Mauritius
| Mauritiusi Köztársaság | |||
| Republic of Mauritius République de Maurice | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Stella Clavisque Maris Indici (latinul: Az Indiai óceán kulcsa és csillaga) Nemzeti himnusz: Motherland | |||
 | |||
| Fővárosa | Port Louis | ||
| d. sz. 20° 12′, k. h. 57° 30′ | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Rajkeswur Purryag | ||
| Miniszterelnök | Navinchandra Ramgoolam | ||
| Hivatalos nyelv | angol, francia | ||
| Beszélt nyelvek | kreol | ||
| függetlenség | Egyesült Királyságtól | ||
| kikiáltása | 1968. március 12. | ||
| Tagság | ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség, IMF, Frankofónia, Portugál Nyelvű Országok Közössége (társult megfigyelő tag) | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 1 258 653 fő (2013)[1] | ||
| Rangsorban | 157 | ||
| Becsült | 1 259 900[2] fő (2013. december) | ||
| Rangsorban | 157 | ||
| Népsűrűség | 608 fő/km² | ||
| HDI (2007) | 0,804 (81) – magas | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 2 040 km² | ||
| Rangsorban | 175 | ||
| Víz | 0,07% | ||
| Időzóna | MUT (UTC+4) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem |
Mauritiusi rúpia (MUR) | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | MS | ||
| Hívószám | 230 | ||
| Segélyhívó telefonszám |
| ||
| Internet TLD | .mu | ||
| Villamos hálózat | 230 volt | ||
| Elektromos csatlakozó |
| ||
| Közlekedés iránya | bal | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritiusi Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
 | |||
Mauritius egy kicsiny szigetállam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre, a 19°50' és 20°32' déli szélességi és az 57°18' és 57°46' keleti hosszúsági fokok között fekszik.
Két nagyobb és több apró szigetből áll. Összterülete 2 046 km²; ebből maga Mauritius, a fősziget 1865 km², a tőle még 560 km-re fekvő Rodriguez-sziget 104 km², a mintegy 1000 km-nyire északra található Agalega-szigetek 75 km², a 400 km-rel északkeletre fekvő St. Brandon- és Cargados Carajos-szigetek összterülete mindössze 1,3 km²; a 22 sziget többsége lakatlan korallszirt.
Mauritiust, Rodriguezt, a Franciaországhoz tartozó Réuniont és egy sor kisebb szigetet Mascarenhas-szigetcsoport néven foglalunk össze. Rodriguez Afrika legkeletibb pontja. (K.h. 69°25’)[3]
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.
Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó (viszont Réunionon igen). A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.
Rodriguez-sziget legmagasabb pontja 396 m.
Agalega-szigetek két, homokpaddal összekötött korallszigetből áll.
Vízrajz[szerkesztés]
Legnagyobb folyója, a Grande Riviére 35 km hosszú.
Éghajlat[szerkesztés]
Mauritius a Baktérítő közelében fekszik, így éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart. Nyáron az átlaghőmérséklet 30 °C körül van, télen éjszaka 17 °C, kora délután 24 °C körül. A kettő között – szeptembertől novemberig – az átlaghőmérséklet 25 °C és 28 °C között van.
A központi fennsík éghajlata eltér a sziget többi területén lévő éghajlattól: télen 12 °C és 22 °C között, nyáron 18 °C és 30 °C között van. A levegő párás és szinte folyton esik az eső. A sziget délkeleti oldalán az éves csapadék eléri a 4000 mm-t; az északnyugati (esőárnyékos) parton "mindössze" 1000 mm.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Közel 900 fajta virágos növény és páfrány található, de a növények közül kb. 200 fajta sajnos közel áll a kipusztuláshoz. 44 őshonos állat élt a szigeteken, de sajnos 21 faj már kihalt és továbbiak állnak a kipusztulás szélén. Ezen folyamat megállítására létrehozták a Black River Gorges Nemzeti Parkot, az őshonos madarak és denevérek számára.
A Gerald Durrell zoológus és író által 1963-ban alapított JWPT (Jersey Wildlife Preservation Trust) tagjai fogságban szaporítják a veszélyeztetett állatokat, felnevelik, majd szabadon engedik őket.
A tengerben óriásteknősök, dugongok és halak élnek, a szárazföldön madarak és gyümölcsevő denevérek. A gyümölcsevő denevérek a Black River rezervátumban élnek.
Emlősök[szerkesztés]
A szigeten az ember megjelenése előtt denevéreken kívül nem voltak más szárazföldi emlősök. A szarvasokat Jáváról hozták a telepesek 1639-ben. A makákót 1528-ban hozták a portugálok Malajziából. A cukornád-ültetvényeken táplálkozó farkatlan tanrek Madagaszkárról érkezett a 19. század vége felé. Az indiai mongúzt 1900-ban hozták a cukornádat a dézsmáló patkányok ritkítására. A vaddisznók szintén a portugálok segítségével érkeztek a szigetre, és ugyancsak a cukornád-ültetvényeken lakmároznak. Indiai nyúl, kecske és kutya él még a szigeten.
Kétéltűek és hüllők[szerkesztés]
Indiából érkezett az agáma és a sikló is. Őshonos faj a nappali gekkó. Őshonos volt a Földön valaha élt legnagyobb óriásteknős a mauritiusi nyereghátú óriásteknős. De az ember megjelenése után az 1730-as évekre kihalt.[4] A békákat a telepesek hurcolták be, és kedvező körülményekre találva elszaporodtak.
A mindössze másfél négyzetkilométeres Kerek-szigeten él három, csak itt honos gyíkfaj (a Günther-gekkó, a Telfair-szkink és az éjszakai gekkó) és két, csak itt honos kígyófaj (a rőtpikkelyű boa és a mauritiusi boa) – emellett itt áll a világ utolsó hurrikánpálmája és ez a Kerek-szigeti palackpálma egyetlen élőhelye is: már ebből a fajból is csak néhány tucat fa maradt).
Madarak[szerkesztés]
A röpképtelen dodó az oktalanul kiirtott állatok szimbólumává vált. Állítólag két fajtája volt: a Mauritiuson honos barna dodó, avagy dronte és a réunioni szoliter, avagy fehér dodó (Raphus solitairius) volt – napjainkra azonban jóformán bizonyosra vehető, hogy ez utóbbi állat sosem létezett; a tudósok tévesen írták le az ugyancsak kihalt réunioni íbiszről szóló bizonytalan beszámolók alapján.
Az őshonos madarak közül a mauritiusi sándorpapagáj (Psittacula echo; más néven: visszhang papagáj, Psittacula krameri echo), a rózsás galamb (Streptopelia mayeri), a mauritiusi vércse (Falco punctatus) és a mauritiusi paradicsom-légyvadász (Terpsiphone bourbonnensis), az örvös papagáj, a mauritiusi szarkarigó, a nem őshonos madarak közül a vörösfülű bülbül, a házivarjú, a Malajziából érkezett pöttyös- és zebragalamb , valamint pásztormejnó él a szigeten.
A dodóhoz hasonlóan kipusztult az ugyancsak röpképtelen mauritiusi vörös guvat Aphanapteryx bonasia és két papagájfaj. A mauritiusi papagáj (Lophopsittacus mauritianus) – ez egy hatalmas, tarajos, a valódi papagájformák közé tartozó madár volt, amely valamennyire még tudott repülni. Valószínűleg már a szigeten különült el tőle az ugyancsak kihalt mauritiusi szürkepapagáj (Lophopsittacus bensoni) fejlődése.
A Kígyók szigetén tengeri madarak telepét találjuk: kormos és küszvágó csérek, kékpofájú szulák élnek itt.
A Kerek-szigeten fészkel a mauritiusi viharmadár (Pseudobulweria aterrima) más néven ékfarkú vészmadár (Pterodroma aterrima), a trinidadi viharmadár (Pterodroma arminjoniana) és a vörösfarkú trópusimadár. A mindössze másfél négyzetkilométeres sziget egyúttal három fa-, három gyík- és két kígyófaj egyetlen élőhelye.
Nemzeti parkja[szerkesztés]
A sziget közepének fennsíkján, a "Fekete folyó szurdokában" alakították ki a Fekete-folyó Szurdok Nemzeti Parkot.[5][6]
Történelem[szerkesztés]
Nem voltak őslakosok a szigeten. A 10. században arab hajósok többször is kikötöttek a parton. A szigetnek a Dina Robin nevet adták.
1500-ban a portugálok fedezték fel újra a szigetet. Ilha do Cirne (Hattyú-sziget) névre keresztelték, de nem telepedtek le. 1512-ben brit tengerészek találtak a szigetre.[7]
1598-ban a hollandok birtokba vették, és a dél-afrikai Oranje állam kormányzója – Maurits von Nassau – után a Mauritius nevet adták neki. Csak hajóikat javították itt.
1638-ban megérkeztek az első holland telepesek, akik 1639-ben cukornádat kezdtek termeszteni. 1658-ban elhagyták a szigetet, majd 1664-ben újabb kísérletet tettek. 1710-ben – miután kiirtották az ébenfát és a dodót – végleg elhagyták a szigetet. Csupán cukornádat, jávai szarvast, kókuszpálmát, szarvasmarhát, sertést, baromfit és kóbor kutyákat hagytak maguk után.
1715-ben megérkeztek a franciák, akik az Îsle de France nevet adták a szigetnek. 1719-ben XV. Lajos az Indiai Társaságnak adta a szigetet. 1721-ben letelepedtek az első franciák.
1735-ben megkezdte munkáját az Indiai Társaság első kormányzója. Fejlesztette Port Louist, ami fő kikötővé és adminisztrációs központtá lépett elő. 1745-ben elkészült az első cukornádmalom, amiben már nemcsak alkoholt, de cukrot is készítettek a cukornádból.
1764-ben az Indiai Társaság csődbe ment, és XV. Lajos visszavásárolta a szigetet.
1767-ben megérkezett a francia király első kormányzója.
1790-ben a telepesek üdvözölték a nagy francia forradalmat. 1792-ben a kormány elrendelte a rabszolgaság eltörlését. 1803-tól Charles Decaen megkezdte a katonai kormányzást. A rabszolgák szabadon élhettek, és Decaen támogatta a nem keresztény hitéletet.
1810-ben a franciák Vieux Grand Port-nál megnyerték a tengeri csatát, de az angolok partra tudtak szállni Cap Malheureux-nél, és elfoglalták a szigetet. A franciák elfogadták az angolok feltételeit, így megtarthatták földjeiket és kultúrájukat.
1832 óta a hivatalos nyelv az angol, de a franciául még mindig többen beszélnek.
1835-ben végleg eltörölték a rabszolgaságot. 1864 és 1929 között ipari forradalom ment végre Mauritiuson is. Megépítették az első vasutat, megérkeztek az első autók, bevezették a telefont és az elektromosságot.
1934-ben megjelent a sziget első saját pénze, a rúpia. 1936-ban megalakult az első párt, a Munkáspárt. 1937-ben kitört az első sztrájk, amikor mezőgazdasági munkások harcoltak a földesurak ellen. A rendet a katonaság állította helyre.
1941-ben megépült a Plaisance repülőtér a RAF (Királyi Légierő) számára. 1947-ben landolt a szigeten az első utasszállító gép, amely 3 nap alatt ért oda Franciaországból.
1948-ban a Munkáspárt megnyerte az első választást. 1959-ben Sir Seewoosagur Ramgoolam – a Munkáspárttal szövetségben – megnyerte a választást. 1963-ban ismét megnyerte a választást, de akkor már a Munkáspárt vezetőjeként. 1967-ben a szigetlakók a Munkáspárt által támogatott függetlenségre szavaztak.
Függetlenség[szerkesztés]
1968-ban a francia származású lakosság nemtetszését nyilvánítva függetlenségellenes harcokat indított. Nyert a függetlenség.
1992-ben Mauritius államformája köztársaság lett. A kormányzó köztársasági elnök lett.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Mauritius államfője az elnök, akit a Nemzeti Tanács – az egykamarás parlament – választ meg 5 év időtartamra. A Nemzeti Tanácsnak 62 – közvetlenül választott – képviselője van, 4-8 további taggal, akiket a választás eredményei alapján a "legjobb vesztes" jelöltek közül neveznek meg, tekintetbe véve az etnikai kisebbségek képviseletét.
A legutóbbi általános választás 2005. július 3-án volt a fő sziget 20 választókerületében és a Rodriguez-szigeti választókerületben.
Az egyéni választókerületi rendszer eredményeként kétpárti jellegű parlament alakult ki. A legutóbbi választáson a PTr vezette Társadalmi Szövetség legyőzte a korábbi koalíciót.
A Társadalmi Szövetség 38 széket nyert, ezért a PTr vezetője, Navinchandra Ramgoolam alakíthat kormányt. Az ellenzéki koalíció 22 széket nyert. A 2 maradék helyet az OPR jelöltje nyerte Rodríguez jelöltjeként. Az Alkotmány további nyolc helyet biztosít a "legjobb vesztesnek", ezzel garantálva az etnikai csoportok egyenlő képviseletét. Ennek megfelelően a képviselői helyek a következőképp oszlanak meg: 42 fő Társadalmi Szövetség, 24 fő ellenzék (MSM/MMM/PMSD) és 4 fő OPR.
Mauritius nemzetközi kapcsolatainak fő terepe az Indiai Óceán Bizottság. 2006-ban Mauritius megfigyelő státuszt kért a Portugál Nyelvű Országok Nemzetközösségében, hogy közeledjen ehhez a csoporthoz.
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
Mauritius 9 kerületből áll:
|
|
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]
A lakosság 68%-a indiai, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai. Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek a szigeten.
Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul saját, hagyományos világába.
A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is. A sokszínűség a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik.
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
A függetlenség 1968. évi kikiáltása óta Mauritius alacsony jövedelmű, mezőgazdaságra alapozott gazdaságból egy közepes jövedelmű, diverzifikált gazdasággá vált, növekvő iparral, pénzügyi rendszerrel és idegenforgalommal. Az éves gazdasági növekedés többnyire 5-6%. Az életszínvonal nőtt, a gyermekhalandóság csökkent, és az infrastruktúrát jelentősen fejlesztették.
1987-ben a GDP még csak 1,52 milliárd dollár volt, de 2005-ben elérte a 16 280 milliárd dollárt, és ezzel Mauritius egy főre jutó GDP-je a második Fekete-Afrikában: csak Egyenlítői Guinea előzi meg az olajexportnak köszönhetően.
Mauritius gazdasága más oldalról nagyon összetett, a vagyoni különbségek nagyok. A gazdaság főként a cukornádtermelésén, az idegenforgalmon, a textiliparon és a szolgáltatásokon alapul, de egyéb területek is gyorsan fejlődnek.
Cukornádat termelnek a művelt földek 90%-án, és ez adja az export 25%-át. Az 1999-es aszály számottevő károkat okozott.
A kormány fejlesztési stratégiája a külföldi befektetésekre fókuszál. Mauritius több mint 9000 off-shore céget vonzott, sok ezek közül az Indiával és Dél-Afrikával való kereskedelmi együttműködést célozza, míg egyedül a bankszektorba történt befektetések értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt.
A gazdasági teljesítmény 2000 és 2004 között erőteljes gazdasági növekedéssel és 7,6%-os munkanélküliséggel (2004. december) járt együtt. Franciaország az ország legjelentősebb kereskedelmi partnere, sokoldalú kapcsolatokkal. A műszaki segítségnyújtás változatos formái alakultak ki.
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Legjelentősebb terménye, a termőterületének 90%-án termesztett cukornád. További növények: kókuszdió, kávé, vanília, tea, banán és dohány.
Ipar[szerkesztés]
Kereskedelem[szerkesztés]
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
A közlekedés a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasútszolgáltatás 1964 óta nem működik a szigeten. Ahhoz, hogy a forgalmi torlódások megszűnjenek Curepipe és Port Louis között, javasolták egy könnyű vasútvonal (LRT) kiépítését,[8] ez azonban mindeddig nem épült meg.
2005 júliusa óta a diákok, a fogyatékkal élő, valamint az idősek számára ingyenes a tömegközlekedés az országban.
Mauritius legjelentősebb reptere a Sir Seewoosagur Ramgoolam Nemzetközi Repülőtér, mely a sziget délkeleti csücskében található. Ez szolgál bázisául az állam nemzeti légitársaságának, az Air Mauritius-nak, és ez fogadja a szigetre érkező utasszállítógépeket. Jelenleg egy új utasterminál építése zajlik itt, mely előreláthatólag 2013 áprilisára készül el.
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Az UNESCO kulturális világörökségnek tekinti:
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
Gasztronómia[szerkesztés]
Turizmus[szerkesztés]
A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes.
A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.
Látnivalók:
- Mahébourg városa, amely 15 percre van autóval a nemzetközi repülőtértől: a francia időszakban ez a város volt a sziget székhelye
- Naval Múzeum (Tengerészeti Múzeum)
- La Vanille Crocodile Park: krokodilok és hüllők tekinthetők meg az 1985 előtt még vanília-ültetvényként használt területen
- Sonillac halászfalu: Telfair Garden és Rochester Falls vízesés
A nyugati részen is találhatóak homokos partok, de nem olyan fejlett mint az északi rész.
- Flic en Flac: a leghosszabb partszakaszok egyike
- Tamarin Beach
- Casuela Bird Park: 8 hektáros madárrezervátum körülötte cukornádföldekkel
- Martello-tornyok: 5 torony, amelyet az angolok építettek 1810 és 1846 között védelmi célból a francia flotta ellen
- Riviere Noire Centre de Peche horgászparadicsom
- Chamarel-vízesés (83 m magas)
- Coloured Earth – Színes-földek
- Le Morne-félsziget
- Brabaut-hegy (a Le Morne-félsziget része): a 17. és a 18. században ide menekültek a szökött rabszolgák. Amikor a hegyről meglátták a katonákat, a tengerbe vetették magukat.
A keleti részt csak az utóbbi években kezdték el fejleszteni.
Fontosabb helyek:
- Ile aux Cerfs, a Szarvasok-szigete
- Grande Riviere Sud-est (Nagy-Délkeleti-folyó)
- Pointe-du-Diable
- Cente de Flacq (Belle Mare strand és Fuel Sugar Estete cukorgyár)
- Trou d'Eau Douce Bay kikötő
- Lion-hegy (Oroszlán-hegy)
- Domain de Chasseur (Vadász háza)
- Domain de Ylang Ylang (Ylang Ylang ültetvény)
- Frederick Hendrick-erőd (a hollandok építették 1638-ban)
- Le Val Nature Park (2800 hektáros rezervátum)
A központi részen él a szigetlakók többsége.
Jelentősebb városok:
- Curepipe
- Rose Hill
- Beau Bassin
- Quattre Bornes
Látnivalók Curepipen:
- Trou aux Cerfs vulkán, amely már rég kialudt (krátere 300 m átmérőjű és 85 m mély)
- Tamarin-vízesések
Látnivalók Rose Hill és Bean Bassin városában:
- La Plaza Színház
- Max Boullé Galéria
- Balfour Garden
Látnivalók Quattre Bornes-ban:
- Ganga Talao (Gangesz-tó)
- Black River Gorges Nemzeti Park
Sport[szerkesztés]
A legnépszerűbb sport Mauritiuson a labdarúgás. Club M becenévvel illetett nemzeti csapatuk legjelentősebb nemzetközi sikere eddig az 1974-es afrikai nemzetek kupáján való szereplés volt, ahol nyeretlenül esett ki a csoportkörből. Adottságainak köszönhetően népszerűek még a vízi sportok, de szinte minden jelentős egyéni-, valamint csapatsport űzésére lehetőség van a szigeten.
Regionális szinten versenyképes sportolókkal bír. Számos érmet szerzett már az indiai-óceiáni szigeti játékokon, melynek két alkalommal, 1985-ben és 2003-ban volt házigazdája.
A nemzeti sportnak a lóversenyzés számít, amely szerves része a sziget kulturális örökségének. 1812-ben avatták fel a Champ de Mars versenypályát Port Louisban, mely a legöregebb lóversenypálya a déli féltekén.[9]
Olimpia[szerkesztés]
A Mauritiusi Olimpiai Bizottságot 1971-ben alapította Ram Ruhee, és 1972-ben vette fel tagjai közé a NOB. A téli olimpiai játékokon eddig nem képviselhette magát, a nyári játékokra ellenben 1984 óta minden alkalommal tudott sportolókat küldeni. A szigetállam első, és mindeddig egyetlen olimpiai érmét, egy bronzérmet 2008-ban nyerte Bruno Julie ökölvívásban.
Ünnepek[szerkesztés]
Színes kulturális múltjából fakadóan Mauritius több különböző vallás, etnikai közösség tart fesztiválokat.
Jelentősebb ünnepek:
- Spring fesztivál – kínai újév (januárban vagy februárban)
- Cavadee (hindu) – tamilok ünnepe (januárban vagy februárban)
- Maha Shivaratree (hindu) (februárban)
- Holi (hindu) (februárban vagy márciusban)
- Ougadi – telegu újév (márciusban)
- Divali (hindu)
- Il-El-Fitr (Ramadán vége)
Érdekességek[szerkesztés]
- Az Air Mauritius Légitársaság logóján a vörösfarkú trópusi madár található.
- Mauritius – Anglia, Svájc és Brazília után – a világon a negyedik olyan ország, amely bélyeget adott ki. A Kék Mauritius, aminek mindössze tizenkét példánya ismert (a Vörös Mauritiusnak tizennégy), a legendásan ritka bélyegek szimbóluma.
- A Mauritiuson található egyetlen autópályát magyar vállalkozók építették az 1970-es években. A vállalkozók azóta kint is élnek.
Idézetek[szerkesztés]
- „Isten először megalkotta Mauritiust, majd lemásolta és létrehozta belőle az Édenkertet.” – Rudyard Kipling
További információk[szerkesztés]
- Cikk Mauritiusról
- Mauritius képekben
- Képek Mauritiusról
- Startlap linkgyűjtemény
- Mauritius (képek)
- Szeredi István: Mauritius: az ősi álom (Budapest, 2004) ISBN 963-9172-63-4
- A világ országai. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1990.
- Dieter Ebeling: Afrika. Egy földrész arca.
- R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006.
- G. Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok. Gondolat. Budapest, 1986.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ 2011-es népszámlálási adat. [2013. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 23.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ Élet és Tudomány, LXVII. évf. 31. sz. 976. o. 2012.
- ↑ http://www.travelmauritius.info/national_park.html
- ↑ Élet és Tudomány, LXVII. évf. 39. sz. 1232. o. 2012.
- ↑ Élet és Tudomány, LXVII. évf. 30. sz. 944. o. 2012.
- ↑ Light Rail Transit. gov.mu. (Hozzáférés: 2013. március 6.)
- ↑ A Champ de Mars a mauritius-tourist-guide.mu honlapon. mauritius-tourist-guide.mu. (Hozzáférés: 2013. március 6.)
Források[szerkesztés]
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
|
