Vaskos csabak
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajz a halról
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Telestes souffia (Risso, 1827) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vaskos csabak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vaskos csabak témájú kategóriát. |
A vaskos csabak vagy csabakkeszeg (Telestes souffia) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
A Duna-medence bennszülött faja ezért nagy természeti értéket képvisel. Veszélyeztetett és ezért megóvása élőhelyein, kiemelt fontosságú feladat. Magyarországon csak elvétve átsodródó példányokkal lehet találkozni.
Előfordulása[szerkesztés]
A vaskos csabak a Duna és a Rajna középső és felső szakaszának gyors folyású vizeiben él, ritkábban tavakban is előfordul, például megtalálható a Boden-tóban és az Alpokban 850 méterig. Magyarországon a Felső-Tiszán és ennek mellékvizein, a Mura hazai szakaszán lehet elviekben találkozni vele, hiszen nagyon ritka. Egyetlen bizonyított előfordulását 2004-ben a Tiszán Tiszacsécsénél jelentették. Legközelebbi, de határainkon kívül eső populációi a Mura szlovéniai szakaszán, illetve kelet felé a Felső-Tiszában, valamint a Tisza romániai mellékfolyóiban és azok patakjaiban élnek.[3][4]
Hasonló fajok[szerkesztés]
Testformája és szájállása alapján a nyúldomolykóhoz (Leuciscus leuciscus) és a gyöngyös koncérhoz (Rutilus frisii) hasonlít, de narancsszínű oldalvonala és az a fölött húzódó kékesszürke sáv jó támpontot ad a megkülönböztetésére.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított. Testéhez viszonyítva aránylag kisméretű a feje és a szemnagysága közepes. Kissé előrenyúló szája félig alsó állású. Orra tompa és az orrnyílás vonalán túlér egy kissé a szájszöglete. 48-56 nagyméretű pikkelye van az oldalvonal mentén. Oldalvonala narancsszínű és fölötte az orrtól a farokúszóig egy kékesszürke sáv húzódik. Kis termetű hal testhossza 12-17 centiméter, ritkán haladja meg a 25 centimétert.[3][4] 41-42 csigolyája van.
Életmódja[szerkesztés]
A kavicsos szakaszokon fenéken tartózkodó rajhal. Tápláléka a vízfenéken előforduló plankton és apró gerinctelen szervezetek. Elfogyasztja az apróbb kisebb csigákat, bolharákokat, rovarlárvákat, de alkalomadtán algákat és a vízre hulló hernyókat is.[4]
Szaporodása[szerkesztés]
Március és május között csapatosan ívik, ilyenkor vízfolyások felső szakaszaira vonul és a sebesen áramló vízben, a kavicsos fenéken rakja le ikráit. Nászidőszakban megfigyelhető, hogy az oldalvonal színe kifejezettebb, emellett az uszonyok tövén, valamint a kopoltyúfedőn is halvány narancsos elszíneződést ölt magára. Az ivarérett hímek zömmel 10-12 centiméter hosszúak, az ikrások jellemzően ennél nagyobbak.[3][4]
Képek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Állatnevek enciklopédiája
- ↑ Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- ↑ a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- ↑ a b c d e Vaskos csabak – Leuciscus souffia agassizi (Cuvier & Valenciennes, 1844). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
További információk[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
- Vaskos csabak - Leuciscus souffia. greenfo.hu. [2007. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- Telestes souffia (Risso, 1827) FishBase
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
|
