Házi veréb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Házi veréb
A házi veréb hangja  Sajnáljuk, a böngésződben vagy le van tiltva a JavaScript, vagy nincs egyetlen támogatott lejátszója sem. Letöltheted a klipet, vagy letölthetsz egy lejátszót a böngészőben való megtekintéshez.
A házi veréb hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 1 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Verébfélék (Passeridae)
Nem: Passer
Faj: P. domesticus
Tudományos név
Passer domesticus
Linnaeus, 1758
Elterjedés
PasserDomesticusDistribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Házi veréb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Házi veréb témájú médiaállományokat és Házi veréb témájú kategóriát.

Verebek.jpg

A házi veréb (Passer domesticus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. Kis termetű madárfaj, testhossza 16 centiméter, testtömege 24-39,5 gramm. A tojók és a fiatal egyedek halványbarnák és szürkék, míg a hímeknek élénkebb barna, fekete és fehér tollazata van. A Passer nemzetség egyik tagjaként egész Európában, a Földközi-tenger medencéjében és Ázsia nagy részén elterjedt madárfaj. Szándékos, vagy véletlen módon számos helyre behurcolták, például Ausztrália néhány pontjára, Afrikába és az amerikai kontinensre, amely miatt az egyik legelterjedtebb vadon élő madárfajnak számít.

A házi veréb jelentős mértékben kapcsolódik az emberi környezethez és képes megtelepedni városi és vidéki környezetben egyaránt. Bár számos, egymástól eltérő élőhelyen és éghajlaton képes megélni, azonban kerüli a sűrű erdőket, a füves pusztákat és a sivatagokat, melyek távol esnek az emberek településeitől. Túlnyomórészt fűfélék és gabonafélék magjaival táplálkozik, ugyanakkor opportunista módon fogyaszt rovarokat és egyéb táplálékot is. Természetes ellenségei a házi macskák, a héják, a baglyok és még számos ragadozó emlős és madárfaj.

Nagy egyedszáma és jelentős elterjedési területe, valamint az emberekhez való közelsége miatt kulturálisan kiemelkedő szerepet kapott a házi veréb.Sokszor alaposan, ám sikertelenül üldözték, mint mezőgazdasági kártevőt, ám ugyanakkor gyakran tartották fogságban, háziállatként, vagy élelemforrásként. Számos helyen házi veréb a vágy és a szexuális potenciál szimbóluma, akárcsak a közönségességé. Bár nagy egyedszámmal rendelkezik, ugyanakkor létszáma néhány helyen hanyatlásnak indult. A Természetvédelmi Világszövetség listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország kivételével (ahol helyette közeli rokon faja, az olasz veréb a legelterjedtebb verébfaj) egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában és Ázsiában több alfaja van.

Számtalan területre betelepítette az ember szerte a Földön. Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak. Jelenleg természetes elterjedési területén kívül a következő területeken is él: USA, Kanada, Mexikó, Guatemala, Argentína, Uruguay, Paraguay, Brazília, Chile, Peru, Ecuador, Falkland-szigetek, Kuba, Bermuda-szigetek, Hawaii, Ausztrália, Norfolk-sziget, Új-Zéland, Új-Kaledónia, Vanuatu, Fidzsi-szigetek, Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Kenya, Szomália, Szudán, Zanzibár, Comore-szigetek, Seychelle-szigetek, Mauritius, Réunion, Rodriguez-sziget, Brit Indiai-óceáni Terület, Azori-szigetek, Zöld-foki-szigetek.

Vannak területek, ahová viszont mindeddig nem sikerült betelepíteni, pedig történtek rá kísérletek. Ilyen területek: Jamaica, a Bahama-szigetek, Szent Ilona, Grönland, a Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Déli-Georgia szigete.

A verebek, különösen a mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, olyannyira, hogy például a britek verébállománya az eredeti létszám 3%-ára csökkent, hazánkban pedig a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a mezei verebet választotta az „év madarának” 2007-ben. Az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt Nyugat-Európa számos országában jelentősen szűkült a házi veréb élettere és táplálékbázisa is.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passer domesticus africanus
  • Passer domesticus bactrianus
  • Passer domesticus balearoibericus
  • Passer domesticus biblicus
  • Passer domesticus brutius
  • Passer domesticus domesticus
  • Passer domesticus hufufae
  • Passer domesticus hyrcanus
  • Passer domesticus indicus
  • Passer domesticus maltae
  • Passer domesticus niloticus
  • Passer domesticus parkini
  • Passer domesticus payni
  • Passer domesticus persicus
  • Passer domesticus rufidorsalis
  • Passer domesticus tingitanus
  • A korábban többek által alfajnak tekintett Passer domesticus italiae az újabb kutatások alapján önálló fajnak tekintendő Passer italiae néven.[1]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamu szürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötét színű; lába sárgásbarna.

A házi veréb átlagosan 16 centiméteres testhosszal rendelkezik, amely 14 és 18 centiméter között váltakozik.[2] Tömzsi madár, széles mellkassal és nagy, kerekded fejjel. Csőre vaskos, kúp alakú. A csőr hossza 1,1-1,5 centiméter és erős felépítésű, mivel alkalmazkodott a magvak fogyasztásához. Farka 5,2-6,5 centiméter hosszú. Szárnyhúrja 6,7-8,9 centiméter, míg lábai 1,6-2,5 centiméteresek.[3][4] Testtömege 24-39,5 gramm. A tojók általában valamivel kisebbek, mint a hímek. A testtömegük medián értéke Európában mindkét nemnél 30 gramm és a jóval délebben élő egyedek medián átlagos testsúlya 26 gramm. A fiatalabb egyedek kisebbek, míg a hímek nagyobbak telente, ugyanakkor a tojók nyáron a költési időszakban nagyobbak.[5] A nagyobb magasságokon és hidegebb éghajlati körülmények közt élő egyedek nagyobbak (a Bergmann-szabály alapján) mind a névadó, mind pedig a többi alfajt tekintve.[5][6][7][8]

A hím
a tojó
és a fióka

Tollazata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A házi veréb tollazata többnyire a barna és a szürke színek különböző árnyalataiból tevődik össze. A nemi kétalakúság erőteljesen megjelenik a verebeknél. A tojó kevésbé erőteljes színezetű, mint a hím, inkább halványabb tónusú tollazata van. A tojó sárgásszürke tollazattal rendelkezik alsó és felső részein, míg a hímek erősen színezett feji és háti tollazatát hátukon vörösesbarna tollazat és szürke mellkasi, altáji rész jellemzi.[7] A hímnek sötétszürke koronája van a feje búbján, mely csőre tövétől indul és a hátáig ér. Fejének két oldalán gesztenyebarna színű sáv húzódik. Szemei körül, csőre körül és torkán fekete színű tollazat. Fekete nyaki sávjának kivételével merőlegesen egy vékony fehér sáv fut a háta irányába. Szemei mögött egy-egy fehér folt található. Testének alsó része szürke, vagy fehéres színezetű, akárcsak álla és fülének környéke. Hátának felső része és palástja mély barna színű, széles, fekete csíkokkal, míg hátának alsó része, fara és farkának felső szakaszának fedőtollai szürkésbarnák.[9]

A hímek kevésbé élénk színű tollazattal rendelkeznek a költési időszakon kívül és számos tolluk vége fehér csúccsal rendelkezik. Tollászkodáskor több világosbarna és fekete tollazat mutatkozik meg, beleértve a fekete nyaki tollazatot és a mellkasi részt.[9][10] Ezt jelvénynek hívják, amely méretben és szélességben egymástól eltérhet és néhány kutató rámutatott, hogy a jelvény jelezheti a szociális státuszt, vagy az egyed fittségét. Ez a feltevés számos további kutatást inspirált, melyek azt mutatták ki, hogy a jelvény mérete kortól függően növekszik.[11] A hím csőre fekete színű a költési időszakban és sötétszürke az év többi szakában.[2]

A tojóknak nincsenek fekete tollsávjai és szürke koronájuk. Testük felső részei és fejük barna színezetű, sötétebb csíkokkal tarkítva palásti részükön és szemük fölött egy jellegzetes halvány sáv húzódik. Testének alsó része szürkésbarna színű. A tojó csőre barnásszürke és sötétebbé válik a költési időszakban, amely majdnem olyan sötétté válik, mint, amilyen színű a hím csőre.[2][9] A fiatal egyedek tollazata hasonlít a tojók tollazatára, de alsó részük barnább, míg testük felső részei halványabb és szemük fölött halványabb, kevésbé jól látható sáv húzódik. A fiatal példányoknak szélesebb tollaik vannak, viszont ritkább tollazatuk ápolatlanabb benyomást kelt, mely hasonlít a frissen levedlett felnőttek tollazatára. A fiatal hím egyedek torka sötétebb, míg a fiatal nőstények gyakran fehéres torokkal rendelkeznek. Ugyanakkor a fiatalok nemét nem lehet teljes mértékben tollazatuk alapján meghatározni, mivel néhány fiatal hím tollazatából teljesen hiányoznak az idősebb hímekre jellemző tollazat elemei, míg néhány fiatal nőstény tollazata a hímekére hasonlít. A fiatal verebek csőre halványsárgától a szalmasárgáig terjed, mely halványabb, mint a nőstények csőre. A még éretlen hímek halványabb tollazati elemekkel rendelkeznek, mint az idősebb hímek, mely friss tollazatnál meglehetősen jellegtelen. Első költési időszakuktól a fiatal egyedek megkülönböztethetetlenek az idősebb példányoktól, bár halványabb tollazatuk életük első évének végéig megmarad.[2][9]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra, azonban opportunista fajként bármit fogyaszthat. Utódait előszeretettel táplálja különböző gerinctelenekkel magas fehérjetartalmuk miatt. Nálunk (Európa) nem vonuló. Azonban a keleti alfajcsoport egyes alfajai (P. d. bactrianus; P. d. parkini) igen. Bár a költési időszak alatt is szociális marad, monogám faj. Mind a két nem részt vesz a fészeképítésben és az utódgondozásban. Fészkét általában az épületek különböző üregeiben helyezi el, de faodvakban, gólyafészkekben, valamint ritkán fák sűrű lombjaiban is költhet. Jól tolerálja az ember jelenlétét, valószínűleg ezen tulajdonságának köszönheti széleskörű elterjedését.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Passer domesticus domesticus

Amikor a házi veréb tavasszal párosodik, könnyen támad az embernek olyan benyomása, hogy a tojónak több lovagja van. Több hím udvarol hangosan egy tojónak. De a tojó elzavarja a szerelemtől beteg hímeket. A házi veréb állandó "házasságban" él. Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva. A csupasz fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és további 16-18 nap múlva már el is hagyják a fészket.

Kárpát-medencei elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít. Magyarországon ma még erős állomány, több mint kétmillió pár található, de a riasztó nyugat-európai trend számunkra is figyelmeztető jel, hisz a csökkenést sokkal könnyebb megelőzni, mint visszafordítani.

Védettség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Monitoring Központ szerint Biztos állományú faj (1990-2000).[12]
  • A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a Passer domesticus "nem fenyegetett faj" megjelöléssel szerepel.[13]
  • A Greenfo szerint a házi veréb Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfaj.[14]
  • A 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben szerepel a védett fajok listáján (az EU csatlakozás előkészítés keretében az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős státus magyarországi jogharmonizációjaként).[15][16]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemere István: A Neutron akció című regényében az egyik szereplő neve: Passer.

Amerikába az első európai, azaz voltaképpen „angol” verebeket, és pedig nyolc párat, eddigi tudomásunk szerint 1850-ben vitték, mégpedig az Egyesült Államokba; ezeknek azonban valahogy nyomuk veszett, úgy eltűntek, és sem őket, sem utódaikat többé senki sem látta. Két évvel később a Brooklyn Intézet tagjai a veréb meghonosítása céljából bizottságot alakítottak, s erre a célra 200 dollárt szavaztak meg. Kanadába a verebet 1854-ben, New Yorkba 1860-ban és New Havenbe 1867-ben vitték be. Ugyanebben az évben engedtek szabadon Philadelphiában 500 párat; 1871-ben vagy 1872-ben San Franciscóba is bevitték és 1873-ban vagy 1874-ben Utah-ba, a Sóstó mellett levő nagy Mormon városba. Ezek példáját aztán egymás után követte sok város és falu, melyek szárnyas vendégeiket vagy közvetlenül Európából, vagy más észak-amerikai városból szerezték.

Megjegyzések és hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Új verébfaj alakult ki hvg.hu 2011. szeptember 20., (Hozzáférés: 2015. június 2.)
  2. ^ a b c d Summers-Smith 1988, pp. 116–117
  3. House Sparrow. All About Birds. Cornell Lab of Ornithology. [2010. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. Clement, Harris & Davis 1993, p. 443
  5. ^ a b Summers-Smith 1988, pp. 118–121
  6. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) evo-III nevű ref-eknek
  7. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) Groschupf nevű ref-eknek
  8. Felemban, Hassan M. (1997.). „Morphological differences among populations of house sparrows from different altitudes in Saudi Arabia” (PDF). The Wilson Bulletin 109 (3), 539–544. o.  
  9. ^ a b c d Clement, Harris & Davis 1993, p. 444
  10. Anderson 2006, pp. 202–203
  11. Anderson 2006, pp. 224–225, 244–245
  12. Madárfajok >Verébalakúak >Verébfélék >Házi veréb. MME Monitoring Központ. [2009. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 30.)
  13. Passer domesticus. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2015.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2015. július 2.)
  14. házi veréb - Passer domesticus. Greenfo - Zöld Iránytű a Neten. (Hozzáférés: 2015. július 2.)
  15. Védett fajok listája a 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletben. (Hozzáférés: 2011. március 21.)
  16. Védett lett a házi veréb és a hangyaboly. index.hu, 2001. május 28. (Hozzáférés: 2015. július 2.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]