen délebbre költöznek, egészen Kubáig és a Bahama-szigetekig.

Alfajai[szerkesztés]

Turdus migratorius achrusterus - az Amerikai Egyesült Államok délkeleti államai
Turdus migratorius caurinus - Délkelet-Alaszka és Kanada nyugati parti vidéke
Turdus migratorius confinis - a Kaliforniai-félsziget déli része
Turdus migratorius migratorius - (törzsváltozat), Alaszka (kivéve a délkeleti részt), Kanada nagy része kivéve a keleti részt) és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és középső államai
Turdus migratorius nigrideus - Kelet-Kanada
Turdus migratorius phillipsi - Délnyugat-Mexikó
Turdus migratorius propinquus - Délkelet-Kanada belső vidékei, az Amerikai Egyesült Államok nyugati államai és onnan délre Közép-Mexikóig

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 35–39,5 centiméter, testtömege pedig 54–94 gramm. A hím háta barnásszürke, feje sötétebb, melle téglavörös (a tojóé tompább színű). Fehér torkán fekete csíkok vannak, farktöve halvány barna mintázatú. A fiatal madár háta barna; világosbarna mellét sötétbarna foltok tarkítják. Hegyes csőrével könnyen el tudja kapni a rovarokat és le tudja csípni a bogyókat a fákról.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Nyáron párban, télen rajokban él ritkább erdőkben, nyílt, bozótos terepeken vagy erdők szélén. A településekhez jól alkalmazkodott; ezekben állományai sűrűbbek, mint természetes élőhelyein. Télen délre vonul; a megtett táv függ a tél keménységétől. Az Egyesült Államok egyes részein egész évben megtalálható. Kedveli a kerti gyümölcsöket és a vad bogyókat, télen szinte nem is eszik egyebet. Mivel sok bogyós gyümölcsöt fogyaszt, szerepet játszik sok cserje és fafaj terjesztésében. Rovarokat is elkap: kedveli a bogarakat és a hernyókat, de eszik mellettük sáskákat, legyeket, pókokat, férgeket, ezerlábúakat és csigákat is.

Szaporodása[szerkesztés]

A hím a talajon udvarol a tojónak. Szaladgál körülötte, farktollait legyezőszerűen széttárja, szárnyait remegteti. A tojókat gyakran 3–4 hím veszi körül. Leggyakrabban egy fa vagy bokor ágvillájába építi fészkét. Lakott területen előszeretettel készíti fészkét párkányra, kapu- vagy kerítésoszlopra, ereszcsatornára vagy verandára. A fészket a tojó építi úgy, hogy a hím hordja neki az anyagot: sarat, fűszálakat, növények szárait. A költés délen április elején, északon május közepén kezdődik. Évente legfeljebb háromszor költ, de elterjedésének északi peremén csak egyszer. Egy fészekalj 3-5 halványkék tojás. A tojó 11-14 napig kotlik; az időszak vége fele néha rövidebb időre a hím is besegít. A szülők kezdetben együtt etetik a fiókákat. A fészket úgy tartják tisztán, hogy az ürüléket lenyelik. Amint a fiókák röpképessé válnak, a hím veszi át gondozásukat, a tojó pedig nekifog a következő költésnek. A fiatal madarak 14-16 nap után repülnek ki.

Fészekben lévő tojások

fiókái

és egy fiatal példány

Érdekességek[szerkesztés]

A vándorrigó olykor évről évre ugyanahhoz a fészekhez tér vissza. Minden költési időszakban tapasztanak hozzá kicsit, kijavítják. Hat év alatt a fészek akár 20 centiméter vastagra is gyarapodhat.
Megosztja a fészkét más fajokkal is. Volt rá példa, hogy egy fészekben 4 vándorrigó fióka mellett 2 pintyfiókát és 4 pintytojást találtak. A két különböző faj idős egyedei az összes fiókát táplálták.
Arra is akad példa, hogy a madarak túl érett gyümölcstől „ittas” állapotba kerültek.
A téli pihenőhelyek nagyon sok madárnak adhatnak otthont. Egy alkalommal Floridában mintegy 50 000 példányos rajt figyeltek meg.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Fesztáv (Wingspan)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. február 25.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. február 25.)
ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. február 25.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Fesztáv (Wingspan)

[1]