Vaskos csabak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Vaskos csabak
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Telestes
Bonaparte, 1837
Faj: T. souffia
Tudományos név
Telestes souffia
(Risso, 1827)
Szinonimák
  • Chondrostoma rysela Agassiz, 1835
  • Leuciscus agassii Valenciennes, 1844
  • Leuciscus agassizi Valenciennes, 1844
  • Leuciscus agassizii Valenciennes, 1844
  • Leuciscus multicellus (non Bonaparte, 1837)
  • Leuciscus muticellus (non Bonaparte, 1837)
  • Leuciscus souffia Risso, 1827
  • Leuciscus souffia agassizi Valenciennes, 1844
  • Leuciscus souffia muticellus (non Bonaparte, 1837)
  • Leuciscus souffia souffia Risso, 1826
  • Leuciscus soufia Risso, 1827
  • Telestes agassizi (Valenciennes, 1844)
  • Telestes agassizii (Valenciennes, 1844)
  • Telestes rysela Heckel, 1851
  • Telestes soufia soufia (Risso, 1827)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vaskos csabak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vaskos csabak témájú kategóriát.

A vaskos csabak vagy csabakkeszeg[1] (Telestes souffia) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[2]

A Duna-medence bennszülött faja ezért nagy természeti értéket képvisel. Veszélyeztetett és ezért megóvása élőhelyein, kiemelt fontosságú feladat. Magyarországon csak elvétve átsodródó példányokkal lehet találkozni.

Előfordulása[szerkesztés]

A vaskos csabak a Duna és a Rajna középső és felső szakaszának gyors folyású vizeiben él, ritkábban tavakban is előfordul, például megtalálható a Boden-tóban és az Alpokban 850 méterig. Magyarországon a Felső-Tiszán és ennek mellékvizein, a Mura hazai szakaszán lehet elviekben találkozni vele, hiszen nagyon ritka. Egyetlen bizonyított előfordulását 2004-ben a Tiszán Tiszacsécsénél jelentették. Legközelebbi, de határainkon kívül eső populációi a Mura szlovéniai szakaszán, illetve kelet felé a Felső-Tiszában, valamint a Tisza romániai mellékfolyóiban és azok patakjaiban élnek.[3][4]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Testformája és szájállása alapján a nyúldomolykóhoz (Leuciscus leuciscus) és a gyöngyös koncérhoz (Rutilus frisii) hasonlít, de narancsszínű oldalvonala és az a fölött húzódó kékesszürke sáv jó támpontot ad a megkülönböztetésére.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított. Testéhez viszonyítva aránylag kisméretű a feje és a szemnagysága közepes. Kissé előrenyúló szája félig alsó állású. Orra tompa és az orrnyílás vonalán túlér egy kissé a szájszöglete. 48-56 nagyméretű pikkelye van az oldalvonal mentén. Oldalvonala narancsszínű és fölötte az orrtól a farokúszóig egy kékesszürke sáv húzódik. Kistermetű hal testhossza 12-17 centiméter, ritkán haladja meg a 25 centimétert.[3][4] 41-42 csigolyája van.

Életmódja[szerkesztés]

A kavicsos szakaszokon fenéken tartózkodó rajhal. Tápláléka a vízfenéken előforduló plankton és apró gerinctelen szervezetek. Elfogyasztja az apróbb kisebb csigákat, bolharákokat, rovarlárvákat, de alkalomadtán algákat és a vízre hulló hernyókat is.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

Március és május között csapatosan ívik, ilyenkor vízfolyások felső szakaszaira vonul és a sebesen áramló vízben, a kavicsos fenéken rakja le ikráit. Nászidőszakban megfigyelhető, hogy az oldalvonal színe kifejezettebb, emellett az uszonyok tövén, valamint a kopoltyúfedőn is halvány narancsos elszíneződést ölt magára. Az ivarérett hímek zömmel 10-12 centiméter hosszúak, az ikrások jellemzően ennél nagyobbak.[3][4]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Állatnevek enciklopédiája
  2. Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  3. ^ a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  4. ^ a b c d e Vaskos csabak – Leuciscus souffia agassizi (Cuvier & Valenciennes, 1844). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)

További információk[szerkesztés]