Fenékjáró küllő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Fenékjáró küllő
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Gobio
Cuvier, 1816
Faj: G. gobio
Tudományos név
Gobio gobio
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Bungia nigrescens Keyserling, 1861
  • Cobitis fundulus Wulff, 1765
  • Cyprinus gobio Linnaeus, 1758
  • Gobio fluviatilis Cuvier, 1842
  • Gobio fluviatilis Fleming, 1828
  • Gobio fluviatilis cynocephalus (non Dybowski, 1869)
  • Gobio fluviatilis lepidolaemus Kessler, 1872
  • Gobio gobio acutipinnatus (non Menschikov, 1939)
  • Gobio gobio albanicus Oliva, 1961
  • Gobio gobio balcanicus Dimovski & Grupche, 1977
  • Gobio gobio brevicirris (non Fowler, 1976)
  • Gobio gobio brevicirris (non Berg, 1914)
  • Gobio gobio bulgarica (non Drensky, 1926)
  • Gobio gobio carpathicus (non Vladykov, 1925)
  • Gobio gobio carpathicus krymensis Delyamure, 1937
  • Gobio gobio feraeensis (non Stephanidis, 1973)
  • Gobio gobio gobio (Linnaeus, 1758)
  • Gobio gobio gymnostethus (non Ladiges, 1960)
  • Gobio gobio holurus (non Fowler, 1976)
  • Gobio gobio insuyanus (non Ladiges, 1960)
  • Gobio gobio intermedius (non Battalgil, 1944)
  • Gobio gobio katopyga Berg, 1914
  • Gobio gobio kovatschevi (non Chichkoff, 1937)
  • Gobio gobio krymensis (non Banarescu & Nalbant, 1973)
  • Gobio gobio lepidolaemus Kessler, 1872
  • Gobio gobio lepidolaemus lindbergi Turdakov & Piskarev, 1955
  • Gobio gobio lepidolaemus skadarensis (non Karaman, 1937)
  • Gobio gobio longicirris Berg, 1914
  • Gobio gobio magnicapitata Gundriser, 1967
  • Gobio gobio microlepidotus (non Battalgil, 1942)
  • Gobio gobio muresia Jászfalusi, 1951
  • Gobio gobio nikolskyi Turdakov & Piskarev, 1955
  • Gobio gobio ohridana (non Karaman, 1924)
  • Gobio gobio prosopyga Berg, 1914
  • Gobio gobio saramaticus Berg, 1949
  • Gobio gobio sarmaticus (non Berg, 1949)
  • Gobio gobio sibiricus (non Nikolskii, 1936)
  • Gobio latus Anikin, 1905
  • Gobio lepidolaemus Kessler, 1872
  • Gobio lepidolaemus caucasica (non Kamensky, 1901)
  • Gobio obtusirostris (non Valenciennes, 1842)
  • Gobio phoxinoides De la Pylaie, 1835
  • Gobio saxatilis Koch, 1840
  • Gobio vulgaris Heckel, 1837
  • Leuciscus gobio (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fenékjáró küllő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fenékjáró küllő témájú médiaállományokat és Fenékjáró küllő témájú kategóriát.

A fenékjáró küllő (Gobio gobio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A fenékjáró küllő egész Európában előfordul, de folyamatos elterjedéséről nem beszélhetünk. Állományai szigetszerűen előfordulnak a magyarországi folyókban, patakokban, homokos vagy kavicsos aljzatú állóvizekben, csatornákban. Viszonylag gyakori, de visszaszorulóban lévő faj. Franciaországtól a Baltikumig, valamint Ukrajnáig sokfelé megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés]

Akváriumi példány

A hal teste megnyúlt, oldalról és a hasi részen kissé lapított csaknem hengeres, faroknyele rövid, magas. Feje rövid, zömök, viszonylag magas szemei közepes nagyságúak és a fejtetőhöz közel ülnek, orra tömpe, szája alsó állású, vaskos.Szájszegletében 1-1 rövid bajuszszál van, amelyek visszahajtva legfeljebb a szem közepéig érnek. Pikkelyei nagyok, puhák, számuk 40-45 az oldalvonal mentén. Hátúszója 9-10, farok alatti úszója 8-9 sugarú; farokúszója villás. Garatfogai kétsorosak (2)2.5-5.3(2). A fenékjáró küllő átlagos testhossza 8-14 centiméter, legfeljebb 21 centiméter. 39-41 csigolyája van. E halfaj háta feketés, zöldes vagy kékes árnyalatú barna; oldalai szürkéssárgák enyhe ezüstös csillogással, az oldalvonal mentén 6-14 sötét vagy fekete folttal; hasa csillogóan fehér. Páratlan úszóin és a farok alatti úszón sötét pettyek vannak, amelyek csak erre a küllőfajra jellemzőek.

Életmódja[szerkesztés]

A hal a patakok, folyók gyors és lassú folyású részeit kedveli, de előfordul a homokos vagy kavicsos medrű, oxigéndús tavak partjánál is. Rajban élő fenékhal, a nyári hónapokban a sekély vizekbe, télen a mélyebb részekbe húzódik. Tápláléka férgek, rákok, rovarlárvák, alkalmilag halikra is.

Szaporodása[szerkesztés]

Ivarérettségét 2-3 éves korában éri el.Ívási időszaka április-júniusra esik, ilyenkor a hímek fején és testük elülső részén nászkiütések jelennek meg. A nőstény ragadós, körülbelül 1.5 milliméter átmérőjű ikráit a sekély, elöntött részeken kövekre vagy növényekre rakja. Egy nőstény 1000-3000 ikrát rak. A kelési idő 3-5 nap. A kikelő lárvák 5-6 milliméter hosszúak.

Források[szerkesztés]