Gibson-sivatag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Gibson-sivatag egy nagy kiterjedésű sivatagos terület, amely földtörténetileg is réginek számít. 155 000 négyzetkilométeres területével az ötödik legnagyobb sivatag Ausztráliában.

A Gibson-sivatag Ausztrália egyik IBRA régiója
A sivatag látképe
Egy összkerék meghajtású terepjáró a sivatagban

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Gibson-sivatag a Disappointment-tó és a MacDonald-tó közt fekszik, a Baktérítő mentén, a Nagy Homoksivatagtól délre, a Kis Homoksivatagtól keletre és a Nagy-Viktória sivatagtól északra helyezkedik el. A legmagasabb pontjain is csak az 500 méteres tengerszint feletti magasságot éri el. Ernest Giles ausztrál felfedező a terület nagy részét bejárta és ezt a vidéket egy sziklás-kavicsos, sivatagi füves pusztákkal borított tájnak írnak le.[1]

A Gibson-sivatagban az éves csapadékösszeg 200 mm körül alakul, míg a nyári maximumhőmérséklet meghaladhatja a 40 °C-ot is, ugyanakkor télen 18°C-ig csökkennek a maximumhőmérsékletek. A legalacsonyabb hőmérséklet télen elérheti a 6 °C-ot is.

Története[szerkesztés]

A sivatagot Ernest Giles nevezte el Alfred Gibsonról, aki 1874-ben itt vesztette életét egy expedíció során.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gibson Desert című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]