Namíbia
| Namíbiai Köztársaság | |||
| Republic of Namibia Republiek van Namibië Republik Namibia | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Unity, Liberty, Justice (angolul: Egység, Szabadság, Igazság) Nemzeti himnusz: Namibia, Land of the Brave | |||
 | |||
| Fővárosa | Windhoek | ||
| d. sz. 23°, k. h. 17° | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Államfő | Hage Geingob | ||
| Miniszterelnök | Saara Kuugongelwa | ||
| Hivatalos nyelv | angol | ||
| Beszélt nyelvek | afrikaans, német | ||
| függetlenség | Dél-Afrikától | ||
| kikiáltása | 1990. március 21. | ||
| Elődállamok | Német Délnyugat-Afrika (1884–1915), Dél-afrikai Köztársaság (1920–1990) | ||
| Tagság | Lista | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 2 303 315 fő (2013)[1] +/- | ||
| Rangsorban | 143 | ||
| Becsült | 2 113 074[2] fő (2011. augusztus) | ||
| Rangsorban | 143 | ||
| Népsűrűség | 2,2 fő/km² | ||
| HDI (2007) | 0,686 (128) – közepes | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 825 418 km² | ||
| Rangsorban | 33 | ||
| Időzóna | WAT (UTC+1) WAST (UTC+2) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem |
Namíbiai dollár (NAD) | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | NAM | ||
| Hívószám | 264 | ||
| Segélyhívó telefonszám |
| ||
| Internet TLD | .na | ||
| Villamos hálózat | 220 volt | ||
| Elektromos csatlakozó |
| ||
| Közlekedés iránya | bal | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Namíbiai Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
| |||
Namíbia (egykoron Délnyugat-Afrika) 1990-től független köztársaság Dél-Afrikában, az Atlanti-óceán partján. Az országot a Dél-afrikai Köztársaság, Angola, Zambia és Botswana határolja.
Tartalomjegyzék
Történelem[szerkesztés]
Namíbia száraz vidékét ősidők óta lakják busmanok, damarák, namakák. A 14. századtól kezdve a bantu vándorlás során bantuk is vándoroltak be.
1486-ban érkezett ide az első európai Diogo Cão személyében. A portugál felfedező a mai Cape Cross parton szállt partra. A belső vidékek azonban a 19. századig lényegében ismeretlenek maradtak.
A német uralom korszaka[szerkesztés]
1884-ben a németek gyarmatosították a területet Német Délnyugat-Afrika (Deutsch-Südwestafrika) néven Otto von Bismarck kancellár alatt, hogy megakadályozzák a Brit előrenyomulást a térségben. A területre Franz Adolf Eduard Lüderitz német kereskedő bennszülöttekkel kötött szerződései alapján tettek szert, előbb védett területnek majd német gyarmatnak nyilvánítva Namíbiát. A Brit Birodalom válasza erre az egyetlen fontos mélyvizű kikötő, Walvis Bay elfoglalása és fokvároshoz csatolása volt. A gyarmatosítás sok német bevándorlót vonzott Európából, mivel Namíbia gazdag volt gyémántokban és aranyban. A nagymértékű bevándorlás a bennszülött herero és nama törzsek ellenállásába ütközött. Az ellentéteket Samuel Maharero Herero vezér és Theodor Leutwein, Délnyugat-Afrika helytartója nem tudták békésen rendezni, és a konfliktus háborúba torkollott (lásd herero háborúk). A bennszülötteket a német gyarmatosítók szisztematikusan elpusztították, a herero és nama háborúkban (1904-1908) amelyek 65 ezer herero és 10 ezer nama bennszülött halálát okozták, amely a herero lakosság 85%-nak, illetve a namaqua lakosság felének felelt meg. A herero háború első ütközetében 1904-ben a waterbergi csatában 15 ezer német katona Adrian Dietrich Lothar von Trotha vezetésével megfutamította a bennszülötteket. Ebben a csatában három oldalról bekerítette a felkelőket, meghagyva számukra a menekülési útvonalat a Kalahári sivatag Omaheke régiója felé. Ezen a vidéken megmérgezte a forrásokat és lőparancsot adott minden túlélőre, nőket és gyermekeket is beleértve. A túlélőket nem tartották német alattvalóknak, és a kivégzési parancs (Vernichtungsbefehl) alapján bántak velük, amely előírta, hogy férfi hadifoglyokat nem ejtettek és a nők és gyermekekre figyelmeztető lövéseket adtak le hogy a tartományból való elmenekülésre késztessék őket.
Az első világháború idején és azután[szerkesztés]
Az első világháború idején, 1915-ben Dél-Afrika (ekkor még: Dél-afrikai Unió) brit domínium csapatai szállták meg, majd a Népszövetségtől a Dél-afrikai Unió a terület igazgatását mandátumterületként megkapta. 1920-tól a Népszövetség, majd 1946-tól az ENSZ mandátumterülete, Dél-Afrika kormányozta egészen 1990. március 21-ig. Ekkor elnyerte teljes függetlenségét.
A függetlenség kivívása[szerkesztés]
1945-ben, amikor a Népszövetség megszűnt, függetlenné váltak a mandátumos területek, vagy gyámság alá kerültek. A Dél-afrikai Köztársaság vonakodott gyámság alá helyezni Namíbiát. Az ENSZ Közgyűlése tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól 1949 decemberében a következő kérdésekben: - fennállnak-e a Dél-afrikai Köztársaság mandátumból folyó kötelezettségei, és ha igen, mik ezek, - alkalmazható-e az ENSZ Alapokmányának a gyámsági rendszert szabályozó XII. fejezete a területre, - van-e jogi lehetősége a Dél-afrikai Köztársaságnak módosítani Délnyugat-Afrika státuszát, és ha nem, kinek van erre joga.
A kérdések eldöntéséhez olyan alapvető problémákat kellett megoldania a Nemzetközi Bíróságnak, mint hogy az ENSZ jogutódja-e a Népszövetségnek, vagy átszálltak-e az alapvető funkciók a két szervezet között. 1950-ben készült el a tanácsadó vélemény, amely szerint fennállnak a mandátumrendszerből eredő kötelezettségei a Dél-Afrikai Uniónak, de a jelentéseket a továbbiakban az ENSZ számára kell megtennie, és az ellenőrzési jogokat az ENSZ gyakorolja tovább. Dél-Afrika azonban nem adott jelentéseket ennek ellenére, így 1960-ban Libéria és Etiópia - a Népszövetség két volt afrikai tagállama - pert indított a Nemzetközi Bíróság előtt Dél-Afrika ellen, de 1966-ban a Bíróság úgy foglalt állást, hogy közvetlen érdeksérelem híján a két állam nem perelhet.
1966. október 27-én az ENSZ Közgyűlése megszüntette a mandátumot, és a területet - függetlenné válásáig - egy 11 tagú szerv, a Namíbiai Tanács irányítása alá helyezte. De jure tehát ENSZ-igazgatás alá került a terület, és 1968-tól a Namíbia nevet használták rá. Dél-Afrika nem vonult ki a területről, azt állítva, hogy az ENSZ Közgyűlése állásfoglalása rá nézve nem kötelező.
A Közgyűlés 1971-ben újabb - nem kötelező - tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól, amely kimondta, hogy Dél-Afrika köteles elhagyni a területet. Nem kötelező jelleggel 1972-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa is megerősítette ezt. 1973-ban az ENSZ elismerte, hogy a namíbiai nép egyedüli képviselője a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO), mely 1960 óta fegyveres függetlenségi harcot folytatott.
1978-ban 5 ENSZ-tag (Kanada, Franciaország, NSZK, Nagy-Britannia, USA) közvetítői javaslatot tett Dél-Afrikának: kössön fegyverszünetet, és tartsanak választásokat a SWAPO részvételével. Ezt Dél-Afrika elfogadta, de a választásokat a visszaélések miatt az ENSZ semmisnek minősítette, és továbbra is a függetlenség megadását kívánta. A Namíbiai Tanácsot számos ENSZ-rendezvényre meghívták, mintha Namíbia független lett volna - például az ENSZ tengerjogi konferenciáján Namíbia a záróokmányt is aláírta. Tényleges hatalmat azonban a Tanács sosem gyakorolt.
1989 őszén ENSZ-felügyelettel választásokat tartottak a SWAPO részvételével, a terület függetlenné vált, és 1990-ben az ENSZ tagja lett.
Földrajz[szerkesztés]
|
Namíbia domborzati térképe
|
Domborzat[szerkesztés]
Afrika délnyugati részén, az Atlanti-óceán partján fekvő ország. Partvidékén mintegy 1300 km hosszan, 80–130 km szélességben Földünk egyik legkietlenebb sivataga, az ország nevét adó Namib-sivatag húzódik, amelynek létrejötte a hideg Bengeuela-áramlatnak köszönhető. A sivatagból meredeken emelkednek ki az 1200–1800 m átlagmagasságú magasföldek, (Ovambo-fennsík, Damara-, Namaföld). Az ország keleti fele a Kalahári-medence peremvidéke.
Öt nagy táj különböztethető meg:
- A központi fennsík észak-déli irányban húzódik. Nyugatról a Namib-sivatag, délről az Oranje folyó határolja, keletről a Kalahári-sivatag. Az 1300–1700 m tengerszint feletti magasságú fennsíkból összefüggő hegyvonulatok, vagy magányos szigetszerű hegyek emelkednek ki. Jellegzetes hegyvonulat a több száz kilométeren át húzódó "Holdbéli Táj", jellegzetes szigethegyek az Afrika Matterhonjának is nevezett Spitzkoppe és az Erongo-hegység masszívuma. A központi fennsíkon emelkedő Brandberg (Égett-hegy) csúcsán található Namíbia legmagasabb pontja, a Königstein. A széles, lapos fennsíkon él a lakosság zöme, itt összpontosul a gazdasági tevékenység. Windhoek, az ország fővárosa is itt található, valamint a művelt földek legtöbbje. Bár Namíbia területének csak 1%-a művelt, a lakosságnak majdnem a felét a mezőgazdaság foglalkoztatja. Nyáron a hőmérséklet elérheti a 40 °C-ot, és a fagy gyakori a téli időszakban.
- A Namib-sivatag nagy kiterjedésű rendkívül száraz vidék. Kavicsos síkságok és homokdűnék húzódnak a tengerpart mentén. A homok az Oranje-folyó völgyében és még attól is délre folyó erózióból származik. Az Oranje a hordalékot az Atlanti-óceánba szállítja, azután a part menti tengeráramlatok rakják le a homokot északabbra. Az uralkodó délnyugati szél ebből a homokból építi fel a világ legnagyobb dűnéit. A dűnék elzárják a tengerbe tartó patakok medrét, az ilyen helyeken a patakok hordalékából nagy, kavicsos síkságok alakultak ki. A Namib-sivatagban nagyon gyér a növényzet, kivéve a kavicsos síkságokon és a száraz folyómedrekben élő zuzmókat, amelyeket a föld alatt szivárgó víz éltet.
- A központi fennsík nyugati lejtője meredek. Az átlaghőmérséklet és a hőmérséklet-ingadozás gyorsan nő a hideg atlanti vizektől távolodva. Bár e sziklás terület talaja rossz, mégis sokkal termékenyebb, mint a Namib-sivatag. Nyáron a lejtő emelkedni kényszeríti a szelet, és kicsapódik belőle a nedvesség. A víz jelenléte, valamint a gyorsan változó domborzat sokféle kis méretű élőhelyet hoz létre, ahol sokféle organizmus él. Közülük sok endemikus. A lejtő növényzete változatos forma és sűrűség tekintetében, sűrű erdőtől az elszórt fákkal tarkított bozótosig. Sok akáciaféle él erre, valamint fűfélék és más, bozótos területekre jellemző növények.
- Bushveld (Bozótos). A Bozótos Északkelet-Namíbiában és a Caprivi-sáv területén, az angolai határ mentén található. Caprivi Strip egy keskeny sáv, amelynek célja valaha az volt, hogy Német Délnyugat-Afrika kijáratot kapjon a Zambézira. E terület sokkal csapadékosabb, mint az ország többi része, átlagosan mintegy 400 mm hullik évente. A hőmérséklet is hűvösebb, mérsékeltebb, jelentős szezonális ingadozással. A terület általában lapos, talaja homokos, korlátozott a víztároló képessége. Észak-Namíbia középső részén, a Bozótosban található Namíbia egyik leglátványosabb természeti jelensége: az Etosha Pan. Ez az év legnagyobb részében száraz, sós pusztaság, de az esős évszakban sekély tó, amelynek kiterjedése több mint 6000 négyzetkilométer. A terület létfontosságú a környező szavannák nagyszámú madarának és állatának, amelyek a nyári szárazság idején a visszamaradt tócsákból isznak.
- A Kalahári-sivatag Namíbia talán legismertebb földrajzi tája. Kiterjed a Dél-afrikai Köztársaságra és Botswanára is. Változatos élőhelyek találhatók itt a végletesen száraz homoksivatagtól olyan területekig, amelyek nem is férnek bele a sivatag fogalmába. Az egyik ilyen terület, az úgynevezett Succulent Karoo, 5000 növényfaj otthona, melyeknek majdnem a fele endemikus, a világ pozsgás növényeinek egyharmada itt él. E termékenység és endemizmus oka, hogy a csapadékeloszlás aránylag stabil. Itt nincs visszatérő aszály. Bár ez is félsivatagos terület, télen elég eső esik ahhoz, hogy fenntartsa érdekes növénytársulását. A Kalaháriban, de Namíbia sok más részén is, elszigetelt hegyek sajátos mikroklímája élőhelyet biztosít olyan élőlényeknek, amelyek nem alkalmazkodtak a környező sivatag körülményeihez.
Namíbia domborzati térképe
A Fish folyó kanyonja
Skeleton Coast Park, vagyis a Csontvázpart egy képe
Ágastörzsű aloék az ország déli részén
A Ruacana vízesés a Kunene folyón
Vízrajz[szerkesztés]
A déli határon az Oranje, az északi határon a Cunene folyó tart az Atlanti-óceánba. Messze északkeleten, a Caprivi-sáv területén az Indiai-óceánba ömlő Zambézi a határfolyó. Az ország belseje lefolyástalan sivatag.
Éghajlat[szerkesztés]
Namíbia éghajlata szubtrópusi. Az ország kiterjedése és felszíne miatt több éghajlatot is megkülönböztetünk:
Az ország nyugati része egész évben szeles és ritka a csapadék. A hőmérséklet gyakran kúszik 25 °C fölé. A legmelegebb nyári hónapokban (december, január) a hőmérséklet 30 °C fölé megy. Júliusban és augusztusban a hőmérséklet 25 °C körüli.
Az Atlanti-óceán partján hideg délnyugati szelek fújnak. Nyáron az idő enyhe, télen viszont hideg. A víz hőmérséklete ritkán haladja meg a 15 °C-ot.
Az ország nagyobb (keleti) része a trópusi nyári esők területe. Az esős évszak novembertől áprilisig tart. A déli részen szubtrópusi téli esős terület található, ahol júniusban és júliusban esik az eső.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
Az állami természetvédelmi területeket a Környezetvédelmi és Turisztikai Minisztérium kezeli. A függetlenség óta egyre több a magánkézben lévő természetvédelmi terület. Ezek tulajdonosai az idegenforgalomból jutnak jövedelemhez.[3]
- Mudumu Nemzeti Park Caprivi Strip keleti részén. Sűrű szavanna, a vizekben krokodil és víziló él. Látható még ott elefánt, bivaly, sokféle antilop.
- Mamili Nemzeti Park: mocsárvidék.
- Etosha Nemzeti Park: Afrika egyik legnagyobb állatrezervátuma. Része az Etosha Pan időszakos tó. Az itatóhelyek környékén könnyű fényképezni egyébként nehezen megközelíthető állatokat.
- Skeleton Coast Park: szó szerint Csontvázpart. Nevét a sok hajóroncsról kapta, melyek váza csontvázra emlékeztet. A part mentén járó hajók a gyakori ködben időnként zátonyra futottak, elhagyták őket. A terjeszkedő homok miatt a jelenlegi parttól gyakran több tucat vagy éppen több száz méterre vannak a roncsok a szárazföld belsejében. Egyéb látványosság errefelé a homokdűnék, a rendkívül száraz táj a ködös óceán mentén.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Első elnöke Samuel Shafishuna Nujoma volt 2005. március 21-ig, azóta Hifikepunye Lucas Pohamba az elnök.
Namíbia 1990. március 21-e óta parlamentáris köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
A parlamentnek két kamarája van, az alsóház és a népgyűlés. A 13 régióból 2-2 fő képviseli magát a Népgyűlésben.
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatás[szerkesztés]
Az ország fővárosa Windhoek. Az ország 13 régióból áll, ezek a következők:
|
|
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
|
Képek .jpg)   |
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
A lakosság túlnyomórészt fekete. Megoszlása:
- fekete 84%,
- fehér 8%,
- mulatt 8%.
A lakosság többségét a bantu népcsoportok teszik ki. Ötven százaléka a népességnek ovanbo, kilenc százaléka kavango, nyolc százaléka herero, ezenkívül élnek itt még himbák, továbbá tamarák vagy namák (negrid-kujszon, keverékek, mulattok, fekete-fehér keverékek, európaiak, burok, németek és angolok).[4]
Az országban kb. 30 000 német él, az ország középső és déli részén. Fontosabb városaik: Windhoek, Swakopmund, Lüderitz. Saját iskolájuk, egyházuk van.[5]
Nyelvi megoszlás[szerkesztés]
Az ország hivatalos nyelve az angol. A legbeszéltebb afrikai nyelvek: oshivambo, herero, nama, ezenkívül a fehérek leginkább afrikaansul és németül beszélnek.
Vallási megoszlás[szerkesztés]
Az ország lakosságának 80%-a keresztény: 50%-a evangélikus, 20%-a katolikus, 5%-a református. [forrás?]
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
A gazdasága erősen kötődik a Dél-afrikai Köztársasághoz. Exportorientált bányászata, ásványkincsekben (uránérc, volfrám és ónérc, germánium (ebben a világon az első), vanádium és kadmium (a világon a harmadik helyen áll), réz, ólom, cink, lítium és ezüst) gazdag ország.
A könnyűiparára a hús- és halfeldolgozás jellemző.
Mezőgazdasága alacsony színvonalú (köles, kukorica, dohány, gyapot), mégis a lakosság felének ez az ágazat nyújt megélhetést.
Halászata Afrikában a 3. helyen áll, szardíniát, heringet és langusztát halásznak.
Központok:
- Lüderitz: gyémántbányászat, halfeldolgozás
- Swakopmund: guanókitermelés
- Walvis Bay: kikötő
- Ovambóföld, Ovambó-fennsík és Damara-fennsík: szarvasmarha- és juhtenyésztés
Közlekedés[szerkesztés]
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
A Twyfelfontein nevű völgyben lévő sziklarajzok, illetve az völgy egésze a kulturális világörökség része.
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
A Namib-sivatag déli részén, Lüderitz kikötőváros közelében található a korábbi gyémántbánya központi városa, Kolmanskop. A város 1954-ben végleg elnéptelenedett, azóta a sivatag és a természet erői folyamatosan pusztítják, szellemvárosként jelentős turista-látványosság.
Gasztronómia[szerkesztés]
Turizmus[szerkesztés]
Fő látnivalók[szerkesztés]
- Nemzeti Parkok, ebből főleg az Etosha Nemzeti Park
- Fish River Canyon
- Kuiseb Canyon
- A hagyományos falvak
- A Csontvázpart
Sport[szerkesztés]
A legkedveltebb sportok az országban a rögbi és a labdarúgás. A Namíbiai Labdarúgó-szövetség (NFA) 1990-ben alakult. 1992 óta a FIFA tagja.
Ünnepek[szerkesztés]
- január 1.: újév
- március 21.: a függetlenség napja
- március/április: nagypéntek
- március/április: húsvétvasárnap és húsvéthétfő
- május 1.: a munka ünnepe
- május 4: Cassinga nap
- május: pünkösd
- május 25.: Afrika nap
- augusztus 26: a hősök napja
- december 10.: emberi jogok napja
- december 25-26: karácsony
Források[szerkesztés]
- A Világ országai (Nyír–Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
- Nagy Károly: Nemzetközi jog, Püski, Budapest, 1999., ISBN 963-9188-19-0; 220-221. o.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ 2011-es népszámlálási adat
- ↑ Archivált másolat. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 27.)
- ↑ Afrika Világ Atlasz Kossuth kiadó 2011.
- ↑ Namíbiai németek
További információk[szerkesztés]
- hivatalos oldal
- országinformációk
- Namíbia.lap.hu - linkgyűjtemény
- ENSZ békefenntartás magyar részvétellel: Namíbia
- A namíbiai haderő
- A namíbiai viharsarok: a caprivi sáv
- Geological expedition to Namibia in March 2012, more than 300 photographs. Climate, ice, water and landscapes. In search of traces of megatsunami.
.svg){kind=small}
|
