Homoki küllő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Homoki küllő
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Fts
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Romanogobio
Bănărescu, 1961
Faj: R. kesslerii
Tudományos név
Romanogobio kesslerii
(Dybowski, 1862)
Szinonimák
Szinonimák
  • Gobio kessleri Dybowski, 1862
  • Gobio kessleri antipai (non Banarescu, 1953)
  • Gobio kessleri banaticus (non Banarescu, 1960)
  • Gobio kessleri kessleri Dybowski, 1862
  • Gobio kesslerii Dybowski, 1862
  • Gobio persa carpathorossicus Vladykov, 1931
  • Gobio similis Chichkoff, 1929
  • Gobio uranoscopus carpathorossicus Vladykov, 1925
  • Romanogobio kessleri (Dybowski, 1862)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Homoki küllő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homoki küllő témájú kategóriát.

A homoki küllő (Romanogobio kesslerii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.[1]

A Romanogobio halnem típusfaja.

A Duna vízrendszerének nagy természeti értéket hordozó, de gazdasági szempontból jelentéktelen halfaja. Egyre gyérülő állománya Magyarországon még helyenként jelentős előfordulással bír, azonban védelme ennek ellenére is indokolt.

Előfordulása[szerkesztés]

A faj a Duna középső és alsó szakaszának mellékfolyóiban él. Magyarországon helyenként gyakori is lehet és megtalálható Délnyugat-Oroszországban és a lengyelországi Visztula felső szakaszán.[2]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Közeli rokonaival a fenékjáró küllővel, a halványfoltú küllővel és a felpillantó küllővel téveszthető össze legkönnyebben. Az 1980-as évekig Magyarországon előkerült példányait például felpillantó küllőnek vélték. A fenékjáró küllőt erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint magas faroknyele különbözteti meg. A halványfoltú küllő háta és faroknyele is magasabb, emellett a hátúszójában rendszerint csak 7 osztott sugár van. A felpillantó küllő hátúszójában is csak 7 elágazó sugár van, végbélnyílása pedig inkább az anális úszó kezdetéhez esik közelebb, mint a hasúszók tövéhez. Az alak és szájforma tekintetében ugyancsak hasonló a márna és a petényi-márna, de őket két pár bajuszuk jól megkülönbözteti a csupán egy pár bajuszt viselő küllőktől.[2][3]

Megjelenése[szerkesztés]

Testformája hosszúkás, hengeres, nem annyira magas, mint inkább széles. Testhossza 10-12 centiméter, legfeljebb 13 centiméter. Feje közepesen nagy, orra tompán lekerekített, 40-43 nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. Az oldalvonal és a hasúszók tövi része között 3-4 pikkelysor található. Az oldalvonal mentén sorban 6-10, leggyakrabban 8 sötét folt van. A hátúszó közepes hosszúságú, kezdete a hasúszók tövével egy vonalban vagy kissé előbbre helyezkedik el. A farok alatti úszó rövid és magas. A faroknyél hosszú, alacsony, hengeres, magassága és szélessége csaknem azonos. A farokúszó hosszú, erősen kivágott. Szája alsó állású, húsos ajak veszi körül és a felső állkapocs hátulsó peremén mindkét oldalon egy-egy bajuszszál található. A torokrész és a mell pikkelytelen és ennek nagysága alapján több alfaját írták le.[2][4]

Életmódja[szerkesztés]

Jellegzetes élőhelyei elsősorban a domb- és síkvidéki folyók homokos, kavicsos szakaszai, de előfordul a hegyvidéki zóna patakjaiban is. Apró termetű rajhal, amely a gyors sodrású, oxigéndús vizeket kedveli. A mederfenéken tartózkodik, ahol tápláléka a talaj algaszövedéke, apró férgek, rovarlárvák és planktonrákok.[2][4]

Legfeljebb 5 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Ivarérettségét a harmadik életévében éri el, ívási időszaka áprilistól júniusig tart. Viszonylag kevés ikrát érlel, melyet íváskor elsősorban a folyók márnazónájának nem túl gyors sodrású részein, a homokos-sóderes mederfenékre rak.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Romanogobio kesslerii (Dybowski, 1862). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  2. ^ a b c d Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  3. ^ a b Homoki küllő – Gobio kessleri Dybowski, 1862. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 22.)
  4. ^ a b c Dr. Györe Károly: küllo Homoki küllő - Gobio kessleri Dybowski, 1862. HAKI. (Hozzáférés: 2010. június 22.)

További információk[szerkesztés]