Sőregtok

Sőregtok
	Rajz a halról
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Rend:	Tokalakúak (Acipenseriformes);
Család:	Valódi tokfélék (Acipenseridae);
Alcsalád:	Acipenserinae;
Nem:	Acipenser; Linnaeus, 1758
Faj:	A. stellatus;
Tudományos név
	Acipenser stellatus; Pallas, 1771
Szinonimák
	Acipenser helops Pallas, 1814; Acipenser ratzeburgii Brandt, 1833; Acipenser rostratus Brandt & Ratzeburg, 1833; Acipenser seuruga Bonnaterre, 1788; Acipenser stellatus danubialis Brusina, 1902; Acipenser stellatus donensis Lovetsky, 1834; Acipenser stellatus illyricus Brusina, 1902;
Elterjedés
	Elterjedési területe (a kékben még él, a vörösben már kihalt)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Sőregtok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sőregtok témájú kategóriát.

A sőregtok (Acipenser stellatus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A sőregtok a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger, valamint az odatorkolló folyók lakója. A Dunában Pozsonyig észlelték, napjainkban a Vaskapunál lévő duzzasztómű megakadályozza, hogy felúszhasson a folyóban. Az utolsó ismert magyarországi példányt 1965-ben Mohácsnál fogták. Védett!

Megjelenése[szerkesztés]

A sőregtoknak 10-15 hátrafelé irányuló, éles hegyű, hátvértje van; a 26-40 finom oldalvért nem fedi egymást; 10-12 a hasvértek száma. Rendkívül karcsú, megnyúlt testének keresztmetszete kör alakú. Keskeny, hegyes, felfelé hajló orrának hossza meghaladja a fej hosszúságának felét. Alsó ajka középen megszakított. Háta rozsdabarna, feketésbarna árnyalattal, a fej oldalai vörhenyesek; hasoldala fehér, ezüstös csillogással. Előfordulhat csaknem fekete színű, szürkéssárga hasoldalú példány is. Orrának alsó fele hússzínű, a csontos vértek piszkosfehérek. A nőstény maximális testhossza 220 centiméter, testtömege 68 kilogramm.

Életmódja[szerkesztés]

A sőregtok vándorhal, van úgynevezett nyári és téli formája. Előbbi többnyire nem hatol messzire a folyók alsó szakaszán: ívóhelyei a folyók torkolatában, gyakran a delta előtt, a görgeteges, hordalékos részeken vannak. Júniusban ívik, az ivadék hamar visszatér a tengerbe. A téli forma messzire felúszik a folyókban, június–szeptemberben ívik. Tápláléka rovar lárvák, rákok és apró halak.

Egyéb elnevezései[szerkesztés]

Csillagostok, halak királya, királyhal, síreg, sőreg, vízipárduc.^[1]

Képek[szerkesztés]

A halpiacon
Azerbajdzsán egyik postabélyegén
Rajz a fejéről, felülről
és alulról

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Új.horgász.hu. [2021. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 18.)

Források[szerkesztés]

Acipenser stellatus Pallas, 1771 FishBase
Bauchot, M.-L., 1987. Poissons osseux. p. 891-1421. In W. Fischer, M.L. Bauchot and M. Schneider (eds.) Fiches FAO d'identification pour les besoins de la pêche. (rev. 1). Méditerranée et mer Noire. Zone de pêche 37. Vol. II. Commission des Communautés Européennes and FAO, Rome.
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 15.)

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Új.horgász.hu. [2021. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 18.)

[1]