Vanuatu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vanuatui Köztársaság
Ripablik blong Vanuatu
Republic of Vanuatu
République du Vanuatu
 Vanuatu zászlaja
Vanuatu zászlaja
 Vanuatu címere
Vanuatu címere
Nemzeti mottó: Let us stand firm in God
Nemzeti himnusz: Yumi, Yumi, Yumi
LocationVanuatu.png

Fővárosa Port Vila d. sz. 17,7222°, k. h. 168,3304°
d. sz. 16° 38′, k. h. 168° 01′
Legnagyobb város Port Vila
Államforma Köztársaság
Vezetők
Államfő Iolu Johnson Abbil (2009. szeptember 3. óta)
Miniszterelnök Moana Carcasses Kalosil (2013. március 23. óta)
Hivatalos nyelv biszlama, angol, francia
függetlenség Franciaországtól és az Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1980. július 30.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
Népesség
Népszámlálás szerint 224 564 fő (2011) +/-
Rangsorban 187
Becsült 264 652 [1] fő (2013. július)
Rangsorban 187
Népsűrűség 19,7 fő/km²
GDP 2008
Összes 573 millió $[2]
PPP: 998 millió $[2]
Egy főre jutó 2,442$[2]
PPP: 4,251$[2]
HDI (2007) 0.693 (126) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 12 189 km²
Rangsorban 161
Időzóna VUT (UTC+11)
Egyéb adatok
Pénznem Vatu (VUV)
Nemzetközi gépkocsijel VAN
Hívószám 678
Internet TLD .vu

Vanuatu-CIA WFB Map.png

Vanuatu (régebbi nevén: Új-Hebridák) a Csendes-óceán délnyugati részén, Melanéziában, Új-Kaledóniától északkeletre, a Korall-tenger keleti szélén található.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország az Új-Hebridák szigetcsoport 12 nagyobb és több mint 60 kisebb, vulkanikus korallszigeten fekszik. A legészakibb és a legdélibbek között 850 km a távolság. 1500 km-re található Ausztráliától és 500 km-re Új-Kaledóniától. Keletre Fiji, északra a Salamon-szigetek határolja.

Több mint 75 szigetből áll. Egybetartozóbb három csoportjának nagyobb szigetei: Espíritu Santo (Marina), Malekula (Mallicollo) és Eromanga (Erromango). A szigetek hegyei között van néhány működő tűzhányó is. Legmagasabb pontja a Mount Tabwemasana (1879 m).

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi éghajlatát májustól októberig a délkeleti passzátszelek enyhítik. Az évi átlag csapadék 2360 mm. A száraz évszak július-augusztus, a középhőmérséklet egész évben 24 fok körül van.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi esőerdei fajokban aránylag szegények. Nagytestű emlősök nem éltek itt az európaiak érkezéséig. Az aránylag gyorsan növekvő lakosság arra kényszerül, hogy túlhalássza a környező vizeket. Az erdőirtás is egyre több kárt okoz. A nagyobb településeken a szemét elhelyezése és a környezetszennyezés okoz gondot.

A természetvédelmet egy nemzeti park és 106 más védett terület szolgálja. Forrás

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 2000 táján melanéziaiak népesítették be. A szigetet a portugál Pedro de Quirós fedezte fel 1606-ban, 1768-ban Bougainville járt ott, majd 1774-ben Cook kapitány térképezte fel, és nevezte el a szigetcsoportot Új-Hebridáknak. 1788-ban a francia La Pérouse expedíciót az utolsó emberig lemészárolták a közeli Vanikoro-sziget lakói. 1879-től néhány évig Efate szigeten létezett egy független köztársaság, Franceville. Ez volt a világon az első állam, ahol bevezették az általános választójogot nemre és fajra való tekintet nélkül, bár csak fehérek tölthettek be választott tisztséget. A brit és francia kereskedelmi érdekek a 19. században közös ellenőrzéssel valósultak meg a szigeten. Egy 1887-ben született egyezmény után Franciaország és Nagy-Britannia kondomíniuma lett, s a két ország haditengerészetének tisztjeiből alakult bizottság irányította. A behozott betegségektől erősen esett a lélekszám. A második világháborúban a szigetek katonai támaszpontként szolgáltak. 1975-ben belső önkormányzatot kapott. A szigetek 1980-ban önállóvá váltak, de azóta is gondot okoznak a különféle elszakadási kísérletek, és a politikai nyugtalanság is. 1991-től a Mi Földünk Pártja vezetője, Donald Kalpokals volt a köztársaság elnöke.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980. július 30-án életbe lépett alkotmány szerint Vanuatu elnöki köztársaság, a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) tagja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vanuatun a végrehjtó hatalmat a Miniszterek Tanácsa gyakorolja, a parlament egykamarás. Az elnök mandátuma 5 évre szól a következő esedékes elnökválasztás 2014-ben várható. A miniszterelnököt rendszerint a parlamenti választáson győztes párt, vagy a kormányzó koalíció adja. A következő parlamenti választás 2016-ban esedékes.

Elnökök, miniszterelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vanuatu parlamentje
  • Vanua'aku Pati
  • National United Party
  • Union of Moderate Parties
  • Vanuatu Republican Party
  • Green Confederation
  • People’s Progressive Party
  • Melanesian Progressive Party
  • National Community Association
  • People's Action Party
  • Namangi Aute

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vanuatu tartományai

Vanuatu 1994 óta 6 tartományból áll:

  • Malampa (Malakula, Ambrym, Paama)
  • Penama (Pünkösd (Pentecost), Ambae, Maewo)
  • Sanma (Santo, Malo)
  • Shefa (Shepherd-sziget, Éfaté)
  • Tafea (Tanna, Aniwa, Futuna, Erromango, Aneityum)
  • Torba (Torres-sziget, Banks-sziget)

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vanuatu nem rendelkezik önálló hadsereggel. Védelmét, beleértve a rendőrséget is, Ausztrália látja el. Két rendőri szárny van jelen Vanuatun: a Vanuatu Rendőrség (VPF) és egy félkatonai szárny, a Vanuatu Mobil Erők (VMF). A két szárnynak összesen 547 tagja van két főparancsnokságban: az egyik Port Vilaban, a másik pedig Luganville-ben található. A két fő rendőrparancsnokságon kívül létezik még négy másodlagos rendőrállomás és nyolc rendőrőrs. Ennek következtében sok a rendőri jelenlétet nélkülöző sziget és több napba is beletelik, mire elérnek egy rendőrséget az ott lakók. Az összesített katonai kiadásokról nem állnak rendelkezésre adatok.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolás gyerekek
Port Vila egy képe

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség 224 564 fő (2011-es adat). A lakosság nagy része vidéken lakik; összetétele: 98,5% melanéz, a többi európai, ázsiai vagy a kontinens más részének őslakosa (például polinéz).

A lakosság 32,6%-a 14 éven aluli, 63,7%-a 14-64 év közötti, 3,7%-a 64 év feletti. A legmagasabb életkor férfiaknál 61 év, nőknél 64.

Kb. 2000-en Új-Kaledóniában dolgoznak.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luganville 12 300 fő, Norsup 2900 fő, Port Olry 1300 fő, Isangel 1200 fő.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos nyelvek az angol, francia és biszlama. Ezeken kívül több mint száz helyi nyelvet beszélnek. Itt a legmagasabb az egy főre eső nyelvek száma a világon. A vezető vallás a kereszténység (ebből több a protestáns).

31,1%-a a lakosságnak presbiteriánus. Ezt követi az anglikán 13,4%-kal, a katolikus 13,1%-kal és az adventisták 10%-kal.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vanuatu gazdasága négy fő pilléren nyugszik, ezek a mezőgazdaság, a turizmus, az offshore pénzügyi szolgáltatások és a szarvasmarha tenyésztés. Fontos még a halászat is, bár ez nem annyira jövedelmező exporttevékenység. Főbb kiviteli cikkek a kopra, kakaó, marhahús, kava és fa, az országba pedig üzemanyagot, gépeket és berendezéseket illetve élelmiszert importálnak. A bányászat nem túl jelentős. 1978 ban álltak le a mangánbányászattal, majd 2006-ban elhatározták a már kibányászott mangánmennyiség exportját, de ez még nem történt meg napjainkig. Az országnak nincsen kőolajtartaléka. Az adóbevételek zömét a behozatali vámok és a 12,5%-os áfa alkotja. A gazdaság fejlődésének főbb akadályai a viszonylag kevés exportcikk, a természeti katasztrófák, illetve a termelés helye és a felvevőpiacok közötti hatalmas távolság. 1999-ben egy földrengés, majd az azt követő cunami ezreket tett hajléktalanná. Talán részben a rendkívül alacsony adók miatt is ez a világ egyik legboldogabb országa. A pénzügyi szolgáltatások a gazdaság fontos részét képezik. Vanuatu adóparadicsomnak számít, 2008-ig nem szolgáltatott pénzügyi információkat idegen kormányoknak és szervezeteknek. Nemzetközi - főleg ausztrál - nyomásra a vanuatui kormány azóta javított a pénzügyi átláthatóságon. Vanuatun nincs jövedelemadó, forrásadó, nyereségadó, örökösödési adó vagy árfolyam szabályozás. Sok hajótársaság működteti hajóit vanuatui jelzésekkel, az adókedvezmények és a kedvező munkaügyi törvények miatt (Vanuatu a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet teljes jogú tagja és betartja a szervezet nemzetközi egyezményeit). Vanuatu elismerten "szívességi lobogó" ország. Vanuatu külföldi segélyekben is részesűl, főleg Ausztrália és Új-Zéland részéről.

A gazdasági növekedés 6 százalékos volt a 2000-es évek elején, sokkal nagyobb, mint a 90-es évekbeli 3 százalék. Az Ázsiai Fejlesztési Bank a vanuatui gazdaságról szóló jelentése vegyes megállapításokkal szolgál. A jelentés szerint a gazdaság bővül és kiemeli a 2003 és 2007 közötti 5,9%-os gazdasági növekedést. Pozitív jelzésként értékeli a kormány reformkezdeményezéseit a gazdaság egyes területein, de leír bizonyos fékező korlátozásokat is, mint pl. a rossz infrastruktúra. Mióta egy magánmonopólium állítja elő a villamos energiát, az elektromos áram költsége a legmagasabbak közé tartozik a Csendes óceán térségében a fejlődő országok között. A jelentés még megemlíti a gyenge kormányzást és az állam tolakodó beavatkozását a gazdasági folyamatokba, melyek mind-mind csökkentik a termelékenységet. A 2011 márciusi Euromoney Country Risk rangsor szerint Vanuatu a 173. legbiztonságosabb befektetési hely volt a világon.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 65 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Különösen a kopra és a kava termelés ad jelentős jövedelmet, ezért sok farmer már felhagyott az élelmiszernövények termesztésével és inkább a koprajövedelemből fedezi élelmiszer-szükségletét. Kakaót is főleg kivitelre termesztenek. A trópusi éghajlat lehetővé teszi, hogy sokféle gyümölcsöt, zöldséget és fűszernövényt termesszenek, mint, pl. banán, fokhagyma, fejes káposzta, földimogyoró, ananász, cukornád, taró, jamgyökér, görögdinnye, levél fűszerek, sárgarépa, retek, padlizsán, vanília (mind a zöld és füstölt), paprika, uborka, manióka stb. 2007-ben több mint 15000 háztartás foglalkozott halászattal, 99 százalékban saját fogyasztásra, és átlagban hetente 3-szor halásztak. Ugyancsak 2007-es adat szerint a következőképpen becsülték meg a különböző megtermelt mezőgazdasági javak értékét (millió vatuban kifejezve): kava (341 millió Vatu), kopra (195), szarvasmarha (135), kerti növények (93) , kakaó (59), erdészet (56), halászat (24), kávé (12). A szarvasmarha tenyésztés az egyik fő bevételi forrás. Az első állatokat egy James Paddon nevezetű angol ültetvényes hozta be Ausztráliából. Egy 2007-es becslés szerint kb. 135 millió vatu értékben exportáltak marhahúst. Átlagban minden háztatrtás 5 sertést és 16 csirkét tart. Mivel a szarvasmarha a "legértékesebb" állatállomány, a sertés és a baromfi a megélhetési mezőgazdaság fontos része, csakúgy mint a vallási és hagyományos szertartásoké.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ipar szerepe nem túl jelentős, megemlíthető az élelmiszer feldolgozás, a hal és marhahús tartósítása stb.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bauerfield Nemzetközi Repülőtér, Port Vila

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táncosok

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO által elismeten a kulturális világörökség része Roi Mata főnök birtoka.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turizmus fontos valutabevételi forrás. Vanuatu a búvárturizmus egyik fontos célállomása, ahol gyönyörűen megfigyelhetőek a déli Csendes-óceán korallzátonyai. A turizmus 17 százalékkal nőtt 2007 és 2008 között, elérve a 196 ezret az ide érkező turisták száma. Ez egy meredek emelkedés a 2000-es szintről, amikor is csupán 57000-en keresték fel Vanuatut (ebből 37000-en Ausztráliából, 8000-en Új-Zélandról, 6000-en Új-Kaledóniából, 3000-en Európából, 1000-en Észak-Amerikából és nagyjából ezren Japánból (az adatok kerekitettek).

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt forgatták a Survivor sorozatot. Ennél azonban érdekesebb, hogy a bungee jumping őse, a "land-diving" (helyi nyelven: naghol) innen, egészen pontosan a Pünkösd-sziget (Pentecost Island) őslakóitól származik. Eredetileg az ugrás nem látványosság volt, hanem a yam-gyökér ültetéséhez kapcsolódó fontos szertartás. 10-15 méter magas, enyhén előre dőlő tornyokat emelnek, erről ugranak a férfiak, néha több tucatnyian is egy nap. A szertartást természetesen zene, tánc és különféle áldozatok, rituálék kísérik.

Gumikötél helyett szőlőindákból sodorják a kötelet, melynek rugalmassága és hosszúsága igen fontos, hiszen a zuhanás végén az ugró haja megérinti – és így megtermékenyíti – a földet. Az eredetileg vallási szertartás mára részben turistalátványossággá vált.

A szigetek másik jellemzője a kava, egy növény zúzott gyökerének vízben áztatott leve. Frissítő és egyben nyugtató hatású, szürke, keserű ital. Egy időben exportálták is az Európai Unióba, míg egy gyógyszerészeti szabályozás ki nem szorította. Hagyományosan csak a férfiak itták, rituális jelleggel. Ezek a szabályok mára erősen megkoptak.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti ünnep: július 30. (a függetlenség napja, 1980)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hivatalos becslés
  2. ^ a b c d Vanuatu. International Monetary Fund. (Hozzáférés: 2009. október 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vanuatu témájú médiaállományokat.