Német bucó

Német bucó
Akváriumi példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei) Család: Sügérfélék (Percidae) Alcsalád: Luciopercinae Nem: Bucó (Zingel) Cloquet, 1817 Faj: Z. streber
Tudományos név
Zingel streber (Siebold, 1863)
Szinonimák
Asper verus (Schaeffer, 1761) Aspro streber (Siebold, 1863)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Német bucó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Német bucó témájú kategóriát.

A német bucó (Zingel streber) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó védett faj.

Kisméretű halfaj, mely gazdasági szempontból nem bír jelentőséggel, de nagy természeti értéket képvisel. Szűk területen élő, nagyon ritka bennszülött halunk. A veszélyeztetett fajok közé tartozik, mivel a folyókon épülő vízlépcsők hatására élettere egyre szűkül.

Elnevezései

Horgászok körében reszelő néven volt ismert, de orsóhalnak is nevezték. További elnevezései: Apáczafúró, Arsóhal, Buczó, Buczok, Durbancs, Kerékszeg, Német-Kócz, Nemhal, Orsófark, Orsófarkú hal, Poczokfarkú, Ráspóhal és Répahal.

Előfordulása

A német bucó Magyarországon ritkán előforduló fokozottan védett hal, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Elterjedési területe nagyon szűk a Duna vízrendszerének őshonos halfaja a tiszta, oxigéndús, sebes folyóvizekben él. A Duna vízrendszerén kívül a Vardar folyó vízrendszere szolgál még élőhelyeként. Magyarországi élőhelyei a Duna, Mosoni-Duna, a Rába, a Lapincs, a Pinka, a Strém, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Tisza, a Szamos, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Sebes-Körös és a Maros.

A Duna vízrendszerén kívül, a Dnyeszter vízrendszerében is előfordul.

Hasonló fajok

Közeli rokonához a magyar bucóhoz, hasonlít a legjobban, olyannyira, hogy ránézésre összetéveszthető vele. Megkülönböztetésül annak a teste és faroknyele valamivel vaskosabb, mintázata elmosódottabb. A magyar bucó első hátúszója hosszabb és benne több 16 feletti tüske van. Alakját tekintve hasonlít a küllőkre és a márnákra, de a bucófajokat első pillantásra megkülönbözteti kettős hátúszójuk.

Azonosítása határozóképlettel

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a német bucó és a magyar bucó határozóképletét tartalmazza.

Tudományos név	Magyar név	pikkelyképlet	garatfogképlet	úszósugár hátúszó	úszósugár farokalatti
Zingel zingel	magyar bucó,	83 8-9/12-15 95	-	D1:XIII-XV, D2:I-II/16-20	II/11-13
Zingel streber	német bucó,	70 6-7/10-12 82	-	D1:VII-IX, D2:I/12-13	I/10-12

Megjelenése

Kistermetű faj a hal teste hengeres erősen megnyúlt, hossza 12 - 18 centiméter, legfeljebb 22 centiméter. Feje viszonylag hosszú és aránylag széles, valamint felülről lapított. Orra megnyúlt, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Közepes méretű szája teljesen alsó állású. Érdes tapintású kicsiny pikkelyei erősen ülnek a bőrben darabszáma 70 - 82 egy hosszanti sorban. A torok, a mell és a has nagy része pikkelytelen. A kopoltyúfedők hátulsó szegélyén erős tüske ül. Mellúszói gyengén fejlettek, a hasúszók a mellúszók alatt vannak, szélesek. Az első hátúszóban 7-9 tüske, a másodikban 12-13 elágazó sugár számlálható. Az elő-kopoltyúfedők hátulsó szegélye fogazott. Nincs úszóhólyagja. Oldala ívás idején smaragdzöld bronzfénnyel ragyog.

Életmódja

A német bucó fenékhal, a bucó halnem más fajaihoz hasonlóan a kavicsos talajú, sekély, de erős sodrású vizeket vízfolyások felső és középső szakaszán a gázlós, gyors sodrású köves, kavicsos biotópokat kedveli. Az éjszaka aktív hal a nagyobb folyókban a paduczóna fölső régiójától a dévér zóna fölső régiójáig fordul elő, ez utóbbinak az alsó régiójában - ellentétben a magyar bucóval - már nem található meg. Általában a sodrott mederszakaszokon található meg, az üledékes részeket kerüli, ezért a duzzasztott folyószakaszokról elvándorol. Tápláléka apró talajállatok, halikra, ivadék, de a víz által görgetett hordalékból is kiszedegeti az elfogyasztható szerves törmeléket.

Szaporodása

Március – májusban párosan ívik a gyors áramlású, kavicsos mederrészeken, ahol kisebb gödröt készít. Az ikrások ebbe az elkészített kavicsos-sóderes meder gödrébe rakják le ragadós ikrájukat, amelyet megtermékenyítés után befednek finom kavicsréteggel.

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
• A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
• Danube Streber Zingel streber (Siebold, 1863) (angol nyelven). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
• Német bucó (Zingel streber). halaink.hu. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
• Zingel streber (angol nyelven). European Environment Agency. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
• Zingel streber (angol nyelven). Fauna Europaea. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
• Német bucó (Zingel streber) (angol nyelven). AQUATAB. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
• Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol, Switzerland. 646 p.