Gyöngyös koncér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyöngyös koncér
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Rutilus
Rafinesque, 1820
Faj: R. frisii
Tudományos név
Rutilus frisii
(Nordmann, 1840)
Szinonimák
  • Cyprinus wiresuba Güldenstädt, 1791
  • Gardonus wyrozub Walecki, 1863
  • Leuciscus frisii Nordmann, 1840
  • Leuciscus frisii caspius Lönnberg, 1900
  • Leuciscus frisii kutum (non Kamensky, 1901)
  • Rutilus frisii frisii (Nordmann, 1840)
  • Rutilus frisii velecensis Chichkoff, 1932
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyöngyös koncér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyös koncér témájú kategóriát.

A gyöngyös koncér (Rutilus frisii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[1] Népies neve: menyecske koncér.

Európában ritka és veszélyeztetett kategóriába sorolt az állománya, Magyarországon csak elvétve az idevetődő példányokkal lehet találkozni. Gazdasági jelentősége nincs természeti jelentőségét az adja, hogy a Felső-Duna medencéjének bennszülött faja.

Előfordulása[szerkesztés]

A gyöngyös koncér élőhelye a felső Duna-szakasz néhány tava, valamint ezek be- és kifolyó vizei Bajorországban (Chiem-tó), Ausztriában (Traun, Attersee és Mondsee). A törzsalak Rutilus frisii frisii mint vándorhal a Fekete-tenger északnyugati felének brakkvizeiben él, és ívás idején (március-április) a beömlő folyókba (Dnyeszter, Nyugati-Bug, Dnyeper, Don, Rion, Batum) úszik fel. A Kaszpi-tengertől északra lévő területeken, valamint Anatóliában is előfordul.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Legkönnyebben a nyúldomolykóval és a fejes domolykóval lehet összetéveszteni, de az oldalvonalon található pikkelyszámuk eltér. Közeli rokona a leánykoncér oldalvonala mentén is kevesebb, 44-49 pikkely számolható. A paduc a szilvaorrú keszeg és az állas küsz pikkelyszáma ugyan hasonló, de a paducnak teljesen alsó állású a szája, a szilvaorrú keszegnek pedig az anális úszója lényegesen hosszabb és az állas küsz szája felső állású.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste orsó alakú, keresztmetszetében csaknem kerekded, feje kicsi. Lekerekített orra túlnyúlik a kissé ferdén álló kis szájnyíláson. Nagy, kerekded pikkelyei vannak. 62-67 az oldalvonal mentén. Mellúszói 17-18, hátúszója 11-12, farok alatti úszója 12-14 sugarú. Garatfogai egysorosak, 6(5)-5. Háta feketés zöld, oldalai világosabbak, hasa ezüstösen csillogó. Hát-, farok- és mellúszói szürkék, a hasúszók és a farok alatti úszó világos pirosak. Hasoldala ívás idején vörhenyesen csillogó. Testhossza 40-60 centiméter, legfeljebb 70 centiméter és testtömege elérheti az 8 kilogrammot.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Kisebb csapatokban a mederfenéken keresi táplálékát, mely gerinctelen szervezetek, mint talajférgek, apró rákok, rovar, lárvák, szúnyoglárvák és puhatestűek. Előfordul, hogy kisebb halakat és vízinövényeket is fogyaszt.[2] Legfeljebb 12 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Mélyvízi hal, rendszerint távol marad a partoktól és a folyóvizek felső szakaszának kavicsos aljzatán ívik. Élőhelytől függően március-május között az ivarérett példányok a tavakba ömlő folyókba vagy a levezető csatornákba úsznak, esetleg a sekély vizű partszakaszokat keresik fel. A hímek fején és hátán nászkiütések jelennek meg. Ívásához ideális a 12-19 fokos vízhőmérséklet. A nőstények által érlelt ikra mennyisége testtömeg-kilogrammonként 32-35 ezer, az ikraszemek átmérője 1,9-2,1 milliméter között változik.[2][3] Az ivadék 10-16 nap múlva kel ki az irkából.

Felhasználása[szerkesztés]

A gyöngyös koncért ipari mértékben halásszák. A halat tenyésztik is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rutilus frisii (Nordmann, 1840). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  2. ^ a b c Gyöngyös koncér – Rutilus frisii meidingeri (Heckel, 1852). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  3. ^ a b Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8

További információk[szerkesztés]