Széles durbincs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Széles durbincs
rajz a halról
rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 2000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Öregcsalád: Percoidea
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Percinae
Nem: Durbincsok (Gymnocephalus)
Bloch, 1793
Faj: G. baloni
Tudományos név
Gymnocephalus baloni
(Holčík & Hensel, 1974)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Széles durbincs témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Széles durbincs témájú kategóriát.

A balon vagy széles durbincs (Gymnocephalus baloni) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó védett faj.[1]

A Duna-vízrendszer bennszülött faja, de a Fekete- és a Kaszpi-tenger medencéjének más folyóiban is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentéktelen, mivel mérete kicsi, és állománysűrűsége gyér.

Előfordulása[szerkesztés]

Tudománytörténeti érdekesség, hogy önálló fajként csak 1974-ben ismerték fel. A vágó durbincs és a széles durbincs feltételezhetően ökológiai specializáció útján különült el egymástól. Korábban a Duna-vízrendszer bennszülött fajának tartottak, de kiderült, hogy a Fekete- és a Kaszpi-tenger medencéjének más folyóiban is előfordul.[2][3] Magyarországon a Duna, a Rábca, a Rába, az Ipoly, az Apátkúti-patak, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Lendva, a Tisza, a Szamos, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, az Eger-patak, a Rima, a Laskó-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Hortobágy-Berettyó, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros és a Tisza-tó az élőhelye.[4]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Közeli rokonához, a vágó durbincshoz hasonlít a legjobban, de annak oldalát elszórt sötétbarna foltok tarkítják, és teste is robusztusabb. Ezek nem rendeződnek harántsávokká, és hátúszójuk szegélyvonalának meghosszabbítása nem derékszög, hanem hegyesszög alatt metszi a faroknyelet. A selymes durbincs megkülönböztethető tőle, hiszen annak az oldalán hosszanti csíkok futnak. Hasonlít hozzá a sügér, de annak sávozottsága erőteljesebb, és az első hátúszója végén visel foltot.[4]

Neve[szerkesztés]

A széles durbincs a tudományos fajnevét a lengyel származású, kanadai Eugene K. Balon ichthiológusról kapta. Emiatt nevezik magyarul balon durbincsnak, továbbá ponty paptetűnek és barna lezsérnek is.[2][5]

Megjelenése[szerkesztés]

Teste zömök és magas, oldalról lapított. Kistermetű, mert kifejlett példányai csak 10-20 centiméteres hosszúságot érnek el, de nagyobbra nőnek, mint a vágó durbincsok. Feje és a szeme is nagy az orra enyhén lekerekített és hosszúkás. Háta a fej mögött meredeken emelkedik a hátúszó kezdetéig, majd onnan fokozatosan ereszkedik a faroknyél közepéig. A hátán lévő meredek emelkedés egy jellegzetes púppal kezdődik, amely az idősebb példányokon különösen szembetűnő. Színe halvány olajbarna, melyen igen sok apró, sötétbarna folt néhány szabálytalan alakú harántsávban rendeződik. Hátúszójának első részében 14-16 tüske, hátulsó felében 11-13 elágazó sugár található. Oldalvonala teljes és 35-40 pikkelyt lehet számolni rajta.[4][6]

Életmódja[szerkesztés]

Táplálékát kezdetben planktonszervezetek, férgek, apró rákok, rovarlárvák és puhatestűek alkotják. A folyók viszonylag gyors áramlású, oxigénben gazdagabb részein, kövek között él. A köveket búvóhelyként használja és csak szürkületkor hagyja el, nappal általában inaktív. Nem alkot rajokat és feltételezhető róla a territóriumtartás is.[3]

A márna- és dévérzóna áramláskedvelő reofil hala, de ezek ellenére holtágakban és állóvizű csatornákban is megtalálható. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy az erőteljes időszakos áramlások idején eljut ilyen helyekre. Megfigyelték, hogy az ilyen helyekre került példányok milyen nagy számban gyűlnek össze a visszajutásukat akadályozó zsilipkapuknál, ezzel is azt igazolva, hogyha tehetnék, ők bizony visszatérnének az áramló vízbe.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodása kevésbé ismert, de a vágó durbincshoz hasonlítják, és reofil életmódja miatt íváskor a kavicsos-sóderes mederfenékre rakja le ikráit.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gymnocephalus baloni Holcík and Hensel, 1974. ITIS report. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  2. a b Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  3. a b Dr. Györe Károly: Széles durbincs - Gymnocephalus baloni Holčik & Hensel, 1974. HAKI. [2014. április 29-i dátummal az durbincs eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  4. a b c d e Széles durbincs – Gymnocephalus baloni Holčík & Hensel, 1974. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  5. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  6. Durbincsok (Gymnocephalus). tomolyka.freeweb.hu. [2009. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)

További információk[szerkesztés]

Magyar nyelvű[szerkesztés]

Idegen nyelveken[szerkesztés]