Fürge cselle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fürge cselle
Phoxinus phoxinus fürge cselle.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Phoxinus
Faj: P. phoxinus
Tudományos név
Phoxinus phoxinus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fürge cselle témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge cselle témájú kategóriát.

A fürge cselle (Phoxinus phoxinus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez és a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó védett faj.[1]

Európai viszonylatban egyre jobban sebezhető fajnak tartják, hiszen érzékenyen reagál a környezeti változásokra. Hazai állománya is fogyatkozóban van emiatt. Gazdasági jelentősége nincs, azonban élőhelyein bőséges táplálékot kínál a pisztrángoknak, a péreknek és a domolykóknak. Társas életmódot folytató halfaj, még a patakok szűkös vízterében is rajokba tömörül.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fürge cselle Európában majdnem mindenhol elterjedt délen a Pireneusokig és a Balkán-félszigetig bezárólag. Ezenkívül Ázsia északi részén is honos a Bering-tengerig, az északi-sarkvidék régióiban azonban már nem fordul elő. A fürge cselle állománya elterjedési területének nagy részén stabil, a vízszennyeződés azonban erősen veszélyezteti állományát. Hazánkban főként hegy- és dombvidéki patakokban található meg az alföldi folyórészeken a vízszennyeződés miatt már nem fordul elő.[2][3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat hossza 7–10, néha akár 14 centiméter is a nőstény nagyobb, mint a hím. Teste erősen nyújtott, csaknem kerekded, csak a faroknyél lapított oldalról. Szájrése kicsi, végállású. Pikkelyei kicsinyek, 80–90 van egy hosszanti sorban; oldalvonala többnyire nem teljes, a test közepe után megszakad. Hátúszója és farok alatti úszója 10–10 sugarú. Garatfogai kétsorosak, 2.5–5(4).2. Háta és oldala gyakran olajzöld, gyakran sötét keresztsávokkal, oldala bronzos-fémes csillogású, hasa halványsárga vagy fehéres színű. A hím az ívási időszakban vörösesre színeződik, és fején fehér dudorok nőnek. Ezt nevezik dorozsmának vagy más néven nászkiütésnek. A nőstény az ívási időszakban könnyen felismerhető kemény, ikrákkal teli hasáról. A fürge cselle két érzékszervvel: hallószervével és oldalvonal szervével érzékeli a rezgéseket.[3][4]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fürge cselle társas lény. Sekély, hideg vizek lakója. Kavicsos medrű, oxigéndús folyóvizeket és tavakat kedveli. Táplálékát csapatokban keresi, melyet vízben élő gerinctelenek, például férgek, rovarlárvák, rákok, vízre hullott repülő rovarok és egyes növényi anyagok gyengébb növényi hajtások alkotják. Táplálkozáskor képes az állkapcsát előre tolni. Kedvelt étke a rablóhalaknak, de egyik nagy ellensége mégis a jégmadár.[3][4]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 1–2 éves korban éri el. Az ívási időszak áprilistól júliusig tart. Ekkor, a folyókban élők csapatosan felvonulnak a patakokban, míg a tavakban élők a partok közelébe húzódnak. A hímek oldala sötét zöldes-feketére, a hasuk vörösre színeződik. A nőstény kis csomókba akár 1 000 halványsárga, nyálkával bevont ikrát rak le a folyóágyba, ahol azok kövekre, kavicsokra vagy vízinövényekre tapadnak, és a hím megtermékenyíti őket. Az ikra átmérője 1–1,3 milliméter. A lárvák körülbelül egy hét múlva kelnek ki. [3][4]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A képeken jól látható, hogy társas életmódot folytat és apró termetű faj.

Fürge csellék Prágából "Subaqueous Vltava"
Fürge cselle raj
Nagyszámban összeverődött fürge cselle raj
Egy akváriumban készített közeli kép.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  2. Védett halaink 2. mohosz.hu. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  3. ^ a b c d Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  4. ^ a b c Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]