Fejes káposzta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fejes káposzta
Cabbage.jpg
Származás
Mediterráneum, 1. század
Osztályozás
Nemzetség: Brassica
Faj: B. oleracea
Rassz: B. o. convar. capitata
Változat: B. o. convar. capitata var. alba
Wikimedia Commons
Commons

A Wikimedia Commons tartalmaz
Fejes káposzta témájú médiaállományokat.

Káposzta (nyers)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 20 kcal   100 kJ
Szénhidrátok     5,8 g
- Cukrok  3,2 g
- Rost  2,5 g  
Zsír 0,1 g
Fehérje 1,28 g
Tiamin (B1-vitamin)  0,061 mg   5%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,040 mg   3%
Niacin (B3-vitamin)  0,234 mg   2%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,212 mg  4%
B6-vitamin  0,124 mg 10%
Folsav (B9-vitamin)  53 μg  13%
C-vitamin  36,6 mg 61%
Kalcium  40 mg 4%
Vas  0,47 mg 4%
Magnézium  12 mg 3% 
Foszfor  26 mg 4%
Kálium  170 mg   4%
Cink  0,18 mg 2%
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

A fejes káposzta vagy édes káposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. alba) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Szinte egész évben fogyasztható. A káposztát már több mint 4000 éve termeszti az ember.

C-vitamin-tartalma 40–50 mg/100 g. A télre eltett savanyított káposzta nyersen fogyasztva szinte a teljes C-vitamin-tartalmát megőrzi, miként a B1- és B2-vitamint is, ezért nagyon fontos vitaminforrásunk. Az első évben növeszti a fejet, amit megeszünk, a másodikban pedig a becőtermést a magokkal, amikről szaporítható.

A hideget jól tűri, de a −4 °C alatti hőmérsékletet csak az úgynevezett áttelelő fajták viselik el. Az árnyékot, félárnyékot nem tűri. A hibrid fajtákat öntözni kell. Nagy termést csak tápanyagdús talajon hoz.

A tenyészidő hossza szerint négy típusát különböztetjük meg:

  • a rövid tenyészidejű (55–70 nap) fajtákat korai, friss fogyasztásra termesztik;
  • a közepes tenyészidejű (70–120 nap) nyári fajtákat szintén friss fogyasztásra termesztik;
  • az őszi és téli fajtákat ipari feldolgozásra és téli tárolásra;
  • az áttelelő fajtákat ősszel ültetik ki és tavasszal takarítják be.

A káposztatermelés hagyományait bemutató egyik legnagyobb magyarországi rendezvény a Demecseri Káposztás Napok (szeptember 26-28).

Fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A káposzta jól megművelt földet, sok nedvességet kedvelő növény. Magját tavasszal melegágyba vetik, majd a palántákat nedves, tápanyaggal dúsított talajba ültetik. Az első nyáron csak a gyökér és a leveles szár (a káposztafej) alakul ki. A levelek rövid, vaskos szárból erednek, amelyet torzsának nevezünk. A levelek és a torzsa sok tápanyagot raktároznak. A második nyáron az újból kiültetett növény hosszú szárat hajt, amelyen virágok, a virágokból száraz - éretten kétfelé nyíló - becőtermés, s benne a magok fejlődnek. Mivel kifejlődéséhez két nyár szükséges, ezért kétnyári növénynek nevezzük.

Hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész évben megtalálható asztalunkon, finom és változatos ételek készíthetők belőle. Nyersen, főzve, tartósítva, savanyítva egyaránt ízletes. Enyhe zamatával és ropogós állagával egyike a legfinomabb zöldségeknek. A korai káposztafejeknek fényes és szorosan tapadó leveleik vannak.

A gyalult káposztából sóval és fűszerekkel (tormával, babérlevéllel, kaporral) érlelik a savanyú káposztát. Az érlelés alatt a káposzta bő levet ereszt, cukortartalma tejsavvá alakul át, ez adja jellegzetes ízét. Saját levében hónapokig is eláll a hűtőszekrényben. Nagyon magas a C-vitamin tartalma.

Fontosabb kártevői és betegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kártevői

  • tavaszi káposztalégy,
  • keresztesvirágúak földibolhája,
  • káposzta levéltetű,
  • káposztalepke,
  • káposztapoloska,
  • dohánytripsz,
  • káposztamoly

Betegségei

  • káposzta fuzáriumos sárgasága,
  • káposzta xantomonászos feketeerűsége,
  • káposztaperonoszpóra,
  • káposzta plazmodiofórás gyökérgolyvája,
  • káposzta botritiszes betegsége,
  • káposzta szklerotíniás betegsége

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]