Kalahári (sivatag)
| Kalahári | |
 | |
| A Kalahári műholdképen | |
| Közigazgatás | |
| Ország(ok) |
 Botswana Namíbia Dél-afrikai Köztársaság |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Kalahári-medence, Délnyugat-Afrika |
| Hosszúsága | 4000 km |
| Területe | 930 000 km² |
| Legmagasabb pont |
Brandberg (2606 m) Namíbia |
| Elhelyezkedése | |
 | |
| (vörös: Kalahári-sivatag, narancssárga: Kalahári-medence) | |
| d. sz. 23°, k. h. 22°Koordináták: d. sz. 23°, k. h. 22° | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kalahári témájú médiaállományokat. | |
A Kalahári (Kgalagadi=„víz nélküli hely”) egy délnyugat-Afrikában fekvő sivatagos, félsivatagos terület, amely a Kalahári-medencében helyezkedik el.
Lefedi Botswana nagy részét, részben Namíbiát, és a Dél-afrikai Köztársaság egyes területeit.
A sivatag jellegzetességei[szerkesztés]
Bár sivatagként ismert, a Kalahári inkább félsivatag, mivel átlagos csapadékmennyisége sokkal magasabb, mint az igazi sivatagoké. Magas fennsíkot képez – 500-1000 méteres magasságban a tengerszint felett –, sík felszínét csak néhány domb, illetve régi, sziklás kiemelkedés töri meg.
Északon, az Okavango-deltavidék egyes részein, óriás termeszvárak képeznek szigeteket: ezek ellenállóbbak az erózióval szemben, mint a puha sivatagi talaj és homok. Ezen a területen elszórtan találhatók sós teknők.
Felszíne sok helyen vöröses színű homok. Egyetlen állandó vízfolyása az Okavango folyó.
Éghajlat[szerkesztés]
A Szaharától, Afrika Egyenlítőtől északra fekvő hatalmas sivatagától eltérően, a Kalaháriban nyáron esik az eső – ezért válhatott sokrétű állatvilág otthonává.
Az esős időszak a déli félteke nyara folyamán körülbelül öt hónapig tart: októbertől márciusig. Az egész sivatagban csak egyes helyekre korlátozódóan és rendszertelenül esik az eső. Nagyobb mennyiség, évente néha akár 450 milliméter is hullik északon és keleten, a délnyugati területeken ennek kevesebb mint a fele.
Áprilisban a havi csapadékmennyiség még az esőben leggazdagabb részeken is 25 mm alá csökken, ekkor kezdődik a téli szárazság. Szeptemberben áll be a folyók legalacsonyabb szintje – akár teljesen ki is száradhatnak. A sivatagi léghőmérséklet 47 °C-ig emelkedhet. Mint minden sivatagban, itt is jelentősen csökken a hőmérséklet éjszakánként, nem ritka a talaj menti fagy.
A vadon élő állatok túlélési esélyét a klíma befolyásolja, csak az esős időszakban található bőséges élelem.
Vegetáció[szerkesztés]
A Kalahári-sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részen bozótosokban és füves pusztában (sztyepp). Az északi területen nagy baobab-, eper- és fügefák, valamint afrikai ébenfák nőnek; a talajt nagyobb-részt fű borítja. Ahogy a szárazabb részek felé haladunk, a fák megritkulnak és kevésbé magasra nőnek. A fű már nem mindenütt takarja a földet, csak csomókban nő. A sivatag azonban legnagyobbrészt bokrokkal benőtt.
A sivatag legforróbb vidékein csak a mély, gumós gyökérzetű vagy vastagtörzsű növények maradnak meg. Az egész sivatagban elszórtan található pálmák azokra a helyekre utalnak, ahol növényevő állatok a magokat ürülékükkel „megtrágyázták”. Az esős évszak átmenetileg gazdag virágdíszbe öltözteti a tájat.
Az állatok vándorlása[szerkesztés]
A Kalahári sivatagban az esőzések minden évben szembeötlő változást idéznek elő, ami hatással van az állatvilágra is. Angola magas területeiről víz zúdul a völgybe, ezáltal az Okavango folyó északon felduzzad, és mocsaras deltát képez; sekély tavak és lagúnák egész hálózatát. Ezekben hamarosan dús halállomány alakul ki, számtalan madár vonul ide táplálékot keresve és fészekrakás céljából.
A változásoktól indíttatva a sivatagban bivalyok, elefántok, vándorantilopok, gnúk és zebrák évszakonként óriási vándorlásba kezdenek. Az év folyamán nagy utakat tesznek meg legelőterületeket keresve. A nedves évszakban az áradások elől kitérve dél felé vonulnak, míg a száraz időkben ismét északnak veszik útjukat, hogy megkeressék a már csak ott fellelhető vizet.
A Kalahári-sivatag állatvilága[szerkesztés]
Emlősök[szerkesztés]
Bivaly, elefánt, vándorantilop, gnú, zebra, szurikáta, oroszlán, gepárd, afrikai leopárd, foltos hiéna, barna hiéna, afrikai vadkutya, tarajos sül, tobzoska, földimalac, lapátfülű róka, cibethiéna.[1]
Madarak[szerkesztés]
Gulipán, gyöngy- és halászbagoly, kárókatona, békázósas, haranggém, óriásgém, flamingó, nílusi lúd, vörös ásólúd, pusztai tyúk, szürke halkapó, nyűvágó, zöldgalamb, koronás daru, patkós és koronás bíbic, lile, ollóscsőrűmadár, gólyatöcs, szakállas saskeselyű, strucc, sólyomfélék, accipiter, kánya, telepes veréb, afrikai törpesólyom.[1]
Hüllők[szerkesztés]
Krokodil, homoki gekkó, sivatagi agáma, asszala kígyó, puffogó vipera, afrikai tojásevő kígyó, fokföldi kobra.[1]
Rovarok[szerkesztés]
Hangya, futrinka, kérész, skorpió, sóféreg, termesz.
Halak[szerkesztés]
Harcsa, szájköltő sügér, ikrázó fogasponty, tigrismárna.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Túlélheti-e még a Kalahári?. (Hozzáférés: 2021. augusztus 12.)
Források[szerkesztés]
- Fekete Zita: Hét határon át: Kalahári – ahol az istenek fejre estek, Élet és tudomány, 1999. (54. évf.) 28. sz. 879-881. old.
- Lerner János: A Kalahári gyöngye – az Okavango, Természet világa: természettudományi közlöny, 1993. (124. évf.) 6. sz. 271-273. old.
- Kalmár Zoltán: Jeans Bjerre: Kalahári, Búvár (1960-1989), 1965. (10. évf.) 1. sz. 62. old.
|
