Ördögcsáklya
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ördögcsáklya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ördögcsáklya témájú kategóriát. |
Az ördögcsáklya (Harpagophytum) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, ezen belül az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a Pedaliaceae családjába tartozó nemzetség.
Fajok
[szerkesztés]A nemzetségbe mindössze két fajt sorolnak:
Botanikai leírás
[szerkesztés]Az ördögcsáklya évelő, lágyszárú növény, amely hosszú, karó alakú főgyökérből és húsos, oldalirányban elágazó gumós másodlagos gyökerekből áll. Ezek a gumók raktározzák a gyógyhatású hatóanyagokat.[1]
Szára elterülő, akár 1,5 méter hosszúra is megnőhet, ritkán felemelkedő hajtásokat hoz. Levelei átellenes állásúak, szeldelt vagy karéjos szélűek, felszínükön szőrözöttek. A magánosan nyíló, tölcsér alakú virágok 4–6 cm hosszúak, pártájuk alsó része sárga, felső része bíbor vagy ibolyásvörös színű. A termés nagy, fás, ökölnyi méretű, jellegzetes kampós, hegyes tüskékkel, amelyek az állatok végtagjába vagy szőrébe akadva biztosítják a terjedést.[2]
Jellemzése
[szerkesztés]A H. procumbens Namíbia keleti, Botswana déli és Dél-Afrika északi, félsivatagos vidékein, míg a H. zeyheri Namíbia északi és Angola déli részén őshonos.
Évelő növény. Kúszó szárán a levelek keresztben átellenesek, magánosan álló virágai alul sárga, feljebb élénkpiros pártájúak. Ökölnagyságú barnás, fás termése hegyes végű, kampós kinövéseket visel. Ezekkel beleakad a patások patájába, az afrikai elefánt talpába vagy a strucc lábába, így terjed. A mezítláb járó emberen súlyos sebeket ejthet.
Történeti és népi felhasználás
[szerkesztés]Az ördögcsáklya gyógyászati célú felhasználása a dél-afrikai szan (busman) és bantu népek hagyományos gyógyászatában több évszázadra nyúlik vissza. Főzetét láz, emésztési zavarok, bőrproblémák és reumás fájdalmak kezelésére alkalmazták.[3]
A növényt a 20. század elején német gyarmati orvosok figyelték meg Namíbiában, majd Európába szállították, ahol először 1910 körül kezdték tudományosan vizsgálni. A „ördögcsáklya” elnevezés a termés kampós, karomszerű tüskéire utal, amelyek könnyen beleakadnak állatok és emberek bőrébe.
Gyógyhatása
[szerkesztés]A növény gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatását klinikai kísérletek igazolták.[4] Több mint 600 degeneratív ízületi betegségben szenvedő személynél folytatott vizsgálat alapján bebizonyosodott, hogy a betegség fajtájától függően a növény hatékonysága 42%-85%-os. A legújabb kutatások szerint a növény az impotencia kezelésében is hatékony, valamint hatásos fájdalomcsillapító.
Hatóanyagok és hatásmechanizmus
[szerkesztés]A növény gyógyhatásai főként a gumós gyökerekben található iridoid glikozidoknak, elsősorban a harpagozidnak, procumbidnek és harpagidnek köszönhetők.[5] Ezen vegyületek gyulladáscsökkentő hatása részben a prosztaglandin-szintézist katalizáló COX-2 enzim gátlásán alapul. A harpagozid emellett antioxidáns tulajdonságokkal is rendelkezik, ami hozzájárulhat a szövetkárosodás mérsékléséhez.
Klinikai vizsgálatok szerint a H. procumbens kivonata hatékonyan csökkenti a derékfájdalmat, osteoarthritis és reumás panaszok tüneteit, javítva a betegek mozgásképességét és életminőségét.[6]
Felhasználása
[szerkesztés]Az ördögcsáklya belsőleg manapság elsősorban enyhe reumás fájdalmaknál ajánlott. Enyhe ízületi fájdalmak csökkentésére belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmas.
Előfordulhat, hogy a növény hasmenést okoz. Terhesség és szoptatás alatt nem ajánlott.
Toxikológia és ellenjavallatok
[szerkesztés]Az ördögcsáklya megfelelő adagban általában biztonságos, de nagyobb dózisban emésztőrendszeri mellékhatások (pl. hasmenés, gyomorpanasz) jelentkezhetnek.[7]
Nem ajánlott gyomor- vagy nyombélfekély esetén, mivel fokozhatja a gyomorsavtermelést. Terhesség és szoptatás alatt kerülendő, mert állatkísérletekben méhösszehúzó hatást figyeltek meg.[8]
Cukorbetegség vagy vérnyomáscsökkentő kezelés alatt álló betegeknél óvatosság szükséges, mivel a növény mérsékelten csökkentheti a vércukor- és vérnyomásértékeket, és kölcsönhatásba léphet gyógyszerekkel.
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- ↑ Mahomed, I.M. (2004). „Analgesic, anti-inflammatory and hypoglycaemic effects of Harpagophytum procumbens DC (Pedaliaceae) secondary root aqueous extract in mice and rats”. Phytotherapy Research 18 (12), 982–989. o. DOI:10.1002/ptr.1582. PMID 15688903.
- ↑ Van Wyk, B.-E.. People’s Plants: A Guide to Useful Plants of Southern Africa. Briza Publications (2008). ISBN 978-1-875093-37-3
- ↑ Hedberg, I.. Traditional Medicinal Plants. Ipeleng Publishers (1989)
- ↑ Use of Herbal Medications for Treatment of Osteoarthritis and Rheumatoid Arthritis (Szerzők: Breanna N. Lindler, Katelyn E. Long, Nancy A. Taylor és Wei Lei)
- ↑ Fiebich, B.L. (2001). „Harpagophytum procumbens inhibits cyclooxygenase-2 (COX-2) expression in human colon carcinoma cells”. Phytomedicine 8 (1), 28–34. o. DOI:10.1078/0944-7113-00005. PMID 11292231.
- ↑ Chrubasik, S. (2003). „Treatment of low back pain with a herbal or synthetic anti-rheumatic: A randomized controlled study”. Phytomedicine 10 (6–7), 583–589. o. DOI:10.1078/0944-7113-00335. PMID 13678231.
- ↑ Gagnier, J.J. (2007). „Herbal medicine for low back pain: A Cochrane review”. Spine 32 (1), 82–92. o. DOI:10.1097/01.brs.0000251027.15107.8b. PMID 17202892.
- ↑ Van Wyk, B.-E.. Medicinal Plants of South Africa. Briza Publications (2002). ISBN 978-1875093097
