Magyar bucó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Magyar bucó
Rajz a magyar bucóról
Rajz a magyar bucóról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Öregcsalád: Percoidea
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Luciopercinae
Nem: Bucó (Zingel)
Cloquet, 1817
Faj: Z. zingel
Tudományos név
Zingel zingel
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
  • Aspro zingel (Linnaeus, 1766)
  • Perca zingel (Linnaeus, 1758)
  • Aspro zingel Linnaeus (Berg, 1948; Vásárhelyi, 1961; Berinkey, 1966)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Magyar bucó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar bucó témájú kategóriát.

Moldovai bélyegen

A magyar bucó (Zingel zingel), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába és a bucó nemébe tartozó védett faj.[1] A Duna és a Dnyeszter vízrendszerében található meg ez a nagy természeti értéket képviselő, de gazdasági szempontból jelentéktelen, sajnos egyre szűkülő elterjedési területet magáénak tudható halfaj, melyet a Magyar Haltani Társaság internetes szavazásán a 2014-es év halának választottak meg.[2]

Elnevezései[szerkesztés]

Több köznyelvi elnevezése is ismert ezért furkó, bunkó, barátfasz, barátbunkó, baráthal, czingli, gócz, kócz, kóczhal, kolcz, kólcz, kosz, magyar-kócz, orsóhal, orsósügér neveken is említhetik.[3][4][5]

Előfordulás[szerkesztés]

A magyar bucó Magyarországon fokozottan védett hal, eszmei értéke 100 000 Ft.[6] A faj elterjedése szűk területre a Duna és a Dnyeszter vízgyűjtő területére korlátozódik. Magyarország vizeiben nemcsak őshonos, hanem a faj kialakulása és elterjedése is a Duna-medencében ment végbe. Magyarországi élőhelyeként ismert a Mosoni-Duna, a Rába, a Lapincs, a Pinka, a Strém, a Marcal, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Tisza, a Szamos, a Keleti-főcsatorna, a Hármas-Körös, Kettős-Körös, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös és a Maros folyó.[7]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Közeli rokonához a német bucóhoz, hasonlít a legjobban, olyannyira, hogy ránézésre összetéveszthető vele. Megkülönböztetést segíti, hogy annak a teste és faroknyele valamivel vékonyabb, mintázata markánsabb. Tőle eltérően oldalát rendszerint igen határozott szélű ferde sávok mintázzák, faroknyele még jobban elvékonyodik, és első hátúszójában csak 8-9 tüske található, valamint tőle nagyobbra is nő. A magyar bucó első hátúszója hosszabb és benne több 16 feletti tüske van. Alakját tekintve hasonlít még a küllőkre és a márnákra, de a bucófajokat első pillantásra megkülönbözteti kettős hátúszójuk.[7]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a német bucó és a magyar bucó határozóképletét tartalmazza.[8]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Zingel zingel magyar bucó, 83 8-9/12-15 95     -       D1:XIII-XV, D2:I-II/16-20            II/11-13
Zingel streber német bucó, 70 6-7/10-12 82     -       D1:VII-IX, D2:I/12-13            I/10-12

Megjelenése[szerkesztés]

Általában 20–30 cm és nagyon ritkán 50 centiméter hosszúságot is elérő fenéklakó hal. Orsószerűen megnyúlt a teste, melynek keresztmetszete csaknem henger alakú és a farok felé folyamatosan vékonyodik. Keskeny faroknyele rövidebb, mint a második hátúszó tövi részén mért távolság. Felülről lapított hosszúkás a feje, mely háromszög alakot formáz. Szeme nagy, egymástól függetlenül tudja mozgatni és orrához viszonyítva átmérője fele olyan nagyságú. Szája testéhez viszonyítva nem nagy és a nyílása alsó állású. Közepes méretű, kopoltyúfedő hátsó peremén erős tüske található, az elő kopoltyúfedő hátsó része fogazott. Pikkelyei apróak, érdesek és erősen tapadnak, 83-95 darab van az oldalvonalán egy sorban. Két hátúszója távol helyezkedik el egymástól, az elsőben 13-15 tüskés, a másodikban 16-20 lágy elágazó sugár van. Nincs úszóhólyagja. Háta és oldalai sárgásbarnák, benne 6-7 elmosódott sötét sávval vagy folttal tarkított rész színesíti. A hasának színe ezektől eltérően fehéres.[7][9]

Életmódja[szerkesztés]

A folyóvizekben az erősebb és gyengébb áramlásban fordul elő, mivel az áramlásmentes területekről elhúzódik. Magas oxigénigényű reofil halfaj, példányai a folyók medrében, a parttól viszonylag távol keresik táplálékukat. A vízszennyezésekre kevésbé érzékeny mégis jelentősen lecsökkent az állománya. A folyókon megépülő vízlépcsők lassú áramlási viszonyokat hoznak létre és emiatt veszélyeztetik az állományát. A duzzasztók felső szakaszán nem találja meg életfeltételeit és szaporodásához szükséges iszapmentes aljzatot is elveszíti.[10]

Életmódjához igényli a nagy vízteret, ezért a kisebb folyóvizekben nem tud megélni. Tavakba kerülése esetén elvándorol vagy elpusztul. Mozgása szakaszos, hirtelen kifutásokból és pihenő szakaszokból áll. Táplálékát a görgetett hordalékból szedegeti össze és étrendjét az apróbb fenéklakó szervezetek, puhatestűek, férgek, lárvák esetleg szerves törmelék, halikra és halivadék jelenti.[7]

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodása március végétől májusig tart. Előre elkészített fészekgödörbe a folyók erősebben áramló homokos és sóderes szakaszain ívik. Ikrái 1,5 mm nagyságúak és egy nőstény körülbelül 5000 darabot rak le belőle. A megtermékenyített ikra a fészekre rárakott vékony kavicsréteg alatt fejlődik egészen kikelésig.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zingel zingel (Linnaeus, 1766). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  2. Az év hala 2014-ben. Magyar Haltani Társaság. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
  3. Kaló István: Védett fajok magyar bucó. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  4. Terra Alapítvány honlapja. terra.hu. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  5. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  6. MOHOSZ honlap védett halfajok. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  7. ^ a b c d e Magyar bucó – Zingel zingel (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  8. Speciális határozóbélyegek. Munkácsy Horgász Egyesület. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  9. Magyar bucó. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  10. Halaink Magyar bucó (Zingel zingel). halaink.blogspot.com, 2009. január 28. (Hozzáférés: 2009. november 14.)

További információk[szerkesztés]

  • Eltitkolt horgász rekordok (magyar nyelven). horgaszat.hu. (Hozzáférés: 2011. április 7.)
  • Videó a magyar bucóról. videa. (Hozzáférés: 2011. április 7.)
  • Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol, Switzerland. 646 p.

A faj tudományos leírásával foglalkozó internetes ismeretforrások[szerkesztés]